A Magyarországon öt évvel ezelőtt útjára indított Déryné Program immár átlépte az országhatárt, így a külhoni magyarsághoz is eljut a színházaink által közvetített magas kultúra. A legfőbb cél az, hogy a legkisebb, legeldugottabb településeken élők számára is hozzáférhetővé váljanak a program által felkarolt színházi előadások, művészetpedagógiai foglalkozások. Ezeken az alkalmakon ugyancsak jelentős szerepet kap a drámapedagógia és az óvodai nevelés. A kezdeményezés elindítói mélységesen hisznek abban, hogy az élményszerű kultúraközvetítés a közösségépítést, a nemzeti identitás megőrzését szolgálja.
A két napon át tartó programsorozat Kárpátalján a Rákóczi Szövetség, a KMKSZ és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház együttműködése révén valósul meg.
Május 20-án délelőtt a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban színházi előadásra került sor, amelyen az Epika Kulturális és Művészeti Alapítvány művészei Molnár Ferenc Liliom c. darabját adták elő a felső tagozatos diákoknak, majd legelső nyelvemlékünket, a Halotti beszédet hallhattuk Kálócz László előadásában. Ezután több mint ezer esztendős időutazásra invitált Kis Gergely Márton, aki a népzene szárnyán röpítette el a hallgatóságot a honfoglalástól egészen a gyászos trianoni békediktátumig, Ákli Krisztián pedig a színészmesterség kulisszatitkaival ismertette meg a fiatalságot. Akik emellett Huzella Péter előadásában megtekinthették a Fohászban bujdosó c. verses-zenés összeállítást.
Ezen a napon a Déryné Program egy másik helyszínen is zajlott. A P. Frangepán Gimnázium beregszászi bázisóvodájának neveltjei a Kis kondás kalandjait izgulhatták végig. A mesejátékot Gál Natália, a beregszászi színház művésze adta elő. A nap zárásaként a program elindítói és támogatói a színházban találkoztak a közönséggel.
Otthonról haza jöttünk, kezdte ünnepi beszédét Novák Irén, a Kulturális és Inniovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára, aki Wass Albert Üzenet haza c. versének szállóigévé vált sorait idézte: „A kő marad…” Mint ahogy a sok-sok kihívás és nehézség ellenére a szülőföldjén maradt, itt próbál boldogulni a kárpátaljai magyarság jelentős része. Akik számára a színház egy olyan közösségteremtő alkotás, amely a közös élményen keresztül segít a mindennapi gondok leküzdésében, emellett identitásmegőrző erővel bír. Minőség, érték, teljesség – ez volt a Déryné által vezetett vándorszínész-társulat jelmondata, emlékeztetett rá a magyarországi politikus. A magyar színháztörténet legendás alakjának nevével fémjelzett programban szintén ezeket az alapelveket követjük. S mindnyájan azon vagyunk, hogy gyerekeink és unokáink, határon belül és azon túl, részesüljenek abból a gazdagságból, amit a magyar kultúra, benne a magyar színház felkínál.
Kis Domonkos Márk, a Déryné Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője egy Ady-verssel kezdte köszöntőjét: „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek”. Nagy bátorság és elszántság kellett ahhoz, hogy öt évvel ezelőtt útjára indítsuk ezt a kezdeményezést, amelynek célja, hogy a legkisebb településre is elvigyük a minőségi magyar színjátszást. Mert a színházi élmény, az ilyen típusú feltöltődés minden magyarnak jár, éljen a Kárpát-medence bérmelyik szegletében.
Köszöntötte az egybegyűlteket Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke, aki arra emlékeztetett, hogy szervezetük oktatási és kulturális programjain keresztül immár 35 éve vállalja a fiatalok ez irányú igényeinek kielégítését mind az anyaországban, mind a határon túli régióban. Mivel nemrég megtörtént a Sátoraljaújhelyen felépített Rákóczi Tábor kibővítése, lehetőség nyílt arra, hogy az elkövetkező hónapok során 1600 kárpátaljai diákot fogadjanak, akiknek különböző kulturális programokat biztosítanak.
Szólt (online) a nézősereghez Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, aki a kezdetektől fogva ott bábáskodott a Déryné Program elindításánál. Már az elején világossá vált számunkra, hogy a kezdeményezés akkor lesz teljes, akkor éri el végső célját, ha átlépi a határokat. Ennek a történelmi pillanatnak vagyunk most a részesei, mondta.
A színház, az itt szerzett közösségi élmények megújulásra késztetnek bennünket, fogalmazott Sin József, a KMKSZ alelnöke. Az itt látottak-hallottak mindannyiszor megerősítenek bennünket abban, hogy jól döntöttünk, amikor az itthon maradást választottuk. Ugyanakkor ma is ezrek várják a tűzszünetet, a háború végét, amely lehetőséget teremt a többiek hazatérésére, a szétszakított családok egyesülésére. A KMKSZ vezetősége nagy örömmel karolta fel a Déryné Program Határtalan projektjét, bízva abban, hogy ezáltal egy új, fiatal színházlátogató közönség nevelődik, amely elvárja, hogy 30-50 év után is legyen saját színháza.
A múlt század kilencvenes éveinek elején egy maroknyi lelkes csapat csodát művelt: Beregszászon létrehozta az első hivatásos színházi társulatot, emlékezett vissza a kezdetekre Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója. Olyan mélyről jövő energiák szabadultak fel kirobbanó erővel, melynek sem a közönség, sem a kritika nem tudott ellenállni, így hamar jöttek a sikerek. Ma is csodákra és megújulásra van szükség, hangsúlyozta az igazgató. Ezt segítik a Határtalan Program rendezvényei. A két nap során mintegy húsz találkozó valósul meg, melybe a tervek szerint több mint ezer néző kapcsolódik be az óvodásoktól kezdve a középiskolásokon át a felnőttekig.
Az est folyamán Tarpai Viktória Jászai-díjas színésznő Déryné monológját adta elő. Derzsi György színművész pedig Szerelmem, Sárdy című zenés monodrámával lépett a közönség elé. A múlt század első felének sajátos hangorgánumú ünnepelt énekes-színésze sok hölgy szívét ejtette rabul. A darab egyik szereplője, Marika, mindvégig csak a távoli rajongótáborba tartozott, mégis meghatározta az életét a Sárdy Jánoshoz való vonzódása. Az előadás során olyan, az énekes-színész pályájához és személyéhez szorosan köthető dalok csendültek fel, mint a Bob herceg nyitódala, a „Hazámba vágyom”, a „Fülemben cseng”, a „Hej, fellegek, fellegek”, az „Adj, Uram Isten, bús aranykalászt”, illetve számos operarészlet.
A programsorozat május 21-én Nagydobronyban és annak környékén folytatódott.
