Az utóbbi közel másfél évszázadban sok-sok történelmi esemény és az azokat megörökítő emlékjellel együtt a vereckei millenniumi határkő-emlékmű is híven tükrözi a Kárpát-medencei magyarság és benne az itt élő magyar nemzetrész hányatott sorsát. Ezt támasztják alá Kovács Sándor neves helytörténész, idegenvezető nemrég napvilágot látott Vereckei határkő című munkája. A vékony kötet az 1881 szeptemberében emelt első határkő emlékmű felállításától kezdve végigköveti a többi, később átadott ilyen jellegű emlékjel történetét.
A kiegyezés után Magyarországnak a monarchián belüli határainak megjelölése valójában formális jelentőséggel bírt. De mégis! Az 1870–80-as években megkezdődött a belső határok határkövekkel való megjelölése. Több helyen, így a magyar honfoglalásban kiemelkedő szerepet játszó Vereckén is nem egyszerű határjeleket, hanem díszes határköveket vagy határoszlopokat állítottak.
A Vereckénél történt avatásról a Bereg című lap 1881. szeptember 11-i számában terjedelmes cikket közölt. Az írásból kiderült, hogy az ekkor felállított oszlop magassága 4 méter, az oszlop felső homlokrészében a domboröntvényes vastáblán Magyarország koronás címere van erősen beillesztve, s a csergallyak között látható címer felső részén félkörben Magyarország, alsó részben Bereg vármegye felirat olvasható. A széles talapzat felett, szintén öntöttvas táblán a Kóródy Sándor, Beregszász tiszti ügyésze által írt hazafias érzelmű jeles epigramma van bevésve.
Honfi! e bércormon
szíved hevesebb dobogása
jelzi, hogy ősi honod
drága határa ez itt.
Itt hangzott egykor
riadó csatakürtje Lehelnek,
Nagy Rákóczink itt
hullatta búcsúkönnyeit.
Szent kegyelet tüze gyúl
itt minden csipkebokorban.
Oldozd meg saruid,
Szent hely ez itt, ahol állsz.
A sors úgy rendelte, hogy ez az emlék-határkő ne legyen hosszú életű, mindössze másfél évtizeden át jelölte az ország határát. A vidékünkön élők közül ma is sokakat büszkeséggel tölt el, hogy a honfoglalás millenniumi megünneplésének kezdeményezője, első felterjesztője Bereg vármegye volt. Nem véletlen tehát, hogy a vármegye az emlékmű-állítások terén is az élen szeretett volna járni. Saját erejéből emléktáblát állított a Vereckei-szorosban, és a Vereckei-hágón a korábbi határkő emlékmű helyett is újat emelt. Az országgyűlés határozata értelmében épülő munkácsi ezredéves emlékmű ünnepélyes alapkőletételének másnapján, 1896. július 20-án a szorosbeli táblaavatás után a népes ünneplő sereg a Vereckei-hágóra vonult. Erdély Sándor igazságügyminiszter részvétele mindkét napi rendezvényt országos jelentőségűvé tette. Elmondhatjuk, hogy az új emlékjel sokkal díszesebb volt elődjénél, annak több oldalán helyeztek el különböző feliratú táblákat.
A csehszlovák éra kezdetén Vereckén az új államok jelképeivel új határkövek jelentek meg, és az országúton a legmagasabb ponton határsorompót emeltek. A magyar emlékjelről a csehek a táblákat hamarosan leverték. A millenniumi határkő-emlékmű újjáéledésére 1939. június 25-éig kellett várni, amikor is a részlegesen felújított emlékművet József Ferenc királyi herceg és Magdolna királyi hercegnő jelenlétében országos ünnepség keretében újraavatták. A szovjet érában a felvételek tanúsága szerint a táblákat már a kezdetektől fogva nem találni a helyükön, magáról az emlékműről készült utolsó fotó az 1960-as évek elején datálható. A szerző kutatásai alapján fény derült rá, hogy az obeliszket 1966-ban elbontották, és a galíciai Tuholka településre szállították. Felső részét 1966. november 7-én szovjet katonai emlékműként avatták fel. A nagy fordulat az emlékmű sorsában akkor következett be, amikor is az ukrajnai nyilvántartásból már törölt emlékművet a szkolei járás és Tuholka vezetősége az ukrán-magyar jószomszédi kapcsolatok jegyében a magyar államnak adományozta. A Miniszterelnökség döntése alapján a határkő-emlékművet az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban avatták fel 2015. október 3-án. Az emlékmű restaurálását, a hiányzó talapzat és a táblák hiteles másolatának elkészítését Matl Péter munkácsi szobrász végezte el.
Az emlékmű ünnepélyes újraavatásán az országgyűlés elnöke, Kövér László szónokolt, aki többek között a következőket mondta: Verecke és Ópusztaszer a magyar néplélek térképén két olyan sarokpontot képeznek, amelyek ismerete nélkül a magyarok nemzedékei könnyen eltévedhetnek a történelemben. Ezen sarokpontok nélkül a magyar múlt ugyan megismerhető, de meg nem érthető.
A magyar jövő pedig tervezhető, de meg nem valósítható. Verecke a magyarság honteremtő büszkeségének, Ópusztaszer pedig a magyarság államalkotó, államszervező képességének vált a jelképévé.
De mi van ma az emlékmű helyén. A hágó középpontját egy új emlékmű uralja, amelyet 2008-ban emeltek, mely központi része három összekapcsolt, keresztben végződő oszlop által alkotott kis kápolnát szimbolizál. Az oszlopok között, tehát a kápolna belsejében egy fekete andazit tömbből készült oltár áll. Rajta az ukrán és angol nyelvű felirat, amely magyarra fordítva így olvasható: tisztelet a hősök emlékének, akik életüket áldozták Ukrajna függetlenségéért, szabadságáért és felvirágoztatásáért.
A hely szellemisége egy igaz magyar ember szívében mindenkor felépíti Verecke emlékművét, nem kőből vagy betonból, hanem azoknál jobban ellenálló szálakból – igazi nemzettudaton alapuló érzésekből, vallja könyvének utolsó soraiban a szerző.
