A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulata évek óta kiemelt figyelmet fordít arra, hogy repertoárjával és előadásaival minden korosztályt, így a gyerekeket is megszólítsa, hogy a fiatal generációt színházlátogató közönséggé nevelje. E célból több mesejátékot is színre vittek már. Április 23-án újabb bemutatóra invitálták a legkisebbeket, amikor is Gárdonyi Géza két mókuskája, Ugri meg Bugri történetét mutatták be. A mesét Gál Natália, a társulat színésze álmodta színpadra, s Ferku Szilveszter segédszínésszel mutatta be azt. A díszletet és a jelmezeket Papp Viktória, valamint Kopinecz György, a stúdiófelvételeket Jáckánics Vászja készítette.
A P. Frangepán Katalin Gimnázium beregszászi bázisóvodájának nagycsoportosai ezúttal a két árván maradt mókuska történetén keresztül ismerhették meg az önzést, az irigységet, láthatták, milyen keserűséget okoz a másiknak a testvéri szeretetlenség. Míg Ugri elfoglalta az apai örökégként rájuk maradt odút, a felhalmozott bükkmakkal együtt, a kisemmizett Bugri lakást indul keresni az erdőben. Útközben persze – mint az életben valamennyiünkkel megtörténik – találkozik önző, elutasító erdőlakóval éppúgy, mint barátságossal, segítőkésszel. Végül a szarvasbogár segítségével talál egy üres odút, amit rendbe tesz, és szorgosan gyűjti a makkot is. Amikor aztán beköszönt a zord hideg tél, az otthon maradt báty házát megrongálja a szél, s mivel Ugri egész nyáron csak heverészett, lustálkodott, lassan az éléskamrája is kiürült, a mókus ínségre jutott. Ekkor jut eszébe az öccse. Vajon mi lett abból? Hátha annak jó meleg hajléka van, s tele a kamrája… Elindul hát megkeresni. Bugri megbocsát neki, igazi testvéri szeretettel fogadja, melegbe invitálja és megosztja vele az eledelét is. „Hogy miképpen beszélte el Ugri mókus az öccsének a nyomorúságát, azt már én nem tudom. Hanem azt láttam, egy hét múlva hogyan sietett haza egyik zúzmarás fáról a másikra ugrálva. Pedig ugyancsak meg volt terhelve: egy ajtónak való fenyődeszkát cipelt, meg egy meleg pokrócot, meg egy zsák mogyorót” – ér véget a mese.
A nagy sikerrel bemutatott előadást követően a gyerekek interaktív játék keretében beszélték meg a történteket, majd le is rajzolták azt az erdőt, ami saját képzeletükben él. A szervezők pedig léggömbökkel és Barni „tortával” tették még emlékezetesebbé az alkalmat a gyerekek számára.
Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója az előadást követően a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy a meseelőadásokkal a gyermekek lelkét igyekeznek simogatni, s abbéli reményének adott hangot, hogy ha most színházba szoktatják őket, majd maguk is színházjáró felnőttekké válnak. „Nagyon örülünk, hogy színészeink között vannak, akik szintén fontosnak tartják a színházi nevelés misszióját” – mondta. Közéjük tartozik Gál Natália is, aki ezúttal a Művelődési Dolgozók Megyei Szakszervezetének oklevelét vehette át Varga Évától, a szakszervezet járási vezetőjétől.
Sin Edina azt is elmondta, hogy az óvodásoknak ajánlott előadás hamarosan körútra indul Kárpátalján, hogy minél több kisgyermek megismerhesse Ugrit meg Bugrit.
