Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. szeptember 03.
Vajon mire gondolhatunk, amikor egy bölcsőt látunk magunk előtt? Hát persze, hogy egy újszülöttre, az élet kezdetére, Isten áldására és a családra.
De látnunk kell a dolgos kezeket, melyek hosszú órák és napok munkájával alkották meg azt a minden részében tökéletesre formált fekvőhelyet, melybe majd egy törékeny újszülöttet helyeznek.
Egy gyermek születése mindig áldás volt a családban. Ezért az eseményre már jó előre készültek. Különösen igaz volt ez az első gyermek születésére, hiszen ilyenkor komolyabb előkészületek voltak szükségesek. Az utána következő gyermekek már örököltek idősebb testvéreiktől.
A legfontosabb kellék a bölcső volt, amelyet régebben fából faragtak, később pedig vesszőből fontak. Ahol nem volt bölcső, ott egy nagyobb teknőben ringatták a csecsemőt.
A fotón látható bölcsőt nemrégiben a Polónyi Katalin Textilmúzeum kapta adományként Shrek Tímeától. A bölcsőt Marcsák Zita (lánykori nevén Varga Zita) édesapja, Varga Árpád készíttette 1956-ban, és az Ungvári járás vesszőfonó mesterembereinek munkájáról tanúskodik.
A bölcsőt ringatva az anyák, nagymamák altatódalokat vagy egyházi éneket dúdolgattak.
Egy másik, talán ismertebb altatódal a következőképpen hangzott:
(Forrás: Móricz Kálmán: Nagydobrony)
A hiedelem szerint a születés pillanata, körülményei meghatározzák a gyermek egyéni tulajdonságait, jellemét, további sorsát. Ezért a gyermek gondozása során nagy figyelmet fordítottak különféle előírások betartására és tilalmakra. Volt időszak, amikor rózsafüzért, szentelt vizet is tettek a bölcsőbe, hogy a gyermeket megvédje a gonosztól. Emellett úgy hitték, hogy a bölcsőt nem volt szabad üresen ringatni, mert meghal a kisbaba. Természetesen további tényezőkre és életkörülményekre is figyeltek a gyermek nevelésével, gondozásával kapcsolatosan.
A hatvanas évektől kezdve a bölcsőt folyamatosan kiszorították a babakocsik és a rácsos kiságyak. A fonott, faragott bölcsők és a teknők kikerültek a kamrába, a régi bölcsők pedig jó esetben a múzeumok kiállításait gyarapítják.
Életének 97. évében, 2026. augusztus 8-án hajnalban elhunyt dr. Lizanec Péter nyelvészprofesszor, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének meghatározó oktatója, a Hungarológiai Központ volt igazgatója, a filológiai tudományok doktora, Ukrajna Érdemes Tudósa, valamint a Kárpátaljai Ma...
Vidékünk egyetlen más középkori erődítménye sem járt be olyan kacskaringós történelmi utat, mint az ungvári vár. Háromszor, három különböző helyen építették fel, teljesen más várépítési stílusokban, és legutolsó, mai helyén is számos átalakítást ért meg. Ismerkedjünk hát meg kalandos történetével!
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület számára kiemelten fontos, hogy a fiatal generációk megismerjék és továbbvigyék szűkebb pátriánk kulturális örökségét. Ennek jegyében jelent meg idén legújabb kiadványunk, Tóthné Espán Margaréta Asztélyból perecet, Beregről szőttest, Csongorról seprűt – ...
Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi versvándor-tanár több mint egy évtized alatt huszonhárom országba, közel nyolcszáz településre jutott el, hogy sok százezer diáknak és felnőttnek közvetítse a magyar irodalmat. Kárpátaljára már tizenhárom éve rendszeresen ellátogat, megyénkben közel nyolcvan települ...
