Nemzetközi szobrásztábor Beregszentmiklóson – Terítéken a háború, de már a béke reményében

A Kárpát-medence-szerte ismert szobrászművész, Matl Péter által egy évtizede megálmodott és létrehozott nemzetközi szobrásztábor az idén már 11. alkalommal került megrendezésre a Munkácshoz közeli Beregszentmiklóson. A közel két éve tartó háború kárpátaljai békeszigetén mi is lehetett volna más a témája a mostani szakmai szimpóziumnak, mint az oly sok lelki és testi fájdalommal járó háborús időszak megélése, és megjelenítése a művészek által megvalósított alkotásokban.

A Pro Arte Munkács civil szervezet által életre hívott nemzetközi szobrásztáborba az elmúlt tíz év során a világ megannyi részéről érkeztek művészek, akik egy-egy adott témakörben igyekeztek maradandót alkotni, amely művek közül immáron sok alkotás ékesíti Kárpátalja köztereit.

A múlt év februárja óta dúló háború miatt sokáig kétséges volt az idei szobrásztábor megvalósulása, de az anyaországi támogatásnak köszönhetően végül szeptember 15. és 30. között sikerült megrendezni az eseményt. A sok bizonytalanság és kérdőjel közepette örömteli, hogy a szobrásztábor az idén már a Pro Arte Munkács civil szervezet saját birtokán, Beregszentmiklóson került lebonyolításra. Itt, a korábban kolhozként működő, az utóbbi időkben pedig elhagyatott területen kialakított helyszínen fogadhatták az alkotókat, ahol a közösségi térként is funkcionáló alkotóház szolgált két héten keresztül otthonként is a művészeknek.

,,Ez alatt a két hét alatt az idő pulzusán tartottuk a kezünk, és mivel a művészek általában érzékeny emberek, igyekeztünk a mostani idők nyers és életszerű lenyomatait megmutatni az itt elkészült alkotásokban” – kezdte bevezetőjében Matl Péter, a szobrásztábor ötletgazdája. 

,,Az ide érkező szobrászművészek nagy része a mitológiából merítette az alkotása tárgyát, fontos szerepet szánva azokban a jelképeknek és a szimbólumoknak. Jómagam a római mitológia egyik istenét, Janust igyekeztem megjeleníteni, akit a kezdetek, végletek és átmenetek isteneként tartanak számon, valamint a háború és a béke római istenét is megtestesíti. Most a kétarcú Janust alkottam meg – háttal egymásnak, amit a háború végén szembeforduló arcként szeretnék megjeleníteni, melyet egy boltív köt majd össze. Ha elkészül, akkor a szembenéző szoborpár térben egy kissé messzebb lesz majd egymástól, aminek az lesz az üzenete, hogy nem lehet visszacsinálni a sok vért, fájdalmat, árulást. Ám a szembenézés előbb, vagy utóbb elkerülhetetlen, mert eljön az idő, amikor mindenkinek felelnie kell mások előtt a tettéért…”

Szerhij Szbitnyev 1963-ban az oroszországi Dimitrográdban született, de húszéves kora óta Harkivban él. Elmondása szerint számára igazi feltöltődést jelentett, hogy a békés Kárpátalján tölthetett el két hetet, hiszen Harkivban hónapok óta folyamatosak a légiriadók. Az általa készített szoborban a férfiasságot és a hazaszeretetet igyekezett megjeleníteni, egy, a kezében kardot tartó angyalként ábrázoló katonát megformálva.

A házigazda Matl Péter mellett Kárpátaljáról két szobrászművész, a Visk melletti Velétéről érkező Ivan Demján, illetve az ungvári Jan-Pavlo Roman vett részt az eseményen. Idén a két külföldi résztvevő a Dániából érkező házaspár, Ole Videbaek és Liz Andersen voltak. Ole téglából és fakupacokból egy bábeltornyot hozott létre, amit a záró esten meggyújtottak, ezzel is jelképezve a háború elmúlását. Liz tulajdonképpen a múltra utaló, talált tárgyakból (cserepekből, kövekből, csempékből, beton-, és gránitlapokból stb.) szerkesztett egy hatalmas, 12 méternyi hosszú vízszintes alkotást, ami a háborút jeleníti meg. 

A sokszor lágy, és érzékinek tetsző törékeny művészi formák megalkotása nem egyszer komoly fizikai erőt igényel, hiszen a művészek kő mellett acélból, betonból, téglából és egyéb kemény anyagokból igyekeznek remekműveket formálni. Ilyenkor az alapszerszámnak számító kalapács és véső mellett fúrógépekre, kompressziós berendezésekre is szükség van, amelyek nagy részét Matl Péter biztosította az alkotóknak. Csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a megalkotásra kerülő szobrok legfőbb alapanyagának számító kőzetet hétszáz kilométerről, Vinnyica megyéből kellett ideszállítani, mivel annál közelebbről nem tudtak fellelni ilyen alkotóanyagot.

- Harkivból, Luhanszkból, de még Bahmutból is érkeztek hozzánk alkotótársak, tehát olyan helyekről, ahol nemcsak lelkileg, de fizikailag és testileg is átélhették az elmúlt időszakban ennek a szörnyű háborúnak a mindennapjait – idézte fel az alkotótársakkal folytatott beszélgetések emlékeit Matl Péter. – Volt olyan résztvevő, akinek még azzal is szembesülnie kellett, hogy az eltemetett szülei síremlékét is lebombázták… Az idei tábor pályázati kiírása szerint az is a cél, hogy a háború szörnyűségeinek bemutatása mellett készüljünk a békés jövőre is, és a művészet adta lehetőségekkel élve, érezzük kötelességünknek az élet igenlésének a kisugárzását. Mert csak az ilyen üzenetet befogadó és közvetítő ember képes a megbékélésre önmagával és másokkal, és ez által a keresztény értékeinek a gyakorlására is. Mindannyiunknak az a vágya, hogy jövőre még többen legyünk, és több ország is képviselve legyen a 2024-es alkotótáborban, amelynek remélhetőleg már a béke megjelenítése adja majd a fő témát!

A szeptember második felében zajló XI. Kárpátaljai Szobrásztábor Magyarország Külügyminisztériumának a támogatásával jött létre.