Reformáció Magyarországon

Miután 1517. október 31-én Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, teológus, a Wittenbergi Egyetem professzora a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte a bűnbocsátó cédulák árusítása kérdésében megszövegezett vitairatát, a 95 tételt, s ezzel elindította a reformációt, a nyugati kereszténység egészére kihatással bíró hatalmas lelki-szellemi forradalom nagyon hamar elérte a nyugati keresztény kultúrkörbe szervesen beilleszkedett Magyarországot is.

Hazánkban ugyanazok az okok vezettek a reformációhoz, mint Európa megannyi más országában: a középkori egyház válsága, a nepotizmus, a szimónia (az egyházi tisztségek megvásárlása), az egyház elvilágiasodása. Luther tanításait pedig elsőként Wittenbergben tanult diákok hozták el Magyarországra, már a mohácsi vész előtt, köztük Dévai Bíró Mátyás, s először több város német, illetve magyar polgársága körében, valamint a királyi udvarban jelentek meg a nagy reformátor eszméi. II. Lajos feleségét, Mária királynét evangélikussá lett papja, Henkel János nyerte meg Luther tanainak, s bár a királyné a katolikus egyház tagja maradt, de támogatta a reformációt, akárcsak II. Lajos volt gyámja, Brandenburgi György, aki lutheránus budai tanárokat hívott meg a hatalmas birtokaihoz tartozó települések iskoláiba, illetve Thurzó Elek kincstárnok, majd országbíró, aki alapítványt tett a lőcsei evangélikus lelkészi hivatal és a lelkészképzés támogatására. Később pedig megannyi más, a hitújítás mellé állt főúr ugyancsak segítséget nyújtott a protestáns egyházak számára, többek között nyomdák, egyházi iskolák alapításával. S kitérve szűkebb pátriánkra, Huszti Lovász Tamás huszti pap révén már 1524-ben lutheránussá vált a város gyülekezete és annak temploma, s az öt máramarosi koronaváros közül ugyanekkor jelent meg a reformáció Visken, illetve Máramarosszigeten is. Az elkövetkező évtizedekben pedig a polgárság, a nemesség, közte a főnemesség, valamint a parasztság mind nagyobb rétegei váltak a reformáció követőivé. Előbb a lutheranizmusé, majd a XVI. század közepétől a kálvinizmusé, mely utóbbi irányzat először a mezővárosi polgárság és a végvári vitézek körében vert gyökeret, majd a magyarság nagyobbik része is kálvinista (református) lett, míg a németek, köztük a felvidéki (szepességi), illetve az erdélyi szászok evangélikusok maradtak. Az 1570-es évekre Magyarország lakosságának a 75–80 százaléka protestánssá vált, katolikusok jelentősebb számban már csak hazánk nyugati részén, valamint a Székelyföldön éltek (a székelység egy része katolikus maradt).

A protestantizmus terjedésében nagy szerepet játszottak a kiemelkedő szónoki és/vagy szervezői képességekkel bíró prédikátorok, egyházi személyiségek. Például a már említett Dévai Bíró Mátyás, Méliusz Juhász Péter, aki Debrecenben iskolákat, nyomdákat alapított, „kálvinista Rómává” téve a cívisvárost, Kálmáncsehi Sánta Márton, Károli Gáspár, a nyomdász, író, költő, műfordító, igehirdető Heltai Gáspár kolozsvári lelkész, az unitárius egyházat Erdélyben megalapító Dávid Ferenc. De mi vonzotta a reformáció táborába a lakosság nagy többségét? Az anyanyelvű istentisztelet, melyet minden hívő értett, az anyanyelvű iskolák sokasága, az anyanyelvű felsőfokú képzést biztosító kollégiumok (a debreceni, a sárospataki, a nagyenyedi), az elmélyültebb hitélet, az új, személyesebb Isten-ember kapcsolat, az autonóm személyiség, akit nem a tekintély tisztelete, hanem a személyes meggyőződése tart meg hitében. Emellett vonzó volt a nemesek, főnemesek számára az egyházi birtokok megszerzése, a papok számára pedig a cölibátus eltörlése is. És ami az egyik legfontosabb ok volt: az anyanyelvű Biblia. Részleges nyomtatott bibliafordítások már a XVI. század első felében megjelentek. Komjáthy Benedek 1532-ben szülőföldünkön, a királyházai várban fordította le Pál apostol leveleit. Sylvester János egy Erdősi nevű szerzetes segítségével ültette át nyelvünkre a teljes Újszövetséget, mely 1541-ben jelent meg. Heltai Gáspár már néhány ószövetségi könyv kivételével az egész Bibliát lefordította. Az első teljes bibliafordítást pedig Károli Gáspár gönci lelkész, esperes végezte el, s Vizsolyban nyomtatta ki 1590-ben. Művelődéstörténetünk kiemelkedő állomása volt, hogy széles körben hozzáférhetővé vált az anyanyelvű Biblia, mely óriási szerepet játszott a magyar irodalmi nyelv kialakulásában is.

Sokáig a politikai viszonyok is kedveztek a reformáció terjedésének. Amellett, hogy az Erdélyi Fejedelemség uralkodói szinte mindnyájan protestánsok voltak, 1568-ban pedig a kor Európájában egyedülálló módon bevezették a vallásszabadságot, egyenjogúnak ismerve el a református, az evangélikus, az unitárius és a katolikus vallást (az ortodox csak megtűrt volt, de nem léptek fel ellene), sokáig a Habsburgok sem gördítettek akadályokat a terjedése útjába. II. Miksa német-római császár, I. Miksa néven magyar király lélekben protestáns volt, s az országos főméltóságokba is protestáns főurakat nevezett ki. A XVI. század végétől azonban már üldözni kezdték a reformátusokat és az evangélikusokat. Bocskai István fejedelem 1604–1606-os szabadságharca a nemzeti sérelmek mellett a protestánsok vallási sérelmei miatt tört ki, s a küzdelmet lezáró bécsi béke garantálta is a vallásszabadságot a Királyi Magyarország területén. Ennek megsértése miatt is kapcsolódott be Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György erdélyi fejedelem az 1618-tól 1648-ig tartó harmincéves háborúba, a legnagyobb európai vallásháborúba, s a Bethlen által 1621-ben kiharcolt nikolsburgi béke, majd az I. Rákóczi György által 1645-ben elért linzi béke is a vallásszabadságot igyekezett helyreállítani. Erdély II. Rákóczi György alatti hanyatlása után azonban már nem volt komoly erő, mely visszaállította volna a vallásszabadságot, csak a mérsékelt katolikus II. Rákóczi Ferenc állította ideiglenesen helyre azt a szabadságharca során felszabadított területeken. Természetesen békés ellenreformáció is volt, melynek Pázmány Péter esztergomi érsek volt a legjelentősebb képviselője az 1600-as években, aki iskolák és a Nagyszombati Egyetem megalapításával, vitairatokkal, a meggyőzés erejével harcolt. Ugyanekkor jelent meg a katolikus bibliafordítás is. Ám a Rákóczi-szabadságharc leverése után a felvilágosult abszolutista császár-király II. József 1781-es türelmi rendeletéig kellett várni arra, hogy helyreálljanak a Habsburgok által üldözött protestánsok jogai.