Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. augusztus 16.
Ha benézek néha egy kamrába, a befőttekkel megrakott polcokra, vagy egy régi ólba, ahol ma már csak a szerszámok hirdetik, hogy valamikor ott állatokat tartottak, olyannak tűnik, mintha egy időutazáson vettem volna részt. Mennyivel más világ ez, mint a város zaja! Mennyivel egyszerűbbek a napok, mint a város rohanásában! És mennyivel különbözőbb tárgyi világ vesz körül, mint egy modernebb, felszerelt házban, ahonnan a „régi dolgok” száműzve vannak.
Nézzük például a kamra küszöbére szegelt patkót, mely évtizedeken keresztül adott némi „megnyugvást” a ház asszonyának, s melybe évtizedeken keresztül bele-bele rúgtak, valahányszor a kamrába indultak valamiért. Ám ez nem számított.
Miért kell annak a rozsdás patkónak ott lennie? – kérdeztem néha. Feleletül csak annyit kaptam, hogy jó helyen van az ott, nehogy bántsd!
Ám legyen! Nem bántottam. Gondoltam, az idő rozsdás foga majd csak megeszi. De a gondolat mögötti gondolatomban pedig a küszöb, s ezáltal a ház részének tartottam.
Nézzük kicsit más oldaláról a dolgot. Azt bizonyára sokan tudják, hogy a patkó a szerencsehozó, bajelhárító tárgy. A magyar népi hitvilág mágikus tárgya. Ebben szerepe lehet annak a ténynek is, hogy vasból készült.
Eredetét mindenképpen a régi korokban kell keresnünk, ahol a ló fontos állatként szerepelt, és az ajtó fölé erősített lócsont, lókoponya védelmet nyújtott az ártó szellemekkel szemben. Ma már bizonyára nem áldoznak lovat és nem akasztanak ki lókoponyát a bejárat fölé, de mint az állathoz tartozó tárgyat, a patkót használhatják. S ugyanolyan erőt tulajdonítanak annak is.Elterjedt továbbá az a hiedelem, hogy a vas megóv az ártó szellemektől, és különösen nagy hatása van az olyan vasnak, amit nem vesznek, hanem találnak. Ezért kellett hát találni a patkót.
De miért éppen a patkó hozhat szerencsét vagy óvhat meg a bajtól? A legegyszerűbb magyarázat, miszerint ha a ló lábát megóvja a rögös földtől, talán megóv minket is e veszedelmes világban. De bűvös volt maga a patkó anyaga is, hiszen a vas, amint írtuk, varázsereje távol tartja az ördögöt.
Néhol a vályúba tették, vagy a vályú oldalára akasztották, hogy az állatot megóvja a betegségektől. Leggyakrabban a ház alapjába tették vagy a küszöbre szegezték, mégpedig kanyarulatával befelé, mert így a szerencsét bevitte a házba.
Hát, esetünkben a kamrába, s ezáltal a házba vitte be a szerencsét. Ezzel a szerencsehozással pedig úgy vagyunk, ahogyan szülémtől megtanultam: annak hoz szerencsét a mágikus tárgy, aki hisz benne. Higgyünk hát mi is, ahogy hittek szüleink és nagyszüleink!
Olvasólámpa című rovatunkban legutóbb az épített örökség vidékünkön található kiemelkedő alkotásait mutattuk be a „Kárpátaljai nemzeti identitás-jelek” című kiadvány alapján. A kötet a Kárpátaljai Értéktár sorozatban a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület gondozásában látott napvilágot. Ezút...
Egy könyv köré ülni le beszélgetni ma Ungváron jóval több, mint kulturális program: közösségteremtés, identitásőrzés és lelki kapaszkodó is. Az Ungvári Magyar Olvasóklub egy éve indult útjára egy személyes ötletből, mára pedig befogadó, élő közösséggé vált. A klub alapítójával, Balogh Renátával az i...
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) február 4-én nyitotta meg idei kiállítási évadát Beregszászban. A Na’Conxypan Galéria falain a XV. Hollósy Simon Alkotótáborban született munkákból válogatott tárlat fogadja az érdeklődőket.
Ismerjük a mondást: a szó elszáll, az írás megmarad. Ha valaki könyvet ír, akkor a mondanivalója fontos. Ha papírra veti, akkor fontosabb, mint egy elmondott szó, mint egy beszélgetés. Hatványozottan igaz ez egy püspök esetében, akinek minden szava tekintély, leírt szavai pedig átelmélkedett, áti...
