Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. szeptember 03.
Vajon mire gondolhatunk, amikor egy bölcsőt látunk magunk előtt? Hát persze, hogy egy újszülöttre, az élet kezdetére, Isten áldására és a családra.
De látnunk kell a dolgos kezeket, melyek hosszú órák és napok munkájával alkották meg azt a minden részében tökéletesre formált fekvőhelyet, melybe majd egy törékeny újszülöttet helyeznek.
Egy gyermek születése mindig áldás volt a családban. Ezért az eseményre már jó előre készültek. Különösen igaz volt ez az első gyermek születésére, hiszen ilyenkor komolyabb előkészületek voltak szükségesek. Az utána következő gyermekek már örököltek idősebb testvéreiktől.
A legfontosabb kellék a bölcső volt, amelyet régebben fából faragtak, később pedig vesszőből fontak. Ahol nem volt bölcső, ott egy nagyobb teknőben ringatták a csecsemőt.
A fotón látható bölcsőt nemrégiben a Polónyi Katalin Textilmúzeum kapta adományként Shrek Tímeától. A bölcsőt Marcsák Zita (lánykori nevén Varga Zita) édesapja, Varga Árpád készíttette 1956-ban, és az Ungvári járás vesszőfonó mesterembereinek munkájáról tanúskodik.
A bölcsőt ringatva az anyák, nagymamák altatódalokat vagy egyházi éneket dúdolgattak.
Egy másik, talán ismertebb altatódal a következőképpen hangzott:
(Forrás: Móricz Kálmán: Nagydobrony)
A hiedelem szerint a születés pillanata, körülményei meghatározzák a gyermek egyéni tulajdonságait, jellemét, további sorsát. Ezért a gyermek gondozása során nagy figyelmet fordítottak különféle előírások betartására és tilalmakra. Volt időszak, amikor rózsafüzért, szentelt vizet is tettek a bölcsőbe, hogy a gyermeket megvédje a gonosztól. Emellett úgy hitték, hogy a bölcsőt nem volt szabad üresen ringatni, mert meghal a kisbaba. Természetesen további tényezőkre és életkörülményekre is figyeltek a gyermek nevelésével, gondozásával kapcsolatosan.
A hatvanas évektől kezdve a bölcsőt folyamatosan kiszorították a babakocsik és a rácsos kiságyak. A fonott, faragott bölcsők és a teknők kikerültek a kamrába, a régi bölcsők pedig jó esetben a múzeumok kiállításait gyarapítják.
A művészet emlékezni és emlékeztetni tanít – talán ez lehetne a mottója annak az eseménynek, amelyre május 21-én került sor a beregszászi Horváth Anna Múzeumban. Az intézmény fennállása óta első ízben rendeztek itt időszaki kiállítást, s nem is akárkinek a munkáival nyílt meg új az korszak: Helj Lás...
A Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából idén is megrendezi a Duna Napokat az Europa Nostra-díjas magyarlakta faluban. Torockót május 30. és június 1. között megtölti a magyarság sokszínű kultúrája. Az összetartozás érzését erősítő rendezvény látogatói elmerülh...
A magyar nevén Magyarkomjátnak, ukránul Nagykomjátnak nevezett település a Beregszászi járásban, a Borzsa bal partján fekszik. Két falu, a ruszinok lakta Nagykomját (Oroszkomját) és a magyarok által benépesített Magyarkomját (Kiskomját) egyesülésével jött létre a XVIII. században.
A kárpátaljai magyar közösség tagjai csendes, de annál méltóbb módon emlékeztek meg május 21-én a Rákóczi-szabadságharc kezdetéről, amely 1703-ban ezen a napon vette kezdetét Esze Tamás tarpai zászlóbontásával. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ...
