Szeptember 11-én a Kárpátaljai Boksay József Szépművészeti Múzeumban megnyílt Magyar László festőművésznek, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) elnökének jubileumi tárlata. A hatvanadik születésnapját ünneplő művész munkásságát bemutató kiállítás szeptember 27-ig tekinthető meg. A jubileumi kiállítást megnyitó ünnepségen sokan megjelentek, a művészetkedvelő közönség mellett ott voltak Magyar László barátai és művésztársai nemcsak Kárpátaljáról, hanem a szomszédos Magyarországról és a Felvidékről is.
A kiállítás hangulatához illő zenét játszott az ungvári Dolce Vita Vonós Kvartett. A kiállított képekről visszaköszön a kárpátaljai vidék, a nosztalgia, múltunk, épített örökségünk éppúgy, mint a kelet-ukrajnai háború borzalma. A művek között van távolról térhatást keltő csendélet, és Magyar László Ablak-sorozatának négy jellegzetes darabja, közöttük a Hívogató ablakocska és Az elhagyott ablak, valamint a hegyvidék színeinek évszakonkénti változását bemutató csodálatos tájképek.
A megjelenteket Erfán Ferenc, a Kárpátaljai Boksay József Szépművészeti Múzeum igazgatója köszöntötte, közöttük Nott Miklós ungvári magyar konzult, Brenzovics László parlamenti képviselőt, a KMKSZ elnökét, Mihajlo Popovicsot, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnökét.
A művész munkásságát elsőként Jurij Hleba, a Kárpátaljai Állami Közigazgatási Hivatal Kulturális Főosztályának vezetője méltatta, kiemelve a Révész Imre-társaság élén végzett fáradhatatlan művészetszervező tevékenységét. Majd Vira Prihogyko művészettörténész értékelte a kiállított festmények mély filozófiai tartalmát, a művész oldott, laza ecsetkezelését, a műveket jellemző kiérlelt színvilágot és a képek harmóniáját.
Magyar László meghatottan fogadta a barátok és rokonok gratulációját, a művésztársak elismerő szavait, a virágokat és az ajándékokat. A jubileumi tárlat kapcsán elmondta: „Úgy gondoltam, hogy nem csinálok zsúfolt kiállítást, nem állítok ki 60-70 képet, ahogyan azt mások gyakran csinálják. Szerintem 30-40 kiállított kép alapján is lehet látni, hogy mit akarok megmutatni és mire vagyok képes. Igyekeztem a három teremben kiállított képeket szétválasztani időszakokra, valamint tematika alapján is. A nagyteremben kiállított tizenhat kép a magyar népi kultúrához, néprajzi értékeinkhez, múltunkhoz kapcsolódik. Ott vannak olyan új munkák is, amelyekkel olyan régi képeimet szerettem volna megismételni, amelyek már rég nincsenek a tulajdonomban. Újrafestettem őket, de ezek teljesen más képek, mint azok voltak. A középső, hosszú teremben kiállított munkáim a kárpátaljai festészeti hagyományokat idézik. Itt olyan tájképeimet láthatják, amelyeket alkotótáborokban festettem. Van kép a munkácsi és az ungvári várról…
Az utolsó teremben az elvontabb munkáim egy részét mutatom be, a Barbármadár, Bárkamadár, Főnix, Niké, Pegazus, Ikarusz stb. című képeket.”
A jubileumi kiállítás valóban jól megtervezett keretben mutatja be a hatvanéves művész négy évtizedes képzőművészeti munkásságát, amely ízig-vérig kárpátaljai és magyar.
