Régi tárgyak: a perzselővilla

Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. január 31.

Disznóvágásra készülünk. Télen van ennek az ideje. Általában mi januárra időzítjük, és egy jó hideg napra tervezzük a disznó leölését. Számos eszköz, több napi előkészület és tervezés szükséges ahhoz, hogy az állat leszúrásától kezdve a szétszedésen át feldolgozzuk az egészet.

Régi tárgyak: a perzselővilla

Gyermekkoromban szinte minden szomszédban volt disznóól, legalább két levágni való disznóval. Tél idején, főként karácsony közeledtével, vagy a januári hideg napokon kora reggelenként gyakran lehetett hallani a disznók visítását és a perzselést. Gyermekkorom emlékei között a gázperzselő hangja bukkan fel. Viszont ha még régebbre megyünk vissza, tudnunk kell, hogy hagyományosan szalmával perzseltek. A disznó testét beborították a szalmával, meggyújtották, és egy vasvillával, nevezetesen perzselővillával folyamatosan igazgatták az égő szalmát, hogy minden részén arányosan perzselődjék. Ezt egészen addig végezték, amíg a disznó bőre pirosas színűvé nem vált.

A perzselővillának nyelét fából készítették, a vége pedig kissé görbített kovácsoltvas villa volt. A villa a hentes eszköztárához tartozott a disznófogó kötéllel együtt.

Disznóvágáskor megvoltak a tipikusan férfi vagy női munkák. A perzselés férfimunka volt. A nők ilyenkor a konyhában tevékenykedtek. Egyes helyeken úgy tartották, hogy a terhes asszony a perzselés közelébe se menjen, ne lépjen a disznóperzselésbe, mert a gyermeke szőrös lesz. Így óvakodtak is ettől.

Disznótorokat napjainkban egyre kevesebben tartanak. Az üzletek által kínált hús egész évre fedezi a család szükségleteit. Pedig régen, nagyszüleink idejében a disznóvágással biztosították a család egész éves hús- és zsiradékkészletét füstölt húsok, kolbászok, tepertő, illetve zsír formájában. A vásárlás talán egyszerűbbnek tűnik. A rend kedvéért azonban mégis vágunk egy disznót!

KOVÁCS ERZSÉBET:

Egy disznótorunk (Részlet)

Már megszúrták, szaladva visz anyám,
Egy csuprot a vérének.
Lobogó tűz mellett sürögnek-forognak,
Tüzesedik a perzselő villa,
Rakjuk a kistüzet, hadd legyen jó tüzes,
Fülét, körmét a hentes ezzel tisztítja.
Mikor megperzselik, szépen megtisztítják,
Levágják lábait, aztán tálat kérnek,
Szalad Bandi, már hozza is
A karikapecsenyének…

Hírek

  • Magyar zeneszerzők ungvári miniszobrai

    Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 14 év alatt több mint 60 miniszobor kész...

  • Kárpátalja anno: vadászaton a Kárpátokban

    A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...

  • A kárpátaljai Herkules – 125 éve született Fircak Kroton, a „bilkei erőember”

    Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...

  • Kárpátalja anno: Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt…

    Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...

Események

Copyright © 2024 KMMI