Péter Kitti csodás hangjával többször is elvarázsolta már a kárpátaljai közönséget. A badalói lány rendkívül alázatos, szorgalmas. Vallja: kellő gyakorlással minden cél elérhető, s minden akadály legyőzhető.
– Mikor tudatosult benned, hogy énekelni szeretnél?
– Egészen pici korom óta énekelek. Valamit mindig dúdolgattam, viszont nem volt lehetőségem arra, hogy fejlesszem tudásomat. Zeneiskolába ugyan jártam, ott azonban csak zongorázni tanultam. Az általános iskola befejezését követően felvételiztem az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolába. Most az intézmény harmadéves hallgatója vagyok estrade vokál szakon. E szakirány magába foglalja az összes zenei műfajt, kivéve a népi és a klasszikus zenei irányzatokat.
– Melyik zenei műfaj áll a legközelebb hozzád?
– Legfőképp a pop, azonban Ungváron, a szakközépiskolában igencsak megszerettették velem a jazz és a blues melódiákat is.
– Érdekes, hogy a népdalokat nem említed, pedig a Csipkés együttes énekese vagy.
– Ennek története van. Gyermekkoromban sokan szerették volna, hogy népdalokat énekeljek. Otthon, a kultúrházban lett volna rá lehetőség, de én nagyon ellenkeztem, nem akartam. Ungvárra felkerülve megismerkedtem Orbán Józseffel, a jelenlegi párommal, aki kiválóan zongorázik és harmonikázik, valamint ő az, aki népi világ dalaival foglalkozik. Sokat tanultunk egymástól, ellátogattunk egymás fellépéseire, s közben szinte észrevétlenül megszerettette velem a népzenét, a népdaléneklést.
Amikor a Csipkés Együttes énekest keresett, felkértek, hogy csatlakozzak hozzájuk. Félve ugyan, de igent mondtam.
Féltem, mivel addig nem énekeltem népdalokat, és nem voltam tisztában az adott műfaj sajátosságaival, hiszen minden tájegységnek megvannak a jellemző dalai. Nagy szerencsémre csodás csapat tagja lettem, akik mindent megtanítottak nekem.
– Jelenleg Budapesten élsz.
– Édesapám évek óta Budapesten dolgozik. Amikor csak tudott, hazajött, de ritkán láthattam. Előbb a koronavírus, majd a háború miatt még ritkábban adódott lehetőség arra, hogy találkozzunk, ezért a családdal elhatároztuk, hogy odaköltözünk addig, amíg nem rendeződik a helyzet. A szakközépiskolában az oktatás online formában zajlik, így nem maradok el a tanulmányaimmal sem. Bár meg kell vallanom, hogy a videóhívásban történő ének-, zeneelmélet- és zongoraórák elég nehézkesek. A vizsgadarabokat is videófelvételként rögzítenünk kellett, majd elküldenünk a vizsgabizottság tagjainak. Nincsenek már ünnepélyes nagykoncertek, tapsoló közönség. Szép lassan hozzászokunk a virtuális tanórákhoz. Mára már olyan, mintha ez lenne a normális, és ez borzalmas.
– Számtalan megmérettetésen vettél részt.
– A szakközépiskola pedagógusai folyamatosan ösztönöznek bennünket arra, hogy minél több versenyre jelentkezzünk. Évente legalább 3-4 vetélkedőn vettem részt, eleinte második és harmadik helyezést érve el. Ahogy telt az idő, s egyre többet foglalkoztam az énekhangom fejlesztésével, az eredményeim is jobbak lettek, s nem ritka, hogy eredményhirdetéskor a dobogó első fokán állok.
– Izgulsz, mielőtt a színpadra lépsz?
– Természetesen. Hogy mennyire, az az eseménytől és a nézőközönségtől függ. Vizsgák előtt, melyek régebben Ungváron a nagy koncertteremben zajlottak a tanáraink előtt, mindig izgultam. Amikor kilépek a színpadra és elkezdek énekelni, s meggyőzöm magam arról, hogy nincs miért félnem, hiszen készültem, tudom az előadni kívánt darabot, s látom a vizsgabizottság tagjain, hogy kedvesen, mosolyogva szemlélnek, olyankor megnyugszom. Mióta színvonalas oktatásban részesülök, azóta magabiztosabb vagyok.
– Mire kell odafigyelnie egy énekesnek előadás közben?
– Az első a levegővétel. A megfelelő légzés éneklés közben – a hasi légzés. A légzés szakaszai: a belégzés és kilégzés, amelyek közül a hangadás a második szakaszra, azaz a kilégzésre épül. Énekléskor befolyásoljuk a légzést, gyorsítjuk, lassítjuk, vagy akár egy ideig visszatartjuk.
Minél hosszabb ideig elég a levegőnk, annál könnyebben tudunk éneklés közben a hangunkkal dolgozni.
Elengedhetetlen az artikuláció, hogy a dalszöveget, a betűket helyesen ejtsük ki, hogy minden szó érthető legyen. Talán ezek a legfontosabbak, és persze a színpadi jelenlét. A kiállás, a kézmozdulatok, a gesztikulációs, hogy ne csak a fülnek, a szemnek is kellemes élményt nyújtson egy-egy előadás.
– Te hogyan óvod, „tartod karban” a hangodat, vannak apró trükkjeid?
– Kizártam a hideg ételek és italok, valamint a szénsavas üdítők fogyasztását. Nyáron azért megengedek magamnak egy-két jeges limonádét, fagylaltot, de csak akkor, amikor egyetlen fellépés sincs kilátásban.
A vezetőtanárom arra tanított, hogy előadások előtt nem elég csak a hangszálakat tornáztatni, hanem testünk izmait is érdemes bemelegíteni.
Nem kemény, több órás edzésekre kell gondolni, mindössze pár tornagyakorlatra. Például javasolt a váll, a nyak, a fej masszírozása, karlendítés, ugrálás. Utóbbiak által erősítjük a hasizmok, pontosabban a rekeszizmok működését, valamint ellazítjuk az izomzatunkat, hogy ne legyünk befeszültek és ne álljunk úgy a színpadon, mint egy fadarab.
– Facebook-oldaladon az utóbbi időben több stúdiófelvételt tettél közé. Milyen célból készültek ezek?
– Azok a kötelező vizsgadarabok voltak. Az énektanárom erősködött, hogy ne csak otthon felvegyem, hanem keressek valakit, aki segít abban, hogy jó minőségő felvételt is készítsek. Budapesten van egy kárpátaljai ismerősöm, aki hangmérnöknek tanul. Megbeszéltük, hogy akkor felvesszük a kért vizsgadarabokat, de annyira megtetszett nekünk a közös munka, hogy nem álltunk meg két éneknél, s így ezáltal mindketten gyakorolunk, fejlődünk.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Ha a jövőbe tekintek, nem látom magam máshol, csak a színpadon. Tetszik a báréneklés, de nem tartom kizártnak, hogy énektanár legyek, mint ahogyan azt sem, hogy a párommal formációt alakítsunk, s ő kísérjen a fellépések során. Ez azonban még a jövő titka. Viszont biztos, hogy szeretnék elismert előadóművész lenni.
