Írta: Balogh Csaba | Forrás: Kárpáti Igaz Szó | 2011. július 28.
Hidi Endre, a neves kárpátaljai keramikus nagydobronyi műhelye egy terebélyes udvar szegletében meghúzódó nyári konyhányi épület. Előtte széles asztalokon szürkés színű, korong formájú, egymásra borogatott tárgyak hevernek. Hétágra süt a nap, izzasztó a hőség. A művész épp az elektromos kemencét készíti elő. Az égető ajtaja nyitva, és ontja a meleget.
A mester előtte hőálló lapokat, téglákat rakosgat, majd derékig behajol. Nézni is rossz: mintha a pokol ajtaján kukkantana be.
– Hát, nem fázok – mondja tréfásan, amikor szusszanásnyi időre megáll munkájában. Letörli az arcán patakzó verítéket és a téglákat rakosgatva hozzáteszi: – A kemencében kétszáz fok van. Ennyire kell előmelegíteni, hogy biztonságos legyen az égetés.
A művész elmagyarázza, felrobbannának a nyers cserépedények, ha hideg kemencében kezdené el az égetésüket. A behelyezett tálak, tányérok átveszik a belső hőmérsékletet, s így épen viselik el az égetést, amire félévente egy-két alkalommal kerít sort. Mi most épp egy ritkán látható műveletnek lehetünk tanúi.
– Jó az idő, ki kell használni – mondja, miközben elkezdi behordani a nyers agyagtárgyakat. – A napenergiát is segítségül hívtam. Áramot takarítok meg, hisz odakint már elérnek bizonyos hőfokot a tárgyak, így kevesebb ideig kell fűteni a kemencét.
Hidi Endre sorra helyezi be a rettenetes „hősugárzóba” az egymásra borogatott leendő kerámiatárgyakat. Ez saját módszer, mondja. Hatékonyabb és minőségileg is jobb a végtermék. Szerinte az alkotásokat mindaddig agyagnak kell tekinteni, míg ki nem égnek. Maga a művelet számos kockázattal jár. A művész egyik rémálma az áramszünet. Mondja is:
– Sajnos, előfordul, hogy akkor szünetel az áram, amikor már beraktam az agyagot. Olyankor tönkremegy a munkám. A legrosszabb, ha akkor áramtalanítanak, amikor a belső hőmérséklet 500 és 600 fok között van.
A művész már tapasztalatból tudja, mennyi ideig kell „pirulnia” az agyagnak, hogy szépen sikerült kerámiává nemesedjenek. Égetés után, ha a kedve úgy tartja, mintákat is fest a tárgyakra. Ha mázas edények készülnek, még egyszer visszakerülnek a kemencébe.
Hidi Endre különféle kiállításokra viszi idehaza és külföldön is keresett kerámiáit. Az idén nagy sikerrel vett részt például a nagyszőlősi Európa-napon, de sokan voltak kíváncsiak a budapesti Polgárok házában kiállított alkotásaira is.
Egy csokor friss virág, egy új reményt adó hajtás, egy csepp forrásvíz. Ilyen hatással van a közönségre és a kárpátaljai magyar közösségre a fél éve alakult Búzavirág citeraegyüttes. Markó Veronika citeratanár nagy lelkesedéssel és türelemmel gondozza a kis „palántákat”: Orosz Tamást, Pércsi Annát, ...
Együtt a tűz és a víz. A XIX. század legnagyobb önbizalmával bíró férfiújának találkozása egy önbizalomhiánnyal küszködő szerény emberrel. Hogyan lesz ebből szép, igaz és mély barátság? Hogy párosul mindez feltétlen hittel és bizalommal? És vajon ki hozta össze a két költőt? Ezekre a kérdésekre kere...
„A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....
Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.
