Írta: Harsányi Andrea | Forrás: Kárpátinfo hetilap | 2010. november 13.
A népdal a magyar klasszikus zene, egy régi, általános, egyetemes magyar kultúra maradványa, s ezért hivatott arra, hogy az egész nemzet zenei kultúrájának alapja legyen – vallotta Kodály Zoltán, aki munkásságával újra értékké tette a sokak által csak paraszti vagy falusi zenének titulált stílust. A népzene olyan dallamokból tevődik össze, amelyeket sokan és sokáig énekeltek.
Ezekből adott egy rövid ízelítőt november 4-én két fiatal magyarországi népzenész és népzenegyűjtő a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Esztergom termében. A vidám, baráti hangulatú rögtönzött koncerten Lipták Dániel hegedűjátékával, Szabó Dániel pedig virtuóz cimbalom és ének tudásával kápráztatta el az érdeklődőket.
A beregszászi koncert egy hirtelen ötletből született, amit táncházzal szerettek volna egybekötni, utóbbi azonban ezúttal elmaradt. A hangulatra azonban így sem lehetett panasz. Bár a két kutató „alkalmiként” aposztrofálta együttesüket, mégis a két hangszer és az előadók is végig összhangban voltak egymással és a közönséggel is. A koncert során többek között erdélyi néptánc zenék, szatmári búsulós nóták, moldvai csángó, romániai és mezőségi dallamok, valamint székelyudvarhelyi és kőröspataki régies rigmusokat őrző dallamok csendültek fel. Szabó Dániel két cimbalomszólóval is lenyűgözte a jelenlévőket, s egy-egy dallamcsokor között Lipták Dániel beszélt az általuk előadott zenék tájegységenként változó jellegzetességeiről. A koncert végén az előadók szívesen válaszoltak minden kérdésre, s így többek között azt is megtudtuk, hogy az itt felcsendült dallamok közül jó néhány az ő elhivatott gyűjtőmunkájuknak köszönhető.
A két fiatal kutató több napot töltött vidékünkön, s kísérőjük, a técsői születésű, de már Szegeden élő Erdő Béla, a Cuháré Kulturális Közhasznú Egyesület vezetője volt. A szervezet azok közé a magyarországi amatőr néptáncegyüttesek közé tartozik, melyeknek tagjai hiszik, hogy a Kárpát-medence népi kultúrája nem csupán múzeumba való elavult, használhatatlan régi holmi, amit nosztalgiából vagy babonából nem dobunk ki, hanem egy igenis élő, erős és rendkívül értékes örökség, mely alkalmas igazi, emberi közösségeket formálni, s azokat megtartani. A félig ruszin, félig magyar származású néptáncos elmondta, azzal a céllal látogattak el Kárpátaljára, hogy ruszin népzenei anyagokat gyűjtsenek. Idős zenészeket kerestek fel többek között Rahón, Barnabáson, Dombón, s remélik még visszatérhetnek, mivel nagyon sok gyűjteni való van még vidékünkön.
Egy csokor friss virág, egy új reményt adó hajtás, egy csepp forrásvíz. Ilyen hatással van a közönségre és a kárpátaljai magyar közösségre a fél éve alakult Búzavirág citeraegyüttes. Markó Veronika citeratanár nagy lelkesedéssel és türelemmel gondozza a kis „palántákat”: Orosz Tamást, Pércsi Annát, ...
Együtt a tűz és a víz. A XIX. század legnagyobb önbizalmával bíró férfiújának találkozása egy önbizalomhiánnyal küszködő szerény emberrel. Hogyan lesz ebből szép, igaz és mély barátság? Hogy párosul mindez feltétlen hittel és bizalommal? És vajon ki hozta össze a két költőt? Ezekre a kérdésekre kere...
„A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....
Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.
