Petrőczy Kata Szidónia könyvtár nyílt a beregszentmiklósi várkastélyban

December 19-én, az ortodox Szent Miklós napja alkalmából számos színes programnak adott otthont a beregszentmiklósi Telegdy-Rákóczi várkastély.  A délutáni órákban a „Babcsini szpivanocski” ruszin folklóregyüttes adott ízelítőt a Szent Miklós-napi népi hagyományokból. Az Olga Prokop és Lilija Nemes vezetésével működő együttes immár egy évtizede ápolja a ruszin kultúrát és mutatja be annak kincseit nem csak Ukrajnában, de Európa számos országában.

Most egy rövid, alig másfél órás műsorral kedveskedtek a vár termeit betöltő közönségnek, de mint mondták, egy egész délutánt is meg tudtak volna tölteni repertoárjukkal.

Ezután került sor a Petrőczy Kata Szidónia nevét viselő könyvtár ünnepélyes felavatására. Bartosh József várkapitány rövid bevezetőjét követően Jurij Andruhovics író, műfordító vágta át az avatószalagot. A tulajdonosok, illetve az adományozók jóvoltából már most is több száz kötet gyűlt össze a könyvtárszobába, azonban a gyűjteményt bővíteni szeretnék. Éppen ezért nagy szeretettel várnak magyar nyelvű, elsősorban történelmi tárgyú könyveket.

Az első magyar költőnő életútjáról Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke tartott előadást ukrán nyelven.

Petrőczy Kata Szidónia buzgó protestáns családból származott, II., avagy idősebb Petrőczy István báró és Thököly Erzsébet grófnő leánya, édesanyja Thököly Imre fejedelem nagynénje volt. Anyja korai halála után félárvaként nevelkedett Kaszavárban. Apja 1670-ben a Wesselényi-összeesküvés miatt jószágait vesztve Erdélybe menekült, leánya pedig Wesselényi László és Bakos Zsuzsanna lengyelországi otthonába került. Később ő is Erdélybe ment, ahol 1681. július-augusztus körül feleségül ment a református Petrovinai Pekry Lőrinchez. Házasságának első évei az ózdi kastélyban és a fejedelmi udvarnál boldogan teltek; utóbb azonban férje elhidegülése miatt csak lányai nevelésében, a vallásban és a költészetben talált vigaszt. Ez időből származnak s érzékeny szívének akkori fájdalmait fejezik ki költeményei. Férjét 1686-ban, Thököly Imrével folytatott titkos levelezés vádjával, elfogták és Nagyszebenben fogságra vetették. Augusztus 12-én a szebeni országgyűlésen hűtlenségi perben elmarasztalták, neje azonban kieszközölte Apafinál, hogy kezesség és reversalis mellett szabadon bocsássák. Cserei Mihály szerint Pekry ekkor „kibujdosék Erdélyből s mivel különben Magyarországban elő nem mehete, kéntelenség alatt pápistává lőn s grófi titulust adának neki Bécsben, úgy jöve vissza Erdélyben.” 1692-ben a császártól grófi címet kapott. Saját birtokán élt Kutyfalván, és 1695-ben Alsó-Fehér vármegye főispánja, 1699-ben pedig Udvarhelyszék főkapitánya lett.

A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor Pekry kuruc fogságba esett, s fogságában II. Rákóczi Ferenc oldalára állt át, aki 1704 tavaszán tábornokká nevezte ki, az 1704. júliusi gyulafehérvári országgyűlésen pedig erdélyi főgenerálissá választották. Neje ezalatt Rabutin fogságába került öt leányával, és több mint egy évig raboskodott Szebenben, ahol kisebb mértékű szélütés is érte. 1704 novemberében szabadult kuruc fogságba esett császári foglyokért cserébe. Férje eközben visszatért református hitére. A hadihelyzet változásai miatt a család kétszer is (1705, 1707) menekülni kényszerült Erdélyből. Petrőczy Kata előbb Huszton, majd a fejedelem beregszentmiklósi kastélyában kapott menedéket, s ott is hunyt el.

Felső-magyarországi (mai szóval élve kárpátaljai) tartózkodása 1706. március 18-án kezdődött Huszton, ahol az erdélyi rendek kötöttek szövetséget a magyarországiakkal, hogy Ausztriával külön békére nem lépnek és Rákóczit a magyarok is elismerik Erdély fejedelmének. A huszti gyűlésen részt vett gróf Pekry Lőrinc, az erdélyi fővezér is, akinek elveszett erdélyi birtokaiért máramarosiakat adott a fejedelem, illetve huszti kastélyát a generális családjának rendelkezésére bocsátotta. Itt éltek egészen 1708-ig, amikor Husztról a közelgő ellenség híre elől a költőnő lányaival Beregszentmiklósra menekült. Mivel szebeni rabságágában kisebb szélütés érte, Pekryné csöndre, pihenésre vágyott.

Némely kutatók szerint itt, szentmiklósi magányában állította össze és írta le szép betűkkel mintegy ötven versből álló énekeskönyvét, szenvedéseinek verses tanúvallomásait. Augusztus végén még visszavágyott Husztra, de a közel négy esztendeig tartó betegsége, sűrűn megismétlődő rohama végképp ágyhoz szorította. Innen út már nem volt más előtte, mint amely az örök dicsőségű halhatatlanságba vezetett. Sokan tévesen úgy tudják, hogy Huszton halt meg a magyar irodalom első kiemelkedő költőnője. A huszti református templomban helyezték végső nyugalomra, ideiglenes temetésére 1708. december 23-án, végleges sírba tételére pedig 1709. május 26-án került sor, sírja azonban nem maradt fenn korunkig.

A megnyitó tiszteletére Bartosh József lefordította Petrőczy Kata több költeményét ukrán nyelvre.

Az este további részében Andrij Ljubka kárpátaljai író moderálásával pódiumbeszélgetésre került sor Jurij Andruhoviccsal. Az ukrán költő, író, műfordító, esszéista 1960-ban született Sztanyiszlavban (ma Ivano-Frankivszk). Eleinte újságíróként tevékenykedett. A pódiumbeszélgetés során elmesélte, hogy 1980-ban a fővárosi nyomdaipari vállalatoknál kellett volna szakmai gyakorlaton részt vennie, azonban a moszkvai olimpia miatt a kijelölt helyszín Kárpátalja lett, ahol a Kárpáti Kiadóvállalat munkatársai jóvoltából nem csupán a szakma fortélyaival ismerkedhetett meg, de a régió látnivalóit is „becserkészte”, de, mint említette, a szentmiklósi várkastély akkor ebből a szemleútból kimaradt.

A 90-es évek elején jelenteti meg a „Csetverg” (Csütörtök) című posztmodernista irányzatú irodalmi lapját. 1997-ben négy könyve is napvilágot látott „Egzotikus madarak és növények” (versek), a „Rekreacija” és „Moszkoviada” című regények, illetve a „Perverzió” című regény. A szakma véleménye szerint William Shakespeare Hamlett című drámáját legsikeresebben Andruhovics ültette át ukrán nyelvre. A nyugati kritika a posztmodern irányzat egyik legsikeresebb alkotójának tekinti, olyan világnagyságokkal együtt, mint Umberto Ecco.

Irodalmi és közéleti munkásságát a Herder-díjjal (2001, Németország), Remarque-díjjal (2005, Németország), Hanna Arendt-díjjal (2014, Németország) ismerték el.
A pódiumbeszélgetés során a helyszínre visszautalva központi helyet kapott a várkultúra helye és szerepe a múltban és a jelenben. A látogatás emlékéül Jurij Andruhovics a Petrőczy Kata Szidónia Könyvtárnak ajándékozta műveinek ukrán, magyar, horvát, szlovák, spanyol és német nyelvű kiadásait.