Élőszavas mesemondás, alkotómunka és sok-sok játék jellemezte a Nagyberegi Tájház soron következő foglalkozását. Az október 19-i alkalomra Beregszászból érkeztek iskolások, akik nemcsak a tájházat, de a botanikus kertet is megtekinthették.
Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. október 19.
Élőszavas mesemondás, alkotómunka és sok-sok játék jellemezte a Nagyberegi Tájház soron következő foglalkozását. Az október 19-i alkalomra Beregszászból érkeztek iskolások, akik nemcsak a tájházat, de a botanikus kertet is megtekinthették.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a foglalkozás során ezúttal a dekupázs technikát ismertette meg a gyerekekkel. Maga a szó francia eredetű. Jelentése: szalvétatechnika. A hagyományostól kissé eltérő eljárás az egyszerűsége miatt népszerű napjainkban a kézművesek körében. Gyermekek számára is kiváló foglalkozást nyújt. Gyakran alkalmazzák különféle díszítőeljárás során. Lényege, hogy a kivágott papír- vagy szalvétaformákat ragasztólakkal rögzítik a díszítendő felületen.
A tájházban fakorongokat díszítettek az iskolások. Az alapokra különféle virágok kerültek. Kész munkaként kicsi képek kerültek ki a gyerekek kezei közül. A technika egyszerűsége miatt mindenkinek sikerélményben volt része.

A foglalkozás után tánccal ötvözött meseelőadás következett. Kurmay Ráti Szilvia a varázslat és a képzelet csodavilágába vezette be a kicsiket. Köztudott, a mese számos területen fejti ki jótékony hatását: az érzelmi intelligencia, a kreativitás, a képzelet, a fantázia, a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze. Emellett a beszédre, a szókincsre, a kifejezőkészségre van pozitív hatással. A mesének továbbá fontos funkciója az is, hogy megnyugtassa, kikapcsolja és feltöltse a gyermeket. A fenti célokat tartották szem előtt a tájház szervezői is, mikor meseelőadással színesítették a foglalkozást.
A tájház konyhájában finom illatok terjengtek. Kukoricadarából készült a piskóta. Nagyanyáink idejében ismert és kedvelt édesség volt a tengerilisztből készült sütemény. Ősszel, a kukorica betakarítása után, a szemeket megőrölve a legfinomabb és legapróbb részeket sütés és főzéshez tették félre. Így ebben az évszakban gyakrabban készült kukoricalisztből az étel. Jól tudjuk, annak idején, amikor már végképp nem volt otthon semmi, amiből ételt lehetett volna készíteni, egy kis kukoricaliszt akkor is akadt, s például puliszkát készítettek belőle, vagy édességet. Ilyen sütemény került ezúttal is az asztalra a tájházban. A finomságot a foglalkozás végén közösen fogyasztották el a gyerekek.
A Pro Cultura Subcarpathica által szervezett alkalmat a Csoóri Sándor Alap, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
Olvasólámpa című rovatunkban legutóbb az épített örökség vidékünkön található kiemelkedő alkotásait mutattuk be a „Kárpátaljai nemzeti identitás-jelek” című kiadvány alapján. A kötet a Kárpátaljai Értéktár sorozatban a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület gondozásában látott napvilágot. Ezút...
Egy könyv köré ülni le beszélgetni ma Ungváron jóval több, mint kulturális program: közösségteremtés, identitásőrzés és lelki kapaszkodó is. Az Ungvári Magyar Olvasóklub egy éve indult útjára egy személyes ötletből, mára pedig befogadó, élő közösséggé vált. A klub alapítójával, Balogh Renátával az i...
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) február 4-én nyitotta meg idei kiállítási évadát Beregszászban. A Na’Conxypan Galéria falain a XV. Hollósy Simon Alkotótáborban született munkákból válogatott tárlat fogadja az érdeklődőket.
Ismerjük a mondást: a szó elszáll, az írás megmarad. Ha valaki könyvet ír, akkor a mondanivalója fontos. Ha papírra veti, akkor fontosabb, mint egy elmondott szó, mint egy beszélgetés. Hatványozottan igaz ez egy püspök esetében, akinek minden szava tekintély, leírt szavai pedig átelmélkedett, áti...