Tóth Gyula célja megismerni, megérteni, megbecsülni és továbbadni a magyar értékeket. Mindezt a fafaragó tiszta szívvel, józan ésszel igyekszik megvalósítani. Nem szeret dicsekedni. Munkái magukért beszélnek.
![Szálka nélkül – mozzanatok egy fafaragó életéből](/img-cache/9/3/3/0/a/9330a82ebd1e2713cbf011031373ce0762cb900c.jpeg)
Írta: Simon Rita | Forrás: KISZó | 2022. február 17.
Tóth Gyula célja megismerni, megérteni, megbecsülni és továbbadni a magyar értékeket. Mindezt a fafaragó tiszta szívvel, józan ésszel igyekszik megvalósítani. Nem szeret dicsekedni. Munkái magukért beszélnek.
A fafaragás gyerekkorától az élete része. A szülei (az édesanyja is!) megélhetésből faragtak. Az édesapja amint észrevette, hogy a fia keze is rááll, munkára fogta otthon. Egy beregszászi szakközépiskolában tanult asztalosnak. Viszont ott csak a betanított munkát végezhették, nem hagyták a diákokat kibontakozni. A katonai szolgálat után, jobb híján, visszament a beregszászi gyárba dolgozni.
– Közben farigcsáltam, bútordíszeket készítettem, mivel már akkor sem elégített ki a gyári monoton munka – magyarázza Tóth Gyula. – Mindig is nagy álmokat, terveket szőttem, csak akadozott a megvalósítás. Közben megnősültem, Tiszaújlakra kerültem. A kolhozban dolgoztam, anyagkihordó voltam.
A munka mellett elszegődtem egy tiszabökényi asztaloshoz inasnak, akitől végre elleshettem a szakmát.
Számtalan asztalosmunkát készített. Egyszer akadt egy megrendelője, aki sajátos díszítést kért. Akkor mélyült el igazán a faragásban. Amit nem tudott géppel elvégezni, azt megoldotta kézzel. Így, autodidakta módon elsajátította ezt is.
– Arra vágytam, hogy vége legyen ennek az állandó mókuskeréknek, és szabadon alkothassak. Azt formálhassam meg, amit én szeretnék, ne a megrendelő igényeit kelljen kielégíteni. Mostanra elértem ezt. Eljutottam oda, hogy a magam örömére faraghatok. És? Néha nem jut eszembe semmi, vagy olyat csinálok, amire nincs igény. Ha nincs sürgés-forgás, inspiráció, társaság, akkor lelassul minden, és a gondolataim is megállnak.
Ahhoz, hogy alkossunk, és megéljük azt az igazi életet, amire Isten teremtett, család, közösség kell. Egyedül nem fogunk prosperálni.
Az a célom, hogy megismerjem, megértsem, megbecsüljem és továbbadjam nemzetünk múltját, kultúráját, hagyományát. Ha hagyjuk, hogy ezek a kincsek összemosódjanak, elsilányuljanak, akkor idővel elvesznek, értéktelenné válnak.
Ha ideje engedi és épp nincs világjárvány, alkotótáborokban, fesztiválokon vesz részt, de a budapesti Mesterségek Ünnepére is kilátogatott már. Legszívesebben vésővel dolgozik, a bicskát főleg gyerekként alkalmazta. Manapság elsősorban használati tárgyakat ékesít magyar motívumokkal. Mindennek a lelkét látja, a dolgok belső értékeire figyel.
– Volt már arra példa, hogy ránézett valamire, és tudta, mit fog belőle faragni?
– Pont erre törekszem. Egyre gyakrabban indul így a munka. Sok fadarab áll még itthon, amelyek arra várnak, hogy megtalálják az ideális formát. Óvatosan kell hozzájuk nyúlni, ugyanis a fák alapból csodás mintával rendelkeznek. Nem faraghatok belőlük akármit, mert elrontom azt, amit az Isten oly szépnek teremtett.
Az 57 éves férfi szeretne látványosat és maradandót alkotni, amely tükrözi a magyarságunkat. Úgy véli, mindenki olyannak látja a világot, mint amilyen ő maga.
– Keressük a lehetőségeket, azt, hogyan tudnánk kiteljesedni és nyomot hagyni magunk után. Néha azonban nem vesszük észre, mit kellene tenni. Amikor a Karácsfalvai Görögkatolikus Líceumban fafaragó szakkört vezettem, akkor mindig elmondtam a fiúknak: a fafaragás azzal kezdődik, hogy megtanulunk fát ültetni és oltani. Addig nem vehetünk el egy életet, amíg nem tudunk újat adni.
Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 14 év alatt több mint 60 miniszobor kész...
A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...
Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...
Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...