Rendek között, vonók mögött – Népzenei kalandozások kolozsvári táncházzenészekkel

Nem mindennapi élményben volt részük azoknak, akik március 3-án Beregszászon ellátogattak a Kárpátaljai Magyar Drámai Színházba – illetve szombaton Eszenybe (vagy vasárnap a Munkácsy Mihály Magyar Házat keresik fel) –, ahol tíz tehetséges fiatal kolozsvári táncházmuzsikus népzenészsorsokat, táncházi hangulatot idézett meg, bemutatták, hogyan lehet szívből és szívvel játszani a hangszereken, a dallamokkal és egymással.

A „Rendek között, vonók mögött – népzenész sorsok a XXI. századból” című népzenei előadás ezúttal a vonók mögöttiekről, a zenészekről szólt, meg rólunk, hisz sem ők, sem mi nem lehettünk részesei annak a letűnt kornak, amikor még élő volt a népzene, amikor erre mulattak fiatalok, idősek lakodalmakban, aratási ünnepségeken, bálokon, kocsmákban stb. egyaránt. Ma a népzenész színpadra áll, koncertezik, vagy éppen tánccsoportot kísér, táncházban muzsikál, CD-t készít… Pontosan olyan sokszínű a mai népzenész feladata, mint a Kárpát-medence népzenei kincse, fogalmazott az est moderálását is felvállaló Dénes Károly csellós, nagybőgős. 

Ebből a gazdag népzenei kincsből kaptunk ízelítőt az est folyamán. Már a nyitányban is tizenhárom féle verbunk csendült fel a Kárpát-medence különböző vidékeiről, Gyergyótól Rábaközig. S a továbbiakban sem csak erdélyi zenét játszottak, de „kikacsingattak” a szomszédba is, így hallhattunk többek között felvidéki, felső-Maros-menti, szászrégeni zenét; felidézték, hogyan virtuskodtak, rivalizáltak egymással egykoron a zenészek, eljátszották, hogyan fér meg, vagy nem fér meg négy prímás egy csárdában, illetve bemutatták, mit játszanának szívesen a gyerektáncházban. De a zenészekkel együtt kirándultunk a magyar nóta világába is, majd megismerhettük neves prímások muzsikáját. Meggyőződtünk róla: ezek a zenészek szeretik és élvezik, amit csinálnak, s ezt átragasztják a közönségre is. 

A két év pandémia miatti bezárkózás után, ebben háborús nehézségekkel terhelt időszakban igencsak felszabadult a lélek a másfél órás koncert alatt. Éreztük: értjük egymást a zene nyelvén is, egy húron pendülünk, s egy vérből valók vagyunk…

Köszönet a kolozsvári zenészeknek a lélekemelő és fergeteges estéért, és köszönet a koncert támogatóinak, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítványnak, Hagyományok Háza Hálózatnak – Kárpátalja, a Kárpát-medencei Kultúrpajta és Tündérkert Hálózatnak, a Csoóri Sándor Alapnak.