Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. február 21.
A minap a konyhában főzés közben megadta magát az egyik fakanalam. Az amúgy is már megkopott és elhasadt példányból egy darabka levált. Én pedig kénytelen voltam megválni tőle. Erről jutott eszembe a fakanál. Legyen akár levesfőzés, rántáskészítés vagy pörköltkavarás… Mindegyikhez egy fakanalat veszünk a kezünkbe. Mi mást vehetnénk? A konyhai tevékenységek máig egyik elengedhetetlen eszköze. A legrégebbi tárgyaink között tartjuk számon.
A kavaró- és evőeszközt puha, szálkamentes fából faragták. Használhatták evőkanálként, lapos változatát pedig keverőkanálként. A sültek és levesek, vagy lekvárok kavarásához egyaránt megfelelt. A gazdasszonyok igen kedvelték és előnyben részesítik még ma is, mivel fa alapanyagának köszönhetően nem forrósodik át.
A fakanalak mérete igen változatos, attól függően, hogy milyen céllal készül. Az egészen kicsi, 20-30 centiméteres daraboktól a méteres kanalakig találunk példákat. A forma tekintetében is több variációval találkozunk. Legrégibb formája kerek fejű volt, egyenes nyéllel, a kásakeverőé négyszögletes. Az újabbak, amelyeket a múlt század második felétől faragtak, már a fémből készült kanalak hosszúkás formáját követik. Ma pedig modernebb darabokkal is találkozunk.
Egyes fakanalak, vagy a hozzájuk faragott villák nyelét régen karcolt mintával, domború faragással díszítették. A díszített fakanalat és villát evésre már nem használták, ajándékként készültek, díszként a falon lógtak. A fakanál jellegzetes háziipari termék, egész falvak foglalkoztak a készítésével.
A konyhámba belépve szembe találom magam a szilkében sorakozó fakanalakkal, melyek legtöbbje már csorbult, a gyakori használattól megkopott. Minegyiknek megvan a maga rendeltetése. Mást használok a tejes ételekhez, megint mást a zsíros ételek keveréséhez. A legrégebbi és legkopottabb is kedves darab számomra. Nélkülük el sem tudnám képzelni a főzést.
A régi és használaton kívülre került fakanalak is új életet kaphatnak. A kézművesek előszeretettel készítenek babákat, fakanálbábukat belőlük, és a gyerekek is szívesen festenek szemet és szájat nekik, valamint öltöztethetik különféle ruhákba. Így mégsem kell a szemetesben végezniük.
Fergeteges hangulatban telt a Kárpátaljai Megyei Filharmónia Magyar Melódiák Kamaraegyüttesének A Dnyepertől a Dunáig című ukrán–magyar estje. A műsor nem véletlenszerű válogatás volt, hanem gondosan felépített út a Dnyepertől a Dunáig, az ukrán dallamtól a magyar csárdásig, a népdal egyszerűségétől...
Bartók Béla 1907-ben írt, eddig ismeretlen kompozíciójára bukkant a Bősze Ádám Zenei Antikvárium. A dokumentum egy spanyolországi árverésen került elő, ám hibás megjelöléssel, egyszerű zenei albumlapként, amelyet a magyarországi antikvárius 2024-ben vásárolt meg.
Díjátadó Gálával és a Hegedűs a háztetőn című előadással ért véget az Országos Színházi Találkozó Debrecenben. A szakmai zsűri döntése alapján idén 12 díj született.
A leghosszabb nappal – június 21-e – után nem sokkal, június 23-ról 24-re virradóra ünneplik Szent Iván éjjelét.
