Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. szeptember 03.
Vajon mire gondolhatunk, amikor egy bölcsőt látunk magunk előtt? Hát persze, hogy egy újszülöttre, az élet kezdetére, Isten áldására és a családra.
De látnunk kell a dolgos kezeket, melyek hosszú órák és napok munkájával alkották meg azt a minden részében tökéletesre formált fekvőhelyet, melybe majd egy törékeny újszülöttet helyeznek.
Egy gyermek születése mindig áldás volt a családban. Ezért az eseményre már jó előre készültek. Különösen igaz volt ez az első gyermek születésére, hiszen ilyenkor komolyabb előkészületek voltak szükségesek. Az utána következő gyermekek már örököltek idősebb testvéreiktől.
A legfontosabb kellék a bölcső volt, amelyet régebben fából faragtak, később pedig vesszőből fontak. Ahol nem volt bölcső, ott egy nagyobb teknőben ringatták a csecsemőt.
A fotón látható bölcsőt nemrégiben a Polónyi Katalin Textilmúzeum kapta adományként Shrek Tímeától. A bölcsőt Marcsák Zita (lánykori nevén Varga Zita) édesapja, Varga Árpád készíttette 1956-ban, és az Ungvári járás vesszőfonó mesterembereinek munkájáról tanúskodik.
A bölcsőt ringatva az anyák, nagymamák altatódalokat vagy egyházi éneket dúdolgattak.
Egy másik, talán ismertebb altatódal a következőképpen hangzott:
(Forrás: Móricz Kálmán: Nagydobrony)
A hiedelem szerint a születés pillanata, körülményei meghatározzák a gyermek egyéni tulajdonságait, jellemét, további sorsát. Ezért a gyermek gondozása során nagy figyelmet fordítottak különféle előírások betartására és tilalmakra. Volt időszak, amikor rózsafüzért, szentelt vizet is tettek a bölcsőbe, hogy a gyermeket megvédje a gonosztól. Emellett úgy hitték, hogy a bölcsőt nem volt szabad üresen ringatni, mert meghal a kisbaba. Természetesen további tényezőkre és életkörülményekre is figyeltek a gyermek nevelésével, gondozásával kapcsolatosan.
A hatvanas évektől kezdve a bölcsőt folyamatosan kiszorították a babakocsik és a rácsos kiságyak. A fonott, faragott bölcsők és a teknők kikerültek a kamrába, a régi bölcsők pedig jó esetben a múzeumok kiállításait gyarapítják.
A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...
Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...
Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...
A múlt század első évtizedeiben a kárpátaljai festőiskola létrehozásával nagyszerű kezdeményezés élére állt Boksay József és Erdélyi Béla. Az azóta eltelt bő száz esztendő bebizonyította, hogy a festőiskola újabb és újabb nemzedékeinek képviselői saját formanyelvüket megalkotva tudnak maradandót fel...
