A népi kézművesség nem pusztán technika vagy díszítőművészet, élő kapcsolat múlt és jelen között, amely egyszerre formál kezet, lelket és szemléletet. A Hagyományok Háza kiemelten fontosnak tartja, hogy a felnövekvő generáció megismerje és megszeresse a népművészet kincseit – a néptáncot, a népi játékokat és a hagyományos kézműves tevékenységeket –, hogy a néphagyomány újra természetes része lehessen a mindennapi nevelésnek. A szakemberek meggyőződése, hogy ezt a folyamatot érdemes minél korábban, már óvodás korban elkezdeni, amikor a gyermekek nyitottsága, kíváncsisága és alkotókedve a legfogékonyabb.
Az elmúlt szombaton a Tiszaágteleki Református Égigérő Bölcsőde és Óvoda adott otthont annak a kézműves képzési napnak, amelyet a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szervezett azzal a céllal, hogy az óvodapedagógusok eszköztárát gazdagítsa a népi kézművesség területén. A résztvevők ezúttal a szövés alapjaival, valamint a csuhé és más természetes alapanyagok sokoldalú felhasználási lehetőségeivel ismerkedtek.
Az alkalom – amelyre öt környékbeli településről érkeztek érdeklődők – Bernáth Tamás helyi református lelkipásztor áhítatával kezdődött. A közös imádságban hálát adtak a program megvalósulásáért, és azért könyörögtek, hogy az itt megszerzett tudás ne csupán technikai ismeret maradjon, hanem valódi értékként épüljön be a gyermekek mindennapjaiba.
A nap folyamán a pedagógusok gyakorlati bemutatókon keresztül sajátíthatták el többek között a kukoricacsuhé feldolgozásának fortélyait. Danku Margit péterfalvai kézműves lépésről lépésre mutatta be, miként születnek játékok, ajándék- és használati tárgyak, valamint díszek ebből a szinte minden kertben megtalálható, szerény, mégis rendkívül sokoldalú alapanyagból. A csuhé tapintása, illata, formálhatósága különleges élményt kínál – olyat, amely a természet közelségét hozza be az óvodai csoportszobába.
Kékesi Emmával különböző termésekből készítettek gyerekjátékokat és apró ajándéktárgyakat, rámutatva arra, hogy a természet kincsei – dióhéj, makk, toboz, szárított növényi részek – nem hulladékok, hanem értékes alkotóelemek. A természetes alapanyagok használata nemcsak környezettudatosságra nevel, hanem érzékenyebbé teszi a gyermekeket a teremtett világ szépsége iránt. A kézbe vett anyag, a saját készítésű tárgy öröme olyan tapasztalat, amelyet semmilyen kész műanyag játék nem pótolhat.
Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona beregsomi kézművessel a résztvevők a szövés alapjaival ismerkedhettek meg: a szövőkeretről egy kis tarisznya került le, amely nemcsak ügyes kéz munkáját, hanem türelmet és kitartást is igényelt. A szövés ritmusa, a fonalak találkozása, az anyag születésének folyamata mind-mind azt üzeni: az érték időt és odafigyelést kíván.
A szakmai nap lehetőséget teremtett tapasztalatcserére és közös alkotásra. A jelenlévők olyan módszerekkel gazdagodtak, amelyek közvetlenül alkalmazhatók az óvodai csoportfoglalkozásokon, és amelyek egyszerre erősítik a gyermekek kézügyességét, kreativitását, kitartását és hagyományismeretét. A népi kézművesség beemelése a nevelésbe nem csupán készségeket fejleszt, hanem identitást is formál: gyökereket ad egy gyorsan változó világban.
A szervezők nevében Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona hálózati szakreferens lapunknak elmondta: örömmel tapasztalja, hogy az óvodapedagógusok nyitottak és készek bevinni a népi kézműves tevékenységeket a foglalkozásokba. „Manapság már nagyon kevés gyerek találkozik otthon a hagyományos népi kézművességgel, ezért az óvodapedagógusok szerepe még inkább felértékelődik a ‘mag elvetésében’. Ha sikerül felébreszteni az érdeklődést, akkor van remény arra, hogy nem vész el a tudás. Sőt, a gyermekeken keresztül a szülőkben is felébreszthetjük az igényt, hogy újra visszanyúljanak a családon belül egykor természetes tevékenységekhez, és megerősödjön a generációk közötti tudásátadás” – fogalmazott.
A tiszaágteleki képzési nap így nem csupán szakmai alkalom volt, hanem csendes, mégis erőteljes lépés afelé, hogy a természetes alapanyagok tisztelete, az alkotás öröme és a népi hagyomány szeretete újra élő valósággá váljon gyermekeink mindennapjaiban.
