A Magyar Melódiák Kamaraegyüttes művészei egy felnyitott ékszerdobozzá változtatták a Kárpátaljai Megyei Filharmónia nagytermét: csillogó fények, csipetnyi irónia, nagyívű dallamok, és bizsergés… A népdaltól a bécsi szalonokig vezették a közönséget, és megmutatták, miért hívják az operettet a mosoly és a könny műfajának. A szívmelengető dallamok hol megnevettették, hol megríkatták a közönséget, és a végén állva tapsolt mindenki. Az operett-est a kulturális dolgozók napjához igazítva ünnep és főhajtás volt a művészek előtt.
– Miért szeretjük az operettet? Mert könnyed, mégis tartalmas, mert egyszerre tud megnevettetni és meghatni, és mert a dallamai olyan fülbemászóak, hogy már az első taktustól megragadnak az ember fejében – mondta lapunknak a koncert után Havata Diana, Ukrajna érdemes művésze, a Magyar Melódiák Kamaraegyüttes vezetője. – Az operett egyszerre városi műfaj és élő hagyomány. Francia–bécsi gyökerű, de a magyar vidéken a verbunkos és a csárdás adott neki saját színt, főleg Kálmán Imre és Lehár Ferenc műveiben. Az évek alatt számos operett-dalt színpadra vittünk már, széles repertoárral rendelkezünk, szívből, autentikusan játsszuk mindegyiket, és a visszajelzések alapján a hallgatóság is nagyon élvezi. Nekünk ez örömzene – és külön boldogság, ha ennyire nyitott, hálás közönség előtt szólalhat meg. Hiszünk benne, hogy a dallam és a tánc együtt képes bearanyozni a legszürkébb estét is.
Arra törekszünk, hogy magas színvonalon, változatos programmal minden alkalommal új arcát mutassuk ennek a műfajnak, amely ugyanúgy merít a népdalból, mint a bécsi bálok eleganciájából.
Az est dramaturgiája ízlésesen és következetesen vezette a hallgatót a „forrástól” vagyis a népdaloktól a „színpadig”, az operettslágerekig. A bécsi elegancia és a magyaros karakter elvarázsolta a hallgatóságot.
Halusz István két magyar népdallal nyitott (Befogom a lovamat és Csókra csókot), amellyel finoman kijelölte az operett egyik eredőjét: a népi melódiát. Ezt követte az együttes népdal-válogatása, majd a szatmári csárdás. Torbics Andrea és Dmitro Dorcsinec talpa alatt szinte égett a színpad.
Őszi nótacsokor a Magyar Melódiák előadásában ● Kárpáti Igaz Szó
Innen érkezett el a műsor az operett világához. Miroszlava Svakh-Pekar Hanna-belépőjével (Lehár Ferenc: A víg özvegy) mutatta be a műfaj könnyed eleganciáját. A szólista az est folyamán a Cigányszerelem és a Marica grófnő operettekből is énekelt részleteket. Polina Hontar a kacagó dalt, vagyis Adél kupléját (Johann Strauss: A denevér) adta elő játékosan; majd Teodora belépőjével (A cirkuszhercegnő) mutatta be azt a magyaros „paprikásságot”, ami olyan jól jellemzi Kálmán műveit.
A hangulat tovább fokozódott, amikor megelevenedett Kálmán A bajadér című operettjéből a Shimmy. A táncosok „a tomboló húszas évek” vidám és kacér jazz zenéjét hozták a színpadra. Lehár A Luxemburg grófjának egyik slágere könnyed parfümöt permetezett a levegőbe, míg a Csárdáskirálynőből felcsendülő A lányok, a lányok című muzsika önfeledt jókedvet hozott a közönségnek Halusz István által.
A fináléban Miroszlava Svakh-Pekar két ízig-vérig szerelmes áriával zárt. A Giuditta áriája előkelő, hosszú levegőjű dallamíveivel ragadott magával, Szilvia belépője (Hej, rózsám…!) pedig a Kálmán-féle csárdásban csúcsosodott ki. A vastaps hatására az együttes egy ráadással lepte meg a közönséget. Kálmán Imre „Jajj cicáját” a nézők együtt dúdolták Halusz Istvánnal.
Az operett, mint hungarikum
Az operett könnyed, fülbemászó, de operai igénnyel megírt dallamokkal átszőtt történet, sok humorral – amelynek központi témája a szerelem, mégpedig az őrült szerelem.
Az operett, bár eredetileg francia és bécsi gyökerekkel rendelkezik, Magyarországon vált igazi hungarikummá, melyben a magyar zenei hagyományok, mint a csárdás és a verbunkos, ötvöződtek a műfaj eleganciájával, olyan neves zeneszerzőket és előadókat adva a világnak, mint Kacsóh Pongrácz, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő, Fedák Sári és Honthy Hanna.
Az operett magyarországi elterjedése a XX. század elején indult és ettől kezdve hatalmas volt a népszerűsége. A magyar operett elődjének mondott népszínmű volt az egyetlen lehetőség az 1880-as évek végén, hogy a nagyvárosi polgárság magyarul alig tudó része, megismerje a magyar nyelvet.
A magyar operett 2013 óta hungarikum.
