Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. augusztus 16.
Ha benézek néha egy kamrába, a befőttekkel megrakott polcokra, vagy egy régi ólba, ahol ma már csak a szerszámok hirdetik, hogy valamikor ott állatokat tartottak, olyannak tűnik, mintha egy időutazáson vettem volna részt. Mennyivel más világ ez, mint a város zaja! Mennyivel egyszerűbbek a napok, mint a város rohanásában! És mennyivel különbözőbb tárgyi világ vesz körül, mint egy modernebb, felszerelt házban, ahonnan a „régi dolgok” száműzve vannak.
Nézzük például a kamra küszöbére szegelt patkót, mely évtizedeken keresztül adott némi „megnyugvást” a ház asszonyának, s melybe évtizedeken keresztül bele-bele rúgtak, valahányszor a kamrába indultak valamiért. Ám ez nem számított.
Miért kell annak a rozsdás patkónak ott lennie? – kérdeztem néha. Feleletül csak annyit kaptam, hogy jó helyen van az ott, nehogy bántsd!
Ám legyen! Nem bántottam. Gondoltam, az idő rozsdás foga majd csak megeszi. De a gondolat mögötti gondolatomban pedig a küszöb, s ezáltal a ház részének tartottam.
Nézzük kicsit más oldaláról a dolgot. Azt bizonyára sokan tudják, hogy a patkó a szerencsehozó, bajelhárító tárgy. A magyar népi hitvilág mágikus tárgya. Ebben szerepe lehet annak a ténynek is, hogy vasból készült.
Eredetét mindenképpen a régi korokban kell keresnünk, ahol a ló fontos állatként szerepelt, és az ajtó fölé erősített lócsont, lókoponya védelmet nyújtott az ártó szellemekkel szemben. Ma már bizonyára nem áldoznak lovat és nem akasztanak ki lókoponyát a bejárat fölé, de mint az állathoz tartozó tárgyat, a patkót használhatják. S ugyanolyan erőt tulajdonítanak annak is.Elterjedt továbbá az a hiedelem, hogy a vas megóv az ártó szellemektől, és különösen nagy hatása van az olyan vasnak, amit nem vesznek, hanem találnak. Ezért kellett hát találni a patkót.
De miért éppen a patkó hozhat szerencsét vagy óvhat meg a bajtól? A legegyszerűbb magyarázat, miszerint ha a ló lábát megóvja a rögös földtől, talán megóv minket is e veszedelmes világban. De bűvös volt maga a patkó anyaga is, hiszen a vas, amint írtuk, varázsereje távol tartja az ördögöt.
Néhol a vályúba tették, vagy a vályú oldalára akasztották, hogy az állatot megóvja a betegségektől. Leggyakrabban a ház alapjába tették vagy a küszöbre szegezték, mégpedig kanyarulatával befelé, mert így a szerencsét bevitte a házba.
Hát, esetünkben a kamrába, s ezáltal a házba vitte be a szerencsét. Ezzel a szerencsehozással pedig úgy vagyunk, ahogyan szülémtől megtanultam: annak hoz szerencsét a mágikus tárgy, aki hisz benne. Higgyünk hát mi is, ahogy hittek szüleink és nagyszüleink!
Életének 97. évében, 2026. augusztus 8-án hajnalban elhunyt dr. Lizanec Péter nyelvészprofesszor, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének meghatározó oktatója, a Hungarológiai Központ volt igazgatója, a filológiai tudományok doktora, Ukrajna Érdemes Tudósa, valamint a Kárpátaljai Ma...
Vidékünk egyetlen más középkori erődítménye sem járt be olyan kacskaringós történelmi utat, mint az ungvári vár. Háromszor, három különböző helyen építették fel, teljesen más várépítési stílusokban, és legutolsó, mai helyén is számos átalakítást ért meg. Ismerkedjünk hát meg kalandos történetével!
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület számára kiemelten fontos, hogy a fiatal generációk megismerjék és továbbvigyék szűkebb pátriánk kulturális örökségét. Ennek jegyében jelent meg idén legújabb kiadványunk, Tóthné Espán Margaréta Asztélyból perecet, Beregről szőttest, Csongorról seprűt – ...
Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi versvándor-tanár több mint egy évtized alatt huszonhárom országba, közel nyolcszáz településre jutott el, hogy sok százezer diáknak és felnőttnek közvetítse a magyar irodalmat. Kárpátaljára már tizenhárom éve rendszeresen ellátogat, megyénkben közel nyolcvan települ...
