A reformáció a 16. században Nyugat-Európában a katolikus egyház hibáinak bírálatával és hibáira való reakcióként indult mozgalom. A 15–16. századokban végbemenő gazdasági, társadalmi és politikai változások, a reneszánsz és a humanizmus eszméinek elterjedése következtében megváltozott a vallással kapcsolatos magatartás. Egyre fokozódott a katolikus egyház bírálata.
Luther Márton (Martin Luther) a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német Ágoston-rendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit.
Luther a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé vitairatát. Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette.
A tételeket 1517 végén Lipcsében, Nürnbergben és Bázelben is kinyomtatták, Róma teljes mértékben elutasította ezeket a gondolatokat. Luthert eretnekséggel gyanúsították, 1518 elején a Domonkos-rend hivatalosan is vádat emelt ellene, majd Rómába hívatták. X. Leó pápa – féltve Bölcs Frigyes szász választófejedelemmel, Luther védnökével való jó kapcsolatát – engedélyezte, hogy csak az augsburgi birodalmi gyűlésen hallgassák ki a pápai legátus (követ) előtt. A meghallgatás eredménytelenül zárult, Luther nem vonta vissza kijelentéseit. 1521-ben a pápa kiátkozta, birodalmi átokkal sújtották, bárki szabadon üldözhette, meg is ölhette.
Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt talált menedéket Wartburg várában, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. 1546. február 18-án halt meg. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja.
Kálvin János 1535-ben Svájc francia részén, Bázelban írta világhírű művét A keresztény vallás rendszere címmel. Műve az egész francia reformáció fejévé tette. Életében a latin szöveg 14, a francia szöveg 10 kiadást ért meg. 1541-től a genfi városi tanács felkérésére a város egyházi életének vezetője lett. Az általa készített egyházi rendszabályzat Genf ,,egyházi alkotmánya” lett.
De a lutheri reformáció nemcsak a protestáns felekezetek létrejöttét, de a római katolikus egyház megújulását is maga után vonta. Mára több évszázadnyi harcos szembenállás után a katolikus egyház és a protestáns felekezetek az ökumené szellemében testvérként tekintenek egymásra.
Magyarországon már 1517 előtt is sokan követelték az egyház megreformálását. A reformáció a német lakosság közvetítésével a század közepére Magyarországon is elterjedt. Kezdetben főleg a városi polgárság bizonyult fogékonynak a mozgalomra. A szászok, a magyarok és a szlovákok egyaránt megszervezték a Luther Márton tanításain alapuló lutheránus (evangélikus) egyházaikat. Magyar földön 1545-ben Erdödön rendezték az első protestáns zsinatot. A magyar reformációt Dévai Bíró Mátyás munkássága indította el. Az ország három részre szakadása után a reformáció kimagasló vezetői a török hódoltság területén Melius Juhász Péter, Erdélyben a magyarok között Heltai Gáspár, a szászok között Johannes Honterus, a Királyi Magyarország területén pedig Károli Gáspár voltak.
A reformáció emléknapját kezdetben Luther születésnapján, november 10-én ünnepelték, illetve halála napján emlékeztek meg a katolikus egyháztól való elszakadásra. 1667-ben a II. János György szász választófejedelem vezette szászországi evangélikus egyházi főtanács rendelte el, hogy október 31-ét megünnepeljék. E nap hivatalos ünnep Szlovéniában és Németország egyes tartományaiban.
A történelmi protestáns felekezetek a reformáció emléknapján emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott prédikátorokról.
Genfben az egyetem előtt áll a Reformáció nemzetközi emlékműve. A köznyelvben a reformátorok falának nevezett emlékműegyüttes a kálvinista egyházaknak emléket állító építmény, emlékfal. Szoboralakjai és domborművei a református egyház legfontosabb svájci és külföldi személyiségeit ábrázolják. Alapkövét 1909-ben helyezték el Kálvin születésének 400. évfordulójára és Luther 95 tétele kiszögezésének a 400. évfordulóján avatták fel az elkészült emlékművet.
Közepén a négy főalak, a négy egykor Genfben szolgáló reformátor: Farel Vilmos (francia reformátor), Kálvin János (francia származású svájci reformátor, keresztyén tudós, a kálvinizmus névadója), Béza Tódor (svájci teológus) és Knox János (skót reformátor, kálvinista teológus és egyházszervező) 5 méter magas szobra látható.
A központi szoborcsoporttól jobbra és balra kisebb, kb. 3 méter magas szoboralakok állnak, amelyek a reformációval kapcsolatban álló, azt segítő, előmozdító, református vallású történelmi személyiségeket ábrázolják, mellettük domborművek mutatják azt az eseményt, amely az illetőt a megemlékezésre méltóvá tette.
A keleti oldal utolsó szobra Bocskai Istvánt, a „győztes erdélyi fejedelmet” mintázza. A felirat az 1606. évben kötött bécsi békére utal, amely által a fejedelem a királyi Magyarországon is be akarta vezetni a vallásszabadságot, amely Erdélyben már fél évszázaddal korábban megvalósult. A dombormű Bocskait a kassai országgyűlésen ábrázolja, amikor a fejedelem előterjeszti a bécsi békekötés pontjait. Mögötte áll kancellárja Kótay Mihály, a másik oldalán Alvinczy Péter kassai prédikátor. Előtte a mágnások (többnek szerepel a neve a domborművön), majd a (szepesi) városok képviselői állnak, az utolsó köztük az egyik Thököly, aki szepesi gróf volt. A dombormű két oldalán Bocskai Kassán tett kijelentése szerepel, amely szerint a hit, a lelkiismereti szabadság és a régi törvények értékesebbek a magyar nép számára az aranynál. A dombormű fölé bevésett latin nyelvű felirat a bécsi békéből idéz néhány sort. Ezek utalnak a vallásszabadságra és arra a kívánságra, hogy Magyarországot született magyarok kormányozzák. Bocskai szobra is, mint a fal legtöbb szobra, Landowski lengyel szobrász alkotása. A magyarországi református egyház az emlékmű felállításának a céljaira adományt küldött; a svájciak adománya után ez volt a legnagyobb.
Közép-Európa legnagyobb reformáció-emlékműve készült Rákosszentmihályon a reformáció ötszázadik évfordulója tiszteletére. A szoborcsoport R. Törley Mária alkotása. Márványból készült központi részén a reformáció nagyjai, Luther Márton, Kálvin János és Bocskai István alakja látható. A szobrok talapzatán bibliai idézetek olvashatók. A kompozíció fókuszában egy márványból készült gömb alakú miniszökőkút áll. A gömb a Földet szimbolizálja, a forrás az Isten, aki megtisztítja a glóbuszt" (R. Törley Mária). Az alkotás alapkő letételekor mondott Balog Zoltán beszéd egy mély gondolata olvasható a szökőkút káváján: „Tartsd meg a hitet, újítsd meg és erősítsd meg a hitet, és akkor ez a hit megtart téged!”
A képeken:
a reformáció emlékműve Genfben;
Julius Hübner: Luther közzéteszi 95 pontját;
Luther wittenbergi szobra;
Bocskai, a „győztes erdélyi fejedelem” szobra a reformátorok emlékfalán;
a rákosszentmihályi reformáció-emlékmű
