Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. február 21.
A minap a konyhában főzés közben megadta magát az egyik fakanalam. Az amúgy is már megkopott és elhasadt példányból egy darabka levált. Én pedig kénytelen voltam megválni tőle. Erről jutott eszembe a fakanál. Legyen akár levesfőzés, rántáskészítés vagy pörköltkavarás… Mindegyikhez egy fakanalat veszünk a kezünkbe. Mi mást vehetnénk? A konyhai tevékenységek máig egyik elengedhetetlen eszköze. A legrégebbi tárgyaink között tartjuk számon.
A kavaró- és evőeszközt puha, szálkamentes fából faragták. Használhatták evőkanálként, lapos változatát pedig keverőkanálként. A sültek és levesek, vagy lekvárok kavarásához egyaránt megfelelt. A gazdasszonyok igen kedvelték és előnyben részesítik még ma is, mivel fa alapanyagának köszönhetően nem forrósodik át.
A fakanalak mérete igen változatos, attól függően, hogy milyen céllal készül. Az egészen kicsi, 20-30 centiméteres daraboktól a méteres kanalakig találunk példákat. A forma tekintetében is több variációval találkozunk. Legrégibb formája kerek fejű volt, egyenes nyéllel, a kásakeverőé négyszögletes. Az újabbak, amelyeket a múlt század második felétől faragtak, már a fémből készült kanalak hosszúkás formáját követik. Ma pedig modernebb darabokkal is találkozunk.
Egyes fakanalak, vagy a hozzájuk faragott villák nyelét régen karcolt mintával, domború faragással díszítették. A díszített fakanalat és villát evésre már nem használták, ajándékként készültek, díszként a falon lógtak. A fakanál jellegzetes háziipari termék, egész falvak foglalkoztak a készítésével.
A konyhámba belépve szembe találom magam a szilkében sorakozó fakanalakkal, melyek legtöbbje már csorbult, a gyakori használattól megkopott. Minegyiknek megvan a maga rendeltetése. Mást használok a tejes ételekhez, megint mást a zsíros ételek keveréséhez. A legrégebbi és legkopottabb is kedves darab számomra. Nélkülük el sem tudnám képzelni a főzést.
A régi és használaton kívülre került fakanalak is új életet kaphatnak. A kézművesek előszeretettel készítenek babákat, fakanálbábukat belőlük, és a gyerekek is szívesen festenek szemet és szájat nekik, valamint öltöztethetik különféle ruhákba. Így mégsem kell a szemetesben végezniük.
A kárpátaljai Együtt irodalmi, képzőművészeti, humán tudományi folyóirat lapszámainak bemutatója Magyarország Beregszászi Konzulátusán immár szép hagyománnyá vált. Az Irodalmi kilátó címet viselő találkozóra ezúttal szeptember 16-án került sor a külképviselet Munkácsy termében.
Beregszászban, az Európa-Magyar Ház udvarán talált otthonra Zahoray János festőművész emléktáblája (1835-1909), aki 1901-1909 között a Vérke-parti városban élt és alkotott. Az avatóünnepségre többen összegyűltek, hogy leróják kegyeletüket a festőművész előtt, hogy meghallgassák az őt méltató gondola...
Közel ezren töltötték meg szeptember 13-án a beregszászi Barátság Stadiont, hogy részt vegyenek a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjának hagyományos családi napján. Az esemény külön öröme volt a tombolasorsolás, amiből a szervezők a befolyt összeget a beregszászi Oázis ját...
A színház nem csupán egy kulturális közeg, hanem egyszerre nagyszerű közösségi tér is, ahol az emberek találkoznak, az előadás előtt megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat, utána pedig személyesen, vagy a közöségi média segítségével megvitatják az előadás során látottakat. Megbeszélik azt, hogy a szóban ...
