Írta: Bárdos István | Forrás: Kárpátinfo hetilap | 2010. november 12.
A cserkészek programjaik tervezésénél a cserkészévet nem januártól januárig számítják, hanem az iskolai tanévhez hasonlóan szeptembertől szeptemberig, így az jobban belesimul a gyerekek és a pedagógusok megszokott ritmusába. Amióta a Beregszászi 4. Sz. Bendász István Cserkészcsapat létszáma 100 fő körül mozog, egyre nehezebb olyan termet találni, ahol elférünk egy-egy csapatgyűlés alkalmával.
A cserkészházat kinőttük, és az iskolai osztálytermek is szűkösnek bizonyultak. Az idei cserkészév megnyitójára Veni Sancte misén a római katotikus templomban, majd Kárpátaljai Magyar Főiskola Gross Arnold termében került sor. Gyülekezés közben érezni lehetett a kultúra ölelését, a kiállított olajfestmények sajátos illata lengte körül találkozásunkat. A csapatparancsnoki éves beszámoló után a hozzászólók elmesélték nyári élményeiket, amit akár a saját szervezésű programokon, akár más kiképzőtáborokban szereztek. Legérdekesebbnek találjuk az első táborozók beszámolóit, akik elmondják, hogy milyen élmények fogták meg őket a cserkészév és a táborozás során, ami megerősíti az életre szóló elköteleződésüket a cserkészet mellett. Nem feledkeztünk meg köszönteni az új nyolc segédtisztet és három őrsvezetőt, valamint a kiscserkészvezetői képzésben résztvevő négy „szakembert”, akik a jövő várományosai. A nagy létszámra való tekintettel az őrsöket rajokba szerveztük, a rajok élére két-két segédtiszt került, akik kisebb csoportot irányítva hatékonyabban tudják mozgatni a résztvevőket.
Az előttünk álló időszak meghatározó vezérfonala a 2011-es jubileumi év lesz, mert hosszú évtizedek szünete után 1991. júliusában tettek fogadalmat az első cserkészek Kárpátalján, így hát számunkra a 2010-2011-es cserkészév a Cserkészfogadalmak Éve lesz. Ez méltó rákészülés az ezt követő Cserkészcsapatok Évére, mert a fogadalmat tett időszakot követően alakultak az első csapatok, amelyek közül állandó folyamatossággal és aktivitással csak a beregszászi cserkészcsapat tevékenykedett.
A cserkészcsapat életében az őszi időszak az újoncfelvétel, az őrsök rendezésének az ideje. Ha prózai tennivalókat említhetek, akkor a cserkészháztakarítás, udvarrendezés, a felszerelés raktározása télre, a temető elhanyagolt sírjainak rendezése volt még az évkezdés feladata. Van néhány csapatprogram is, ami kötelez bennünket ebben az időszakban. Ilyen például az aradi vértanúkról való megemlékezés, vagy a málenykij robot túlélőinek az a meghagyása, hogy november 1-én kondítsuk meg a sztálini táborok áldozatainak állított emlékmű lélekharangját. Ilyenkor minden cserkész fél percig húzhatja a harangot, majd gyertyát gyújtunk. Ezt követően lerójuk kegyeletünket Bendász István kanonok, csapatnévadónk sírjánál.
Megerősödtünk abban az elhatározásban, amit három éve tettünk, hogy beindítjuk a táncházmozgalmat. Tavaly megzavarta a lendületet a karantén, a kényszerű tanítási szünet, majd a szombati tanítási napok, de az idén már a többedik táncházon vagyunk túl. Két éve megállapodtunk a Cuháré Egyesület táncosaival, hogy rendszeresen, általában havonta egyszer szervezett táncházainkon néptáncot fognak nekünk oktatni. Figyelemre méltó, hogy az egyesület több tagja Kárpátaljáról elszármazott egyetemi diák vagy diplomás fiatal, akik a távol szerzett tudásukat hazahozták és itthon adják tovább a felnövekvő nemzedéknek. Legutóbb élő zenére táncolt mintegy 80 fiatal és idős: a debreceni Hol-Tér Kulturális Egyesület Rekettyés zenekara szolgáltatta a talpalávalót. A zenészeket annyira megihlette a beregszásziak lelkesedése, hogy elígérkeztek az Adventi Játszónap c. programunkra is, hogy népzenéjükkel tegyék színesebbé a lehetőségek kínálatát. Itt köszönöm meg a Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetőinek, hogy mindig megfelelő helyszínt tudnak biztosítani számunkra a táncházak lebonyolításához is. Erősít bennünket, hogy a szülők és a cserkészszimpatizánsok pozitív visszajelzéseit, köszönetét és támogatását is magunkénak tudhatjuk. Ezúton mondok köszönetet azért a közel 600 szavazatért is, amivel a helyhatósági választások során az ifjúságnevelés, a templom és az iskola irányában elkötelezett emberként támogatták jelölésemet a megyei tanácsba.
Bárdos István
csapatparancsnok
Egy csokor friss virág, egy új reményt adó hajtás, egy csepp forrásvíz. Ilyen hatással van a közönségre és a kárpátaljai magyar közösségre a fél éve alakult Búzavirág citeraegyüttes. Markó Veronika citeratanár nagy lelkesedéssel és türelemmel gondozza a kis „palántákat”: Orosz Tamást, Pércsi Annát, ...
Együtt a tűz és a víz. A XIX. század legnagyobb önbizalmával bíró férfiújának találkozása egy önbizalomhiánnyal küszködő szerény emberrel. Hogyan lesz ebből szép, igaz és mély barátság? Hogy párosul mindez feltétlen hittel és bizalommal? És vajon ki hozta össze a két költőt? Ezekre a kérdésekre kere...
„A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....
Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.
