Mezővári is bekapcsolódott a Kárpát-medence népművészeti ünnepébe

Szeptember 20-án Kárpát-medence számos pontján egyszerre zendült fel a népdal, perdült táncra fiatal és idős, s keltek új életre a kézműveshagyományok. A Sereglés, a népművészet nagy közös ünnepe idén több száz településen, mintegy négyszáz közösség részvételével zajlott, bizonyítva: a népzene, a néptánc és a kézművesmesterségek ma is összekötnek bennünket.

A 2022 után második alkalommal megrendezett rendezvénysorozat hátterében a 2017-ben létrehozott Csoóri Sándor Alap áll, amely az elmúlt hét esztendőben a népművészet egyik legjelentősebb támogatási forrásává vált, segítve a Kárpát-medence közösségeit, és új lendületet adva a korábbi évtizedekben kibontakozó mozgalomnak.

A központi budapesti program mellett Kárpátalján is több helyszínen tartottak rendezvényeket. Mezőváriban már a délelőtt kézműves-foglalkozásokkal indult a nap, majd a Nemzetház elől népviseletbe öltözött csoportok vonultak át a református templomba. Itt Kovács Erika, a főszervező BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet egyik alapítója köszöntötte a résztvevőket, arra is buzdítván őket, hogy kössenek barátságokat, gyűjtsenek élményeket, és gondoljanak arra, hogy egyszer majd nekik kell továbbadniuk a hagyományt: „Tietek a jövő. Tervezzetek idehaza, hogy majd utánunk is legyen, aki jön, aki fontosnak tartja, aki oktatja, hogy utánunk is legyen, aki elülteti majd az apró magokat az apró csemeték szívében.”

„Én most köszönteni szeretném a Csoóri Sándor Program népes családját, és ennek a családnak ti is részei vagytok” – kezdte beszédét Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja vezetője, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik a mozgalmat életben tartják: a gyerekeknek, a szülőknek és a felkészítő tanároknak. Beszédében kitért arra is, hogy a programot Csoóri Sándor költő özvegye, dr. Balogh Júlia hozta létre még 2014-ben azzal a céllal, hogy összefogja és szakmailag támogassa a Kárpát-medence népművészeti együtteseit. A program azóta évről évre egyre több közösséget mozgat meg. „2022-ben, amikor az első Csoóri Fesztivált szervezték, akkor 30 településről szóltak a tudósítások. Most 350 település kapcsolódott…” – emlékeztetett.

A templomban mondott beszéde végén Pál Katalin külön köszönetet mondott a házigazdáknak, különösen a Kovács családnak, akik évről évre sokat tesznek a kárpátaljai magyarságért. Hangsúlyozta, hogy a legnagyobb család maga a közösség, amikor együtt ünnepelhetik a népművészetet.

A köszöntők után Menyhárt István református lelkész szólt a jelenlévőkhöz. Elmondta: „igenis sok köze van a hagyományőrzésnek az Isten házához, a templomhoz, mondhatnám azt is, hogy elválaszthatatlan a kettő egymástól. Magyarnak lenni és kereszténynek lenni. Magyarnak lenni és Isten népéhez tartozni. Egy csodálatos kiváltság számunkra, hogy ti Isten népe lehettek, és mindazt, amit ma kincsnek, értéknek tartunk, azt ide felhozzuk az Isten házába.” Szavai végén a lelkipásztor Isten áldását kérte a közösségre. Ezután közös szavalásban elhangzott Csoóri Sándor A faparázs a hóra kivilágít című verse, majd a résztvevők együtt énekelték az Akkor szép az erdő, mikor zöld… kezdetű népdalt.

A templomi program után a Nemzetház udvarán folytatódott az ünnep, ahol kicsik és nagyok együtt járták a szatmári csárdást, amely méltó módon idézte meg a tavaly az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára felkerült táncot, így megélve annak a közösségi élménynek az erejét, amely a Sereglés igazi üzenetét hordozza: hagyományaink csak akkor maradnak élők, ha mi magunk is élettel töltjük meg őket.

A mezővári rendezvényen fellépett a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport, a benei Gyöngyvirág táncegyüttes, az oroszi Boróka és az eszenyi Ritmus táncegyüttes, a Viski és a Rezeda Folkműhely, valamint a házigazda mezővári Cseperedő tánccsoport. A jó hangulatról és a zenéről a BorzsaVári népi zenekar gondoskodott.

Váradi Enikő, a Rezeda Folk­műhely vezetője hangsúlyozta: a Sereglés valódi közösségi ünnep, amelyben Kárpátalja is méltón képviseltette magát. „Az idei évben 321 településről több tízezer néptáncos, népzenész csatlakozott a programhoz, gyakorlatilag Délvidéktől egészen Erdélyig reprezentálva van a Kárpát-medencei magyar népzene és néptáncos örökség, és én azt gondolom, hogy mindenképpen nagyon fontos, hogy Kárpátalja is tudott csatlakozni hozzá” – mondta.

A Rezeda Folkműhely idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Mint Váradi Enikő elmondta, a csoport civil kezdeményezésből indult, és a Csoóri Sándor Programnak köszönheti fejlődését. „A Csoóri Sándor Program által lett pénz, paripa, fegyver, lettek viseleteink, lettek oktatóink, és az elmúlt tíz évben nemcsak Rezeda Néptáncegyüttesről beszélhetünk, hanem Rezeda Folkműhellyé váltunk.” Ma már a műhelyben több mint kilencven gyermek tanul, és ők adják a Kárpátalja Néptáncegyüttes utánpótlását is.

A rendezvény csúcspontját jelentő közös szatmári csárdás után a résztvevőket finom ebéd várta. Ezt követően a nap táncházzal folytatódott, ahol minden résztvevő megtapasztalhatta: a népművészet ma is lüktető, megtartó közösségi erő.