Pekár Tünde: „…engem a tanítás éltet”

Határozott, sokoldalú, segítőkész. Már gyermekkorában elhatározta, hogy tanár lesz. Kitartása és szorgalma a nehéz időkben sem tántorította el céljától. Nem fél a változásoktól, alkalmazkodik a kialakult helyzethez, és megpróbálja kihozni belőle a lehető legtöbbet. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Pekár Tünde, a Szürtei kistérség oktatási, ifjúsági és sportosztályának vezetője.

– Hogyan telt a gyermekkora?

– Gálocsban születtem, itt is nevelkedtem, a helyi, akkor még elemi iskolában kezdtem el a tanulmányaimat. Innen előbb Sislócra, majd Ungvárra kerültem, végül Beregszászban érettségiztem. Gyermekként az volt a vágyam, hogy krétás legyen a szoknyám. Hogy miért? Volt egy nagyon kedves alsós tanító nénim, aki  állandóan beletörölte a krétás kezét a szoknyájába. Ő volt a példaképem, és az iskolában, a padban ülve, arról álmodoztam, hogy egyszer én is ilyen tanítónő legyek. Otthon folyton a babáimat rendezgettem, sorba ültettem és tanítgattam őket.

– Az életét végigkíséri a folyamatos tanulás.

– Érettségi után felvételt nyertem az Ungvári Nemzeti Egyetem angol nyelv szakára. Pár évvel később a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán szereztem alsó tagozatos diplomát. Ezen felül 2011-ben elvégeztem a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye teológiai tanfolyamát, és azóta hitoktatóként dolgozom Gálocsban. Most az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének magyar nyelv és irodalom szakos hallgatójaként a negyedik diplomám megszerzésén dolgozom.  Örök diák vagyok.

– Hol kezdődött a pályafutása?

– Először a gálocsi óvodában kezdtem el dolgozni. Időközben megszületett a fiam, Balázs, ezéakivel pár évig otthon voltam. 2012-ben léptem újra a pedagógus pályára, akkor már a Gálocsi Oktatási-Nevelési Komplexum alsós tanítója és angol nyelv szakos pedagógusaként. Három évvel később kineveztek a Palágykomoróci Általános Iskola igazgatójává. A decentralizáció és a kistérségek megalakulásakor pedig felkértek, hogy legyek a Szürtei kistérség oktatási osztályának vezetője. Azonban a tanári pályát sem hagytam félbe, továbbra is vannak angol óráim a palágyi gimnáziumban. Nem is tudnék felhagyni vele, engem a tanítás éltet . Mivel a mai napig többnyire krétát használok, nap mint nap teljesül a gyermekkori álmom.

– Az alsó tagozat a szíve csücske.

– A leghálásabb feladat az elemi iskolában tanítani, hiszen itt látszik meg leginkább a munka eredménye. Ráadásul a kicsik fogékonyabbak, szófogadóbbak.

– A Szürtei kistérség oktatási osztályának vezetőjeként nagyobb felelősség hárult önre. Hogyan birkózott meg ezzel?

– Nagy átalakuláson megyünk keresztül, és mint minden változás, ez is tele van bizonytalansággal és félelemmel. Előbb a Covid ellen küzdöttünk, most sajnos a háború van hatással mindennapi teendőinkre. Tavasszal több száz menekültet fogadtunk be a térség oktatási intézményeibe. Fáradságot nem kímélve dolgoztunk azért, hogy segítsünk ezeken az embereken. Mivel szeptemberben szerettük volna újraindítani az oktatást, ezért mindenkit áthelyeztünk a császlóci művelődési házba. Azóta sokan hazatértek vagy továbbutaztak külföldre. Jelenleg már csak 32-en tartózkodnak itt. Róluk a mai napig gondoskodik a kistérség. Tehát minden napnak megvan a feladata és az, amit meg kell hogy oldjunk. Nincs könnyű dolgom, de én minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy híven szolgáljam azokat az oktatási intézményeket, amelyek rám lettek bízva.

– Az osztály vezetőjeként a végleges döntések az ön kezében vannak. Megvan önben ehhez a kellő határozottság?

– Határozott vagyok, de ha elbizonytalanodom, nem szégyellek tanácsot kérni a nálam tapasztaltabb kollégáktól. Nem szeretek főnökként viselkedni, nem parancsolok, inkább kérek. Így könnyebben kialakul a kölcsönös tisztelet és bizalom a munkatársak között, ami elengedhetetlen. Hiszen csak közösen tudunk kialakítani egy jól működő rendszert, amiben mindenki jólérzi magát.

– Rengeteg emberrel találkozik a munkája során. Jó emberismerőnek tartja magát?

– Nem, sokszor szembesültem azzal, hogy félreismertem valakit. Kell egy bizonyos idő, míg kiismerek másokat.

– Beleáll egy konfliktusba vagy inkább elkerüli azt?

– Nem szeretek konfliktusba keveredni. Ha csak rajtam múlik, akkor inkább megelőzöm azt. A nyugalmat és a békét preferálom.

– Megtervezi a mindennapjait?

– Mindig egy héttel előre tervezek. Van egy naplóm, amelybe folyamatosan feljegyzem a napi teendőket, és amit véghezvittem, azt kipipálom. Ám ha valami nem a tervezett szerint alakul, az könnyen kizökkent, sokáig rágódom rajta.

– Előfordul, hogy hazaviszi a munkát?

– Persze, főleg mostanában. Az áramkimaradások miatt most nem a megszokott munkarendben dolgozom. Gyakran késő este kezdek neki egy-egy dokumentum megírásának. De korábban sem volt ez másként. A pedagógusszakma is sok háttérmunkát, felkészülést igényel.

– Mi az, amit kevesen tudnak Önről?

– Szabadidőmben sokat olvasok és verseket írok.

– Gondolkodott azon, hogy elhagyja Kárpátalját?

– Bevallom, megfordult a fejemben, ám ez a gondolat pillanatok alatt elszállt. Azért vagyok itt, mert a Jó Isten ide teremtett, itt kell élnem. Ide köt a munkám, a családom, a barátaim. Ráadásul a közösségszervezés tölti ki a mindennapjaimat. Hiszen azért dolgozom, hogy a körülöttem lévőkön segítsek, a hasznukra legyek. Jólérzem itt magam, nehezemre esne mindezt hátrahagyni.