Nyelvünk és kultúránk védelmében

„...nyelvünk védelme (és gazdagítása) ma is személyes elkötelezettséget és szívós munkát követel. Az Anyanyelvi Konferencia ennek a munkának — anyanyelvünk védelmének kötelezte el magát. Ezt az elkötelezettséget kívánja kinyilvánítani és megerősíteni a most megnyíló beregszászi Anyanyelvi Konferencia”

— fogalmazott írásában Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia elnöke a tanácskozás kapcsán megjelent Nyelvhaza (Százhárom vers a magyar nyelvről) című antológia méltatásában.

Valóban: az ötnapos tanácskozásra a világ valamennyi szegletéből összesereglett kultúrapártolók ismét bizonyságot tettek a magyar nyelv és kultúra iránti elkötelezettségükből. Az Anyanyelvi Konferencia munkatársai mellett a programok sikeres megszervezéséhez és lebonyolításához a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI), valamint a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) aktivistái járultak hozzá.
Mezei Mária színművész elszavalta Illyés Gyula Koszorú című költeményét, majd a köszöntők után Pomogáts Béla elnök vette át a szót, aki az Anyanyelvi Konferencia közelmúltbeli tevékenységéről számolt be. Ezután Dr. Szarka László, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója, a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja tartott vitaindító előadást „A magyar nyelv és kultúra a világban és a Kárpát-medencében (Helyzetkép és tennivalók)” címmel.
Az előadás közel háromórás vitát gerjesztett, amely során a jelenlévők nem csupán az előadó által felvetett problémákra reflektáltak, de alaposan górcső alá vették a Kárpát-medencei magyar nyelvhasználat helyzetét is. Ahhoz, hogy a felnövekvő nemzedéknek is „legyen helye a nap alatt”, szükség van a tökéletes kétnyelvűség elsajátítására, azonban ez nem mehet az anyanyelv oktatásának és használaténak rovására. A Kárpát-medence szinte valamennyi régiójában törvényes lehetőség van a hivatalos kettős (az államnyelv mellett a kisebbségi nyelvek) nyelvhasználatra, azonban az esetek többségében nem élnek azokkal.
A tanácskozás munkájába bekapcsolódott a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkársága képviseletében Elekes Botond kabinetfőnök, aki köszöntötte a konferencia résztvevőit. Beszédében kiemelte: fontosnak tartja az Anyanyelvi Konferencia további sikeres működését, a sok munkához kitartást kívánt a társaság minden tagjának.
A konferencián jelen volt dr. Pákozdi Csaba, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának főosztályvezetője és Csizmadia Róbert, a Beregszászi Magyar Konzultáus vezető konzulja.
Vasárnap a konferencia résztvevői kárpátaljai kiránduláson vettek részt: felkeresték a munkácsi várat, a szolyvai emlékparkot, ökumenikus szertartáson vettek részt a Vereckei-hágón. v. Pocsai Vince református lelkész, a Magyar Kultúra Lovagja és Kvascsuk András római katolikus diakónus a magyar kulturális hagyományok megőrzésének fontosságára hívta fel a figyelmet, majd Isten áldását kérték mindazokra, akik ebben az elhivatottságban tevékenykednek.
Zubánics László történész, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke a vereckei honfoglalási emlékmű hányatott sorsáról beszélt, majd a jelenlévők Kötő József színháztörténészt, az EMKE főtanácsosát köszöntötték születésnapja alkalmából.
A program a délutáni órákban a Tiszapéterfalvai Képtárban folytatódott, ahol a kulturális csemegék és az ugocsai ételek mellett a Kokas-banda gondoskodott a vendégek szórakoztatásáról.
Hétfőn az Anyanyelvi Konferencia tisztújító közgyűléssel folytatódott, amely során megválasztották a szervezet tisztségviselőit (elnök, 2 alelnök, 6 elnökségi tag, 21 választmányi tag). Kárpátalját az elnökségben Dupka György, a MÉKK elnöke, a választmányban pedig Zubánics László, a KMMI elnöke képviseli. A küldöttek az elkövetkező 5 éves ciklusra ismét Pomogáts Bélát választották az Anyanyelvi Konferencia elnökévé.
Délután a tanácskozás az Európa–Magyar Házban folytatódott, ahol Kötő József „Színjátszó személyek Erdélyben (1919–1940). Közhasznú esmeretek tára” című könyvét, illetve Zubánics László „Perli-e még ezt a hont más?” című tanulmánygyűjteményét és az általa szerkesztett „Verecke híres útján jöttem én...” honismereti és irodalmi gyűjteményt mutatták be.

A beregszászi városnézést követően az Anyanyelvi Konferencia munkáját egy búcsúvacsora keretében összegezték, ahol a jó hangulatról a Bózsár zenekar gondoskodott.
A tanácskozás résztvevői nyilatkozatban foglalták össze a konferencia gondolatait, az itt megfogalmazott ajánlásokat.

NYILAKOZAT

A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia 2010. augusztus 6–9. között rendezte meg Jánosiban (Ukrajna – Kárpátalja) XII. Anyanyelvi Konferenciáját és tisztújító közgyűlését, amelyen részt vettek az alapszabály szerint a társaság tagjai az anyaországból, Kelet-Közép-Európa kisebbségben élő magyar közösségeiből és a nyugati diaszpórából.
Az elemzések során egyértelműen körvonalazódott, hogy az elmúlt két évtized alatt a térség társadalma, gazdasága, kultúrája alapvetően átstrukturálódott. Tagságunk országainak az Európai Uniós térséghez való csatlakozása, illetve az integrálódás eltökélt szándéka új mozgásteret teremtett, és ennek nyomán új kihívások tűntek fel. A szabad önszerveződés nyomán a különböző régiókban élő közösségeink önálló entitásokká váltak, és alakulóban vannak ezek intézményi alrendszerei; a világgazdaság rendszereihez való csatlakozás nyomán térségünkben is egyre jobban hat a kultúrákat és életstílusokat átrendező globalizáció; megjelent az egyneműsítő és a kulturális közösség identitását őrző regionális jegyek egymásra találásának szándéka és igénye: erőfeszítések történnek a regionális kultúrák értékteremtő erejének növelésére, a közéletben pedig az őshonos közösségek kulturális és területi autonómiájuk kivívásáért küzdenek, olykor államhatalmi tiltások közepette, hisz az identitás őrzését csakis a közösségi önkormányzat szavatolhatja. Ezen az úton jelentős állomás a vajdasági magyar közösség vívmánya, a nemzeti tanácsok létrehozása.
Következésképpen a rendszerváltás nyomán bekövetkezett a kultúraváltás és a közösségi létformák újrafogalmazásának korszaka. Újra kell tehát gondolnunk a magyar nyelv és kultúra szerepét a nemzetépítésben. A résztvevők egyöntetű megállapítása szerint A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia feladata olyan szellemi műhely létrehozása, amely megkísérelheti irányelvek körvonalazását (mind a politika, mind a civil társadalom számára) a nyelv és kultúra nemzetépítő szerepére vonatkozóan. A munkálatok során megfogalmazódtak A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia jövőbeni munkastílusának alapelvei is. Talán szakbizottságok alakítása lenne a járható út, amelyek a kulturális nemzetépítés konkrét feladatainak megoldásában partnerként együttgondolkodhatnának kormányzati, támogatáspolitikai testületekkel, szakágazati stratégiák kidolgozásában. Az anyanyelv és kultúra nemzetépítő szerepének biztosítására, uniós keretben, hozzájárulhatnánk a szubszidiaritás alapelvein nyugvó közösségi autonómiaformák létét közjogilag szavatoló európai normák kidolgozásához. Külön figyelmet követel a Kárpát-medencei szórványok és a nyugati magyar diaszpórák helyzete.
Az oktatás helyzetének áttekintésekor a résztvevők megállapították, hogy az európai oktatási térséghez való csatlakozás folyamatában, közösségeink tudástőkéje révén biztosított versenyképessége érdekében, nem elegendő csupán struktúrák átvétele, hanem régiókra alkalmazott támogatási és intézményépítési stratégiákra van szükség, hogy legyőzhessük az olykor jelentkező többségi nemzetállami hegemonikus szándékokat, és kialakíthassuk a közösségi önkormányzatra alapuló teljes körű oktatási, anyanyelvű struktúrákat. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia támogat minden ilyen irányú kezdeményezést, így a Romániában készülő új oktatási törvény kisebbségi fejezetében megfogalmazott elvek elfogadását sürgeti a parlamenttől. Egyértelműen megfogalmazódott, hogy ezen területen kell elsőrendűen érvényesíteni a komplementaritás elvét. Minden uniós és anyaországi támogatás pedig a sajátos feladatok megoldására szükséges, a minőségbiztosítás, a versenyképesség többletkiadásainak fedezetére.
A veszélyeztetett kultúrák óvása kiemelt feladat, így külön figyelmet kell szentelni a csángó közösség anyanyelvi oktatására és közművelődési mozgalmára. A politikai és civil közéletben kiemelt figyelmet kell fordítanunk a nyelvművelő mozgalomra, hiszen ennek rendkívüli nemzeti funkciója van. Nagy bizonytalanság tapasztalható a nyelvvédelem, a nyelvpolitika terén. A térség államai ratifikálták az európai Nyelvi Chartát, ennek alapsztenderré kell válnia, és elvárjuk a mindenkori magyar kormánytól, hogy a nyelvhasználat kérdését a szomszédos országokkal kapcsolatos politikájában kiemelten kezelje. A politika partnereként a magyar nyelv közösségi funkciói és státuszai szavatolásáért kell küzdenünk nemzeti nyelvként, államnyelvként, uniós nyelvként, regionális hivatalos nyelvként, törvényileg elismert kisebbségi nyelvként.
Az országok között működő történelmi vegyes bizottságok számára ajánlásokat dolgozhatunk ki az egymás tankönyveiben megtalálható xenofób szemléletek kiiktatására, a népek közötti megbecsülés kölcsönös erősítésére. A nyelvi jogokért folyó küzdelmen túl azonban közösségeinkben szembe kell néznünk a kétnyelvűség, a többközpontúság kérdésével, hogy meggátoljuk a nyelvi romlás jelenségeit, a senyelvűséget, a kulturális nemzet méretében szavatolhassuk a magyar szellem értékteremtő erejét. Külön fejezetet kell alkotnia A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia tevékenységében a kulturális stratégiák kimunkálásának; milyen szerepet vállalhatunk a regionális irodalmak, folyóiratok, az írásos kultúra támogatásában; kárpát-medencei kulturális mozgalmak, táborok, pályázatok szervezésében; a nemzettudat alakításában hangsúlyt kell helyezni a demográfiai fogyás tragikus következményeinek megértetésére és a közvélemény támogatásának megszerzésére, hogy a kormányok rákényszerüljenek a népességfogyás felszámolására.
A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferenciának kiemelt szerepet kell vállalnia abban, hogy azt a tudástőkét, amellyel a társadalomkutatás elitje rendelkezik, napi gyakorlatot megszabó cselekvési programmá tegyük. A munkálatok résztvevői a szolgálat kötelezettségének szellemében fogalmazták meg a konferencia jelmondatát: „Nem szeretni kell a népet, hanem törődni kell vele.”
Makkosjánosi, 2010. augusztus 9.