Szabó Jenőnek állítottak emlékművet Salánkon

Salánkon, a helyi görögkatolikus lelkész fiaként nevelkedett Szabó Jenő (1843–1921) – az ő tiszteletére állítottak emlékművet szeptember 30-án a salánki görögkatolikus parókia előtt, valamint emlékkonferenciát is tartottak a helyi Szent Mihály görögkatolikus templomban, ahol az előadók ismertették a 180 éve született egykori miniszteri tanácsos, főrendiházi tag, a magyar vasútfejlesztés nagy alakja és a görögkatolikus magyarságért küzdő egyházszervező életútját és tevékenységét.

A konferencián a korszakot, azon belül a görögkatolikus egyház történetét Marosi István, a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium igazgatója vázolta. Bár a görögkatolikus egyház létrejöttét kinyilvánító 1646-os ungvári unió és az egy évszázaddal később megalakított Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye kétségkívül hatalmas előrelépést jelentett, ennek ellenére még a XIX. század végére sem sikerült elérni, hogy a magyar görögkatolikusok szent liturgiája a hívek anyanyelvén folyjon. Bár egyre sürgetőbb lett volna, de nem sikerült a hajdúdorogi egyházmegyét sem létrehozni. Ezen célok elérésében volt oroszlánrésze az 1896-ban a Magyar Országgyűlés Főrendiházának tagjává lett Szabó Jenőnek.

A házigazda, Csirpák József salánki áldozópap ismertette Szabó Jenő életútját, aki görögkatolikus papcsaládban született 1843. szeptember 30-án, az akkor Ugocsa vármegyei Fancsikán. Édesanyját pár hetes korában elveszítette. A lelkész édesapa két kisfiával együtt hamarosan Salánkra költözött és ott szolgált 35 éven keresztül. Szabó Jenő Budapesten jogot tanult, majd 1868-ban került a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium alkalmazásába, ahol hamarosan a vasúti osztály vezetését bízták rá, s nyugdíjba vonulásáig ott dolgozott. Szabó Jenő a budapesti görögkatolikusok egyházi és közösségi életének megszervezése, a tehetséges fiatalok ösztöndíjjal való támogatása mellett sokat tett a magyar vasút fejlesztése érdekében is. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy 1908-ban megépült a Borzsa-völgyi kisvasút, amely több mint száz éven át jelentős szerepet játszott vidékünk életében, a görögkatolikusok által sűrűn lakott régió gazdasági fejlődésében. Szabó Jenő jelentős összeggel járult hozzá a salánki görögkatolikus templom, valamint az itt felállított ikonosztázion építéséhez is.

A konferencián elmondott video-előadásában Végsheő Tamás, a Nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola teológiai tanára kijelentette: „Ha Szabó Jenő mást se tett volna, mint hogy 1900-ban megszervezi 500 magyar görögkatolikus zarándokútját Rómába, hogy kieszközöljék a Szentszéknél a magyar nyelvű szent liturgia megtartásának jogát, már akkor is beírta volna magát a görögkatolikusok képzelt aranykönyvébe. A zarándokút sikeres volt, mivel a pápa hallgatólagosan beleegyezett ebbe a jogos követelésbe, amely például már rég elfogadott volt a monarchia területén élő román és szlovák görögkatolikusok esetében.” Az előadásból megtudtuk, hogy a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye létrehozásáról szóló kezdeményezést 1912 táján maga Ferenc József karolta fel, aki így szeretett volna jó pontot szerezni a magyaroknál, mivel az akkor már erőteljesen zajló fegyverkezéshez szükséges költségek egy részét a Magyar Országgyűlésnek is meg kellett szavaznia.

A konferenciát követően a parókia előtti tágas téren avatták fel Szabó Jenő emlékművét, amely a kárpátaljai származású, jelenleg Tokajban élő Csirpák Viktória alkotása. Bronz domborműveken követi végig Szabó Jenő életének főbb állomásait, a római zarándoklatot és a Borzsa-völgyi kisvasút építését.

Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke avatóbeszédében kiemelte: a szent életű családokban olyan ifjak nevelkednek, akik Krisztus urunk tanításait követve igyekeznek nemcsak saját karrierjüket építeni, hanem egyben embertársaik javát szolgálni. Ezt példázza Szabó Jenő életútja.

Az emlékműavató ünnepség végén köszöntötte a jelenlévőket Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivője: „A mostani emlékműavatás méltó szimbóluma annak, hogy a kárpátaljai magyarság büszke a múltjára, egyben a jövőnek is építkezik. Az emlékmű és a körülötte kialakuló közösségi tér, reméljük, évtizedek múlva is emlékeztetni fogja az itt élő fiatalokat az elődökre, akik életükkel, munkásságukkal példát mutattak számukra” – fogalmazott a magyar diplomata.

Az emlékműavatáson szolgált a helyi fiatalokból alakult népdalkör is.