Minden összeköt

Az Égtájak művészeti fesztivál tizenegy éve folyamatosan járja a Kárpát-medence magyar régióit. A rendezvény célja, hogy a különböző országokban élő magyar fiatalok megismerjék egymás mindennapi életét és kultúráját, valamint, hogy személyes kapcsolatokat építsenek ki. A hét végén a felvidéki Farnad adott otthont a közel kétszáz határon túli vendégnek, akik Erdélyből, Kárpátaljáról, Muravidékről és a Vajdaságból érkeztek.

A fesztivál előző helyszíne a kárpátaljai Eszenyben volt, ahol a résztvevők a Micz-bán Napok keretében léptek fel, illetve a következő állomás Kolozsvár lesz.

Bár az esős idő átírta a programot, a részvevők mégsem unatkoztak, hiszen az utcabált hajnalig tartó táncház váltotta föl, Selmecbánya környékének megismerése helyett pedig a közeli Alsó- és Felsővárad múzeumait látogatták meg a fiatalok. De most is voltak játékos vetélkedők és versenyek, kézműves foglalkozások és faültetés a parkban. Ahogy Vrábel Károly polgármester fogalmazott, a falunaphoz igazított művészeti találkozóban a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok találkozójának szellemisége él tovább. Goldschmied József, aki a társszervező Égtájak egyesület képviseletében volt jelen a rendezvényen, Henning János fotókiállításának megnyitóján arra hívta fel a figyelmet, hogy A Kárpát-medence képekben azt mutatja, hogy minden összeköt bennünket. Ezeket a kapcsolatokat, emlékeket, érzéseket már senki nem veheti el tőlünk.

FARNADRÓL

A falu a magyar határtól északra alig negyven kilométerre a Kétyi patak partján fekszik. A Lévától huszonöt kilométerre elterülő települést a távolból a selmeci és a nyitrai hegyek vigyázzák. Azok a hegyek, amelyeknek archaikus kultúrájú falvaiban annak idején Kodály Zoltán gyűjtötte népdalait. A csitári hegyek alatt címűt például. Farnad szőlőhegyéről napsütéses időben látszik az esztergomi bazilika is.

A nyitrai kerületben, a lévai járásban levő községet 1156-ban említik először. 1848-ig az esztergomi érsekség birtoka volt. 1311-ben Csák Máté serege pusztította el a falut, 1561-ben a törökök égették fel. Ennek ellenére a későbbi esztendőkben már mezővárosként említik, majd a kuruc harcokban újból elpusztult települést a tizennyolcadik században telepítették újra. A korabeli adatok szerint akkor már majd kétezer szőlőskertje volt. Szántóföldek, mezők és szép erdők veszik körül. Az erdőkben ma is sok a vad. Nem véletlenül az egyik legkedveltebb tevékenysége a környékbelieknek a vadászat. A sok világégést megélt település lakossága ma főleg szőlészettel és földműveléssel foglalkozik. Kilencosztályos iskolája, művelődési háza, egészségháza, néhány utcácskája, két boltja és kocsmája van. Több mint nyolcvan százalékban magyarok lakják. A római katolikus templom 1732-ben, a református 1787-ben, az evangélikus 1823-ban épült. A nyolcszázötven éves települést díszkapu köszönti.

CSAK EGÉSZSÉG LEGYEN

Vrábel Károly a '90-es évek eleje óta polgármestere a falunak. Közvetlenül választották meg a polgárok, több ciklust is végigdolgozott a falu élén. A legutóbbi választásokon hárman indultak, de messze maga mögött hagyta két ellenfelét. Azt mondja, úgy látszik, bíznak benne. Itt minden túlméretezett, nagyobb emberszámra épült. Ezért például az óvodát áthelyezték az iskolába, takarékossági okokból. Igyekeznek fejleszteni a falut, élhetőbbé tenni. Játszóteret építenek a közeli parkban, csak még az engedélyeket várják. A farnadi Nádas néptánccsoport bejárta a Kárpát-medencét. Főleg az Égtájak rendezvényeknek köszönhető, hogy a falut megismerték, és hogy évről évre ide járnak a magyar fiatalok. Mesél még arról, hogy bár a lakosoknak több mint nyolcvan százaléka magyar nemzetiségű, az iskolában mégis fele-fele arányban nyílik magyar, illetve szlovák osztály. Vannak gyerekek, akik a nagyszüleikkel nem tudnak magyarul beszélni. A szülők úgy gondolják, jobban érvényesülnek majd később. Én is szlovák iskolába jártam – mondja.

Arról is hallunk, hogy a szőlőhegyen a borházak és a pincék lopott anyagból épültek. Legalábbis a jobbak, a szebbek. Nem volt a környéken semmi, messziről hozta az épületanyagot, aki tehette, akinek módja volt rá. A kisember meg abból épített, amit talált.

Tavaly kiöntött a patak, elmosta a falut. A szőlő is savanyú volt, nem jó a tavalyi bor, csóválják a fejüket a gazdák. Most megint sok az eső, ki tudja milyen lesz a termés. Mindegy, csak egészség legyen – bólogat maga elé kocsisunk. Kis Gyula minden évben megkocsikáztatja a gyerekeket a falunapon. Most is itt van Lenke és Zita lovával, meg a Kiscsillaggal, akit tanítani kell kocsit húzni, mert még nem tudja, mit jelent a munka – mondja mosolyogva a gyerekeknek.

A falubeliek egész szombaton palacsintát sütöttek, kínálgatták a vendégeket. Nem csak e miatt maradt az emberben valami jó érzés. Vendégszeretetből a falu apraja-nagyja jelesre vizsgázott. Mind a kétszáz részvevőt a helyiek fogadták be éjszakára, akárhova vitt az utunk, mindenhol készséggel válaszoltak a kérdésekre, mindenkire volt idő, mindenkinek jutott néhány szép szó... Néhány palócosan kiejtett szép szó.

– * –

Az Égtájak művészeti fesztiválon a vajdasági Véka zenekar és a péterrévei Tisza néptáncegyüttes, a kárpátaljai Csapról az Arabeszk táncegyüttes és Eszenyből a Ritmus néptáncegyüttes, Erdélyből a kolozsvári Szarkaláb néptánccsoport, Muravidékről a lendvai Hadik Mihály-band, a Felvidékről a farnadi Rozmaring asszonykórus és a Nádas néptánccsoport lépett fel.