Az elmúlt esztendő nemcsak a felnőttek életében hozott számos változást. Az eddig természetesnek számító dolgok egyik napról a másikra a fiatalok számára is tiltólistára kerültek, szórakozásra használt eszközök munkaeszközzé léptek elő.
A técsői Loja Viktória nagyon szeret énekelni, eddig meg is ragadott minden alkalmat, hogy ezt a kedvtelését gyakorolhassa. Anyukájával együtt tagja az Arany Ősz énekkarnak. Kórustalálkozókon, rendezvényeken lépnek fel. Aktívan részt vesz egyéb programokban is, mint például a városnap alkalmából rendezett „legszebb nemzeti viselet” versenyen, ahol második helyezést ért el.
A járvány miatt a kórustalálkozók sajnos megszűntek, egyéb rendezvények pedig felkerültek az internetre,
Viki most ezeken vesz részt. Legutóbb a Técsői Hollósy Simon Középiskola virtuális, március 15-i ünnepségén „lépett fel”.
Egy verset szavalt, amelyet még az anyukája kapott örökségbe a szomszéd nénitől, s mondott sok évvel ezelőtt, ugyanennek az iskolának a falai között. A költemény szerzője ismeretlen, s nem is található sehol nyomtatott formában, otthon őrzik, s alkalomadtán elszavalják.
Viki, idén fejezi be a nyolcadik osztályt, mivel nagyon szereti az irodalmat, a II. Rákóczi Ferenc Főiskolán szeretné majd folytatni a tanulmányait, magyar nyelv és irodalom szakon. A vírus miatt a tanítás is interneten keresztül történik, ami szerinte nem is olyan rossz, mert nem vonja el semmi a figyelmét a tananyagtól, az osztálytársak viszont hiányoznak neki.
Néha, ha az idő engedi, azért találkozik a barátnőivel, sétálnak a városban, vagy a futballpályán próbálják ki az új sportszereket. Hobbija a gyöngyhímzés, jelen van a fiatalok körében népszerű szociális hálókon is, s bár anyukája ellenőrzi ebbéli tevékenységét, Viki nem veszi zokon. Már nagyon várja, hogy vége legyen a járványnak, és visszatérjen a megszokott élete, addig is új lehetőségek után kutat a virtuális világban.
