Százkilencven éve, 1823. január 1-jén született Petőfi Sándor, a magyar költészet legismertebb alakja. Németh G. Béla így írt róla: "Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában." Szülei a Felvidékről származtak, édesapja, Petrovics István mészárosmester, édesanyja, Hrúz Mária mosónő és cseléd volt. Bár Petőfi Kiskőrösön született (egyes források szerint 1822. december 31-én), szülővárosának gyermekkora színterét, Kiskunfélegyházát vallotta.
Ötévesen kezdte tanulmányait, több település összesen kilenc iskolájában tanult változó eredménnyel, szépírásból, a magyar, a latin és a német nyelvből, rajzból azonban mindenütt kitűnt.
Kamaszként a színház bűvöletébe került, 1844-ig volt vándorszínész a Dunántúlon, statiszta a Pesti Magyar Színházban, fellépett Kecskeméten, Debrecenben és az Érmelléken. Közben katonáskodott is Sopronban, Grazban és Zágrábban, de gyenge egészsége miatt leszerelték.
1841-42-ben a pápai kollégiumban tanult, itt lett életre szóló barátja Jókai Mór, innen küldte el első verseit Bajza Józsefhez, az Athenaeum szerkesztőjéhez. E folyóiratban jelent meg 1842-ben A borozó című költeménye, Petrovics Sándor aláírással, Petőfivé csak néhány hónap múltán, a Hazámban című versével vált. A nyomortól legtöbbször a barátok, ismerősök mentették meg, élt másolásból, francia és angol fordításokból. 1844-ben Vörösmarty támogatta versei megjelenését, és ő ajánlotta be a Pesti Divatlaphoz is, amelynek Petőfi segédszerkesztője lett.
1844-ben jelent meg a romantikus hőseposzt parodizáló A helység kalapácsa, 1845-ben a János vitéz, az új népi hőst megteremtő verses meséje. 1845-46-ban rövid válságidőszak következett be életében: szerelmi csalódások érték, a konzervatív kritika támadta, megélhetési nehézségei voltak. Mindez költészetének elkomorodását hozta, erre utal Felhők ciklusa, A hóhér kötele című regénye, valamint a Tigris és hiéna című drámája.
1846-ban megismerte Szendrey Júliát, és bár Júlia apja nem nézte jó szemmel leánya választottját, a fiatalok 1847 szeptemberében összeházasodtak. E viszontagságos, szenvedélyes szerelem és a boldog házasság lett ihletője legszebb szerelmi lírájának, amelynek legnépszerűbb darabjai a Szeptember végén, a Minek nevezzelek?, a Reszket a bokor, mert... című költeményei.
Az 1847-es esztendő az Arany Jánossal kötött szoros barátság és az Összes Költeményei megjelenésének éve volt. Az 1848-ban Európán végigsöprő forradalmi hullám, amely márciusban Pestet és Budát is elérte, a szabadság, a függetlenség, a demokrácia és az egyenlőség eszméit magáénak valló Petőfit is magával ragadta, megszületett a Nemzeti dal, amelyet a liberálisok és radikálisok is programversként fogadtak.
Politikusnak azonban Petőfi nem vált be, radikalizmusa miatt elszigetelődött, és a szabadszállási képviselőválasztáson is elbukott. Az értetlenség, az elzárkózás miatti keserűsége Az apostol című önéletrajzi ihletésű elbeszélő költeményében jelent meg. 1848 októberétől katonáskodott, százados, majd 1849 májusától őrnagy volt. Közben 1848 decemberében megszületett Zoltán fia. 1849 januárjától Bem seregében szolgált Erdélyben, a július 31-i segesvári ütközetben esett el, halálának pontos körülményei máig nem tisztázottak.
Petőfi a nép nyelvét emelte be a magyar költészetbe, közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, a formai tökélynél fontosabbnak tartotta mondandójának, gondolatainak hiteles megfogalmazását. Műveiből számtalan feldolgozás készült, élete filmek, regények, színművek ihletőjévé vált, emlékét, nevét számos közintézmény őrzi, szobra áll több magyarországi és határon túli magyar városon kívül Kijevben, Pekingben és Sanghajban is.
Beregszászban a 90-es évektől hagyomány, hogy a költő születésnapjának méltatásával kezdődik a kulturális évad. Eleinte a Petőfi-emléktáblánál, majd az Arany Páva étterem tőszomszédságában felavatott Petőfi-szobornál. Igy történt ez 2013-ban is. A megemlékezés szónokaként Dudar Fanni, Magyarország beregszászi külképviseletének konzulja köszöntötte a jelenlévőket.
– Január elseje egy új esztendő kezdete, ami mindnyájunknak valami jót, jobbat, szerencsét ígér, ami reményt ad az embereknek – fogalmazott a diplomata.
– Városunkban régi, szép hagyomány, hogy tisztelgünk a költő emléke előtt – vette át a szót Babják Zoltán, Beregszász megbízott első alpolgármestere. – Büszke vagyok arra, hogy a szabadságharc lánglelkű költője tovább él a Bereg-vidéki emberek szívében, mint ahogy arra is, hogy a Vérke-parti település nemzetőrei is ott küzdöttek a szabadságért a forradalom számos csatájában. Kívánom, hogy a 2013-as esztendő jelentsen egy szebb, jobb kezdetet magyar közösségünk számára.
Az ünnepi rendezvényen Imre Margit, a Bereg-vidéki Petőfi Sándor Nyugdíjasklub elnöke is méltatta névadójukat. Az iskolások a költő verseivel tisztelegtek emléke előtt.
Petőfi Sándor ungvári szobránál – amelyet 1990-ben Göncz Árpád magyar államfő és Leonyid Kravcsuk, az ukrán Legfelső Tanács elnöke jelenlétében avattak fel – is adózott a költő emlékének az utókor. Az ünnepi koszorúzáson többek mellett jelen volt Bacskai József, Magyarország ungvári külképviseletének főkonzulja és Szalipszki Endre konzul, Dupka György, a MÉKK elnöke, Spenik Sándor, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) városi szervezetének elnöke, az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karának dékánja, dr. Ljáh Erzsébet városi képviselő, az UMDSZ városi szervezetének ügyvezető alelnöke.
A Tisza-háti Badalóban a református istentiszteletet követően került sor a megemlékezésre a Petőfi-emléktáblánál. Az ünneplő gyülekezetet Balogh Zoltán, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte, majd Szalai Imre polgármester emlékezett a forradalom lánglelkű költőjére: „Az ő küldetése az volt, hogy költészetével és emberi példájával öntudatra és önbecsülésre ébressze a népet. Petőfi arra tette fel az életét, hogy megmutassa a szabadság, a szerelem és az igazság országába vezető utat.”
Jakab Lajos családorvos, a KMKSZ választmányi tagja beszédében Petőfi 1847. évi felvidéki útjának fontosságáról szólt:
– Badaló számára különösen kedves emlék, hogy Petőfi Sándor 166 évvel ezelőtt itt járt, és talán itt is kapott ihletet néhány későbbi művéhez. Merjük tehát bátran felvállalni ezt és legyünk büszkék erre a történelmi eseményre, és mindig kezdjük az új évet Petőfi szellemében, rá emlékezve.
Szoboszlai Zoltán, a Beregszászi Magyar Gimnázium diákja elszavalta Petőfi Szülőföldemen című költeményét, majd az ünnepség a Himnusz eléneklésével, illetve az emléktábla megkoszorúzásával ért véget.
