Pünkösdi népszokások megélése a Nagyberegi Tájházban – Körjátékok, kézművesség, virtuskodás

Bár sem a népi emlékezet nem őrizte meg, sem a helyi krónikák nem említik a pünkösdi király- és királynéválasztás szép hagyományát vidékünkön, abban biztosak lehetünk, hogy az itt élő fiatalság réges-rég megtalálta a módját annak, hogy e jeles egyházi ünnepet a maga módján emlékezetessé tegye. 

Gyerekkoromból jól emlékszem, hogy falvainkban az volt a szokás, hogy a napi munka végeztével éjszakára a lovakat kicsapták legelni a közeli rétre, s ezt a feladatot a fogatosok a serdülő ifjakra bízták. Akik szívesen vállalkoztak erre, s időnként csak úgy nyereg nélkül, egyszál kötőfékkel alkalmi lóversenyt rendeztek. Ennek végén akár pünkösdi királyt is választhattak volna… A lányok pedig a kellemes idő beálltával szintén a falu mellett húzódó mezőn a karikázó során önfeledten énekeltek, hogy a játék legvégén a legügyesebb, legtalpraesettebb fejére kerüljön a mezei virágokból frissen font koszorú. Ahogy történik mindez a pünkösdi királyné megválasztásakor. 

Mindezekről, és még sok minden másról is szó esett ezen a napon a Nagyberegi Tájházban, ahol Pünkösdi királyág címmel rendezték meg a pünkösdi ünnepkör zárófoglalkozását. Az alkalomra ezúttal Haláborról és Beregszászból érkeztek iskolások. Hozzájuk csatlakoztak a Nagyberegi Középiskola diákjai, akik egyben a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi kihelyezett szakkörének a növendékei is. Ráhangolódásként először ők mutatták be a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó népszokásokat. Fiatalokról lévén szó, ezek csaknem mindegyike körjáték. Felcsendültek olyan ismert népdalok, mint a Kétszál pünkösdrózsa, vagy A pünkösdi rózsa kezdetű. De a vendégek újabb eljátszható népdalokkal is megismerkedhettek. Közülük például A boglya tetején áll egy gólya című igen hamar népszerűvé vált a gyerekek körében. 

Köszöntőjében Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse arra emlékezett vissza, hogy az intézmény kerek egy évtizeddel ezelőtt éppen pünkösdkor kezdte meg működését, s azóta is nagy népszerűségnek örvend. Vélhetően azért, mert az ide érkező kisdiákok rengeteg új ismeretet szereznek, méghozzá játékos formában. Továbbra is az a célunk, hogy a népi hagyományok megélése élményszerű módon történjen, hangsúlyozta a szakember.

A hagyomány hatalmas megtartó erő, mutatott rá Erdei Péter, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja. Különösen így van ez a külhoni magyarság esetében. Népi kultúránk pedig oly gazdag és változatos, hogy a mai nemzedékek számára is tud örömforrásul szolgálni. Ilyen a pünkösdi ünnepkörhöz köthető számtalan szokás. 

És ha már az imént az élményszerzésről esett szó: bizony nem mindennap van módunk arra, hogy bekapcsolódjunk a kosárfonás folyamatába, vagy hogy a magunk gyúrta nemezből tulipánt készítsünk, illetve színes papírból az alkalomnak megfelelően pünkösdi rózsát. Mondanunk sem kell, itt és most mindezekre alkalom nyílott. Mint ahogy bárki benevezhetett a csigaversenybe, gyakorolhatta a célba dobást. A legények közül többen ezt most kellő tudatossággal tették, hisz dél körül elkezdődött az a versenysorozat, amelynek győztese megkapta a pünkösdi király kitüntető címet. De előtte még számtalan erőpróbán kellett túljutni: így a már említett célba dobáson, zsákban ugráláson, gólyalábon való járáson kívül a versenyzőnek bothúzásban és a Toldi-próbán is bizonyítani kellett rátermettségét. Mert ilyen a magyar virtus. A végén pedig még a kedvenc népdalát is el kellett énekelnie a szépszámú közönség előtt. Hiába, ma sem könnyű a leendő pünkösdi király dolga!

A lányoknál látszólag minden egyszerűbben történt: annak a fejére került a virágból font koszorú, aki a pünkösdi hagyományokat felelevenítő körjáték során kezdeményezőkészségével tűnt ki, illetve a legtalpraesettebbnek bizonyult.

Ennyi sok teendő során bizony mindenki megéhezett. Éhüket Olasz Piroska, a tájház szakácsasszonya jóvoltából kemencében sült kapros-túrós, illetve almás és lekváros kaláccsal csillapíthatták. 

A hagyományoknak megfelelően a gémeskút mellett kihelyezett lavórba pünkösdi rózsa szirmait szórták. A néphit ugyanis azt tartja, hogy aki abban megmosakszik, az még annál is szebb lesz, mint amilyen annak előtte volt. 

Tessék megmondani, melyik leányzó tudna egy ilyen kísértésnek ellenállni!