Mesél az erdő… – Tízéves a Rezeda Folkműhely

„Mert nem lehet mindig mindent elfeledni” – írja Ady Endre, és valóban, a hagyomány nem a felejtés, hanem az emlékezés élő formája. Olyan kincs, amely nem porosodik, hanem bennünk lélegzik tovább. Ahogy Kodály Zoltán is fogalmaz: „A zenei műveltség az emberi műveltség része” – és mi hozzátehetjük: a népi kultúra ennek élő gyökere…

A Rezeda Folkműhely 10 éves jubileumát ünnepelhettük Beregszászban. Egy évtizedet, amelyben a tánc, a zene és a közösség nemcsak találkozási pont volt, hanem otthon is. Egy olyan tér, ahol a múlt értékei a jelen mozdulataiban születnek újjá, és ahol minden lépés egy közös történet része. A jubileumi táncszínházi gálaműsornak a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház adott otthont.

– Alapítóként és vezetőként különösen megható számomra visszatekinteni arra az útra, amely tíz évvel ezelőtt egy gondolattal, egy hittel kezdődött. Nem volt könnyű ez a tíz év, de számtalan szebbnél szebb pillanatot rejtett magában, amiért hálás vagyok. Amikor elkezdtük tudatosan kiépíteni a folkműhelyt, egy olyan otthont álmodtunk meg, ahol a hagyomány élő valóságként van jelen, ahol a gyerekek és fiatalok nemcsak táncolni és muzsikálni tanulnak, hanem közösséget, értékeket, emberséget és összetartozást is – emelte ki köszöntőjében Orosz-Várady Enikő, a Rezeda Folkműhely igazgatója. – Szeretném megköszönni a szülőknek azt a bizalmat, amelyet az elmúlt évek során irántunk tanúsítottak. De hálás vagyok mindazoknak a kollégáknak, oktatóknak, zenészeknek és alkotótársaknak, akik mellettünk álltak. A Rezeda nem egyetlen ember munkájának eredménye. Közös álmunkból, közös munkánkból és közös hitünkből született meg az, amit ma együtt ünnepelhetünk – tette hozzá Orosz-Várady Enikő.

Az alkalomra meghívott vendégek közül néhányan megosztották gondolataikat a résztvevőkkel. Gyebnár István, a beregszászi konzulátus első beosztott konzulja kiemelte, Kárpátalján a kultúra megőrzése és átadása nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a megmaradás, az identitás és az anyanyelvi kultúra éltetésének legfőbb bástyája.

– A Rezeda Folkműhely tíz esztendeje fáradhatatlanul végzi ezt a nemes szolgálatot. Értéket ment, közösséget épít, jövőt mutat a felnövekvő nemzedéknek. Ám a közösség mögött mindig kell lenni egy motornak, a Rezedában Enikő a motor, aki szakmai alázattal, pedagógiai bravúrral vezeti a folkműhelyt, ami példaértékű. S az sem mellékes, hogy amikor ezeket a gyermekeket látjuk a színpadon, megbizonyosodhatunk arról, hogy a kárpátaljai magyar kultúra él, virágzik és biztos kezekben van – fogalmazott a diplomata.

Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke visszaemlékezett azokra az időkre, amikor Várady Enikő még diákként kezdett a magyar népi kultúrával foglalkozni. Számos rendezvényen ott volt, ha kellett, énekelt, ha kellett táncolt, egy biztos: mindig, minden helyzetben megállta a helyét.

Orosz Ildikó kifejtette, a világ folyamatosan változik, s eljutottunk oda, hogy a néptáncot, ami régen természetes jelenség volt, vissza kell tanítani a gyerekeknek.

– Ezt a nemes hivatást vállalta fel a Rezeda Folkműhely, amely immár táncszínházi produkciókkal is bemutatkozik. Fontos, hogy az utánpótlás-neveléssel is foglalkoznak, mert ez kell ahhoz, hogy egy teljes körű, újabb kulturális intézményünk legyen, amely Kárpátalját bejárva mindenhová elviszi a hiteles táncot – emelte ki a Rákóczi Egyetem elnöke.

–Itt nem csak közösséget építenek, itt emberséget is tanulnak a gyerekek, folyamatosan fejlesztik őket, igényesek a színpadi megjelenésben, a szakmaiságban. Mindezért csak gratulálni lehet Enikőnek és párjának, Péternek – hangsúlyozta Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátalja vezetője.

A Rezeda Folkműhely egy éve a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban tartja a próbákat. Sin Edina igazgató pedig örül ennek, hiszen, mint ahogy fogalmazott, a krízishelyzetek sokszor csodákat szülnek és lehetőségeket adnak.

– Ilyen a Rezeda és a beregszászi színház története, hiszen amikor bő egy évvel ezelőtt megkeresett minket Enikő azzal a kéréssel, hogy biztosítsunk számukra helyet a próbákhoz, mi is bizonytalanok voltunk, hogy elférünk-e, hogyan tudjuk ezt kivitelezni. De az idő aztán minket igazolt, s nemcsak gazdagodtunk ebben az időszakban, hanem láttuk a lehetőséget a Rezeda Folkműhelyben, a Kárpátalja Néptáncegyüttesben, a Sodró zenekarban, hiszen itt a színész találkozott a zenésszel, a táncossal. Ezt kihasználtuk, s az első gyümölcse az együttműködésünknek a Lélektánc című táncszínházi előadás volt. És ilyen a mai alkalom is, hiszen Vass Magdolna színművész komoly munkát fektetett abba, hogy az előadás létrejöhessen. S az is örömteli, hogy a Rezedások szokják a színpadot, a helyszínt, a körülményeket. Örülünk ennek az együttműködésnek, és mindenképpen folytatni szeretnénk – jegyezte meg Sin Edina, majd átadta a színpadot a gyermekeknek.

A Mesél az erdő című táncszínházi előadás egy képekben és mozdulatokban mesélő színpadi alkotás, amely a természet világán keresztül idézi meg az emberi kapcsolatok tisztaságát, játékosságát és időtlen tanulságait. A darab koreográfiáját Orosz-Várady Enikő és Orosz Péter álmodták és állították színpadra, akik a néptánc hagyományos motívumai által teremtenek meg egy sajátos, lírai mesevilágot. A színpadi adaptációt Vass Magdolna színművész készítette, aki a történet ívét és színházi nyelvét egységes dramaturgiai formába rendezte. Az előadás zenei világát a Sodró zenekar biztosítja, élő zenéjükkel erősítve a produkció érzelmi mélységét és atmoszféráját. A Mesél az erdő nem csupán egy mese táncban elmesélve, hanem egy közös utazás a nézővel, ahol a zene, a tánc és a színpadi kép egymást erősítve vezet végig az erdő rejtett világán és annak szimbolikus üzenetein.