Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. augusztus 16.
Ha benézek néha egy kamrába, a befőttekkel megrakott polcokra, vagy egy régi ólba, ahol ma már csak a szerszámok hirdetik, hogy valamikor ott állatokat tartottak, olyannak tűnik, mintha egy időutazáson vettem volna részt. Mennyivel más világ ez, mint a város zaja! Mennyivel egyszerűbbek a napok, mint a város rohanásában! És mennyivel különbözőbb tárgyi világ vesz körül, mint egy modernebb, felszerelt házban, ahonnan a „régi dolgok” száműzve vannak.
Nézzük például a kamra küszöbére szegelt patkót, mely évtizedeken keresztül adott némi „megnyugvást” a ház asszonyának, s melybe évtizedeken keresztül bele-bele rúgtak, valahányszor a kamrába indultak valamiért. Ám ez nem számított.
Miért kell annak a rozsdás patkónak ott lennie? – kérdeztem néha. Feleletül csak annyit kaptam, hogy jó helyen van az ott, nehogy bántsd!
Ám legyen! Nem bántottam. Gondoltam, az idő rozsdás foga majd csak megeszi. De a gondolat mögötti gondolatomban pedig a küszöb, s ezáltal a ház részének tartottam.
Nézzük kicsit más oldaláról a dolgot. Azt bizonyára sokan tudják, hogy a patkó a szerencsehozó, bajelhárító tárgy. A magyar népi hitvilág mágikus tárgya. Ebben szerepe lehet annak a ténynek is, hogy vasból készült.
Eredetét mindenképpen a régi korokban kell keresnünk, ahol a ló fontos állatként szerepelt, és az ajtó fölé erősített lócsont, lókoponya védelmet nyújtott az ártó szellemekkel szemben. Ma már bizonyára nem áldoznak lovat és nem akasztanak ki lókoponyát a bejárat fölé, de mint az állathoz tartozó tárgyat, a patkót használhatják. S ugyanolyan erőt tulajdonítanak annak is.Elterjedt továbbá az a hiedelem, hogy a vas megóv az ártó szellemektől, és különösen nagy hatása van az olyan vasnak, amit nem vesznek, hanem találnak. Ezért kellett hát találni a patkót.
De miért éppen a patkó hozhat szerencsét vagy óvhat meg a bajtól? A legegyszerűbb magyarázat, miszerint ha a ló lábát megóvja a rögös földtől, talán megóv minket is e veszedelmes világban. De bűvös volt maga a patkó anyaga is, hiszen a vas, amint írtuk, varázsereje távol tartja az ördögöt.
Néhol a vályúba tették, vagy a vályú oldalára akasztották, hogy az állatot megóvja a betegségektől. Leggyakrabban a ház alapjába tették vagy a küszöbre szegezték, mégpedig kanyarulatával befelé, mert így a szerencsét bevitte a házba.
Hát, esetünkben a kamrába, s ezáltal a házba vitte be a szerencsét. Ezzel a szerencsehozással pedig úgy vagyunk, ahogyan szülémtől megtanultam: annak hoz szerencsét a mágikus tárgy, aki hisz benne. Higgyünk hát mi is, ahogy hittek szüleink és nagyszüleink!
A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...
Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...
Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...
A múlt század első évtizedeiben a kárpátaljai festőiskola létrehozásával nagyszerű kezdeményezés élére állt Boksay József és Erdélyi Béla. Az azóta eltelt bő száz esztendő bebizonyította, hogy a festőiskola újabb és újabb nemzedékeinek képviselői saját formanyelvüket megalkotva tudnak maradandót fel...
