Immár 23 éve ünnepelhetünk szabadon. Azonban még mindig akadnak olyan szélsőjobboldali szervezetek, amelyeknek ez nem teszik, mert mint mondják, magyarkodunk, lázongunk kisebbségi sorsunk ellen. Szerintük elégedjünk meg azzal, ami van, mert az is sok, amit az ukrán állam eddig adott: csak táncoljunk, énekeljünk, de a bennünket ért sérelmekről inkább hallgassunk. Ne tegyünk fel felesleges kérdéseket, ne legyenek követeléseink, húzzuk meg magunkat! Ha pedig valakinek nem tetszik az a regula, amit ők diktálnak, kezünkbe a zászló, s irány Ázsia, vagy anyaország.
A túlbuzgók a sajtón keresztül üzengettek, hogy ugyan már, tegyük át a március 15-i megemlékezést egy héttel, mert zavarja a vörös mezei megemlékezéseket. Eddig sosem jelentett gondot e két megemlékezés időpontjának egybeesése, s remélem, nem is fog: megvédjük, megtartjuk a magyar szabadságharc évfordulójának megünneplési jogát.
A napi sajtót lapozgatva azt tapasztalhatjuk, hogy az ott nyilatkozók nem a békés egymás mellett élés hívei, hiszen állandóan keresik a konfliktushelyzeteket, amelyeket azonmód ki is használnak.
• Kórusban tiltakoztak az ellen, hogy az önkormányzati üléseken az ukrán mellett a magyar himnusz is elhangozzék.
• Ma is nehezményezik, hogy az 1990-es években kezdeményezésünkre az akkori Kárpátalja megyei vezetése visszaállította a régió magyarlakta településeinek történelmi neveit anélkül, hogy meghagyta volna ukrán elnevezésüket is.
• Nem tetszik nekik, hogy kizárólag magyarul vagyunk hajlandóak megnevezni Ungvárt, Munkácsot vagy Szolyvát.
• Nehezményezik, hogy a függetlenség kikiáltása után a magyarlakta településeken az ukrán állami lobogó mellett a nemzeti trikolort is lobogtatja a szél, pedig erre törvények szavatolta jogunk van.
• Szúrja a szemüket a településeinken, intézményeinkben látható kétnyelvű feliratok, utcanevek, címeres táblák.
• Bírálják a kárpátaljai államhatalmi szerveket, amiért engedélyezték a vereckei honfoglalási emlékmű megépítését és a turulmadaras szobor visszaállítás a munkácsi várban.
• Folyamatosan bírálják az egyszerűsített honosításról szóló magyar törvény kárpátaljai alkalmazását, amely szerintük veszélyezteti Ukrajna nemzetbiztonságát és területi egységét.
• Ne követeljünk semmilyen autonómiát, magyar többségű választókerületet, ne ellenezzük a muzsalyi aranybánya újraindítását. És még sorolhatnám azokat az aktuális problémákat, amelyeknek a puszta felvetése is hisztériát vált ki körükben. Azt persze elfelejtik, hogy az ukrán Alkotmány számunkra is biztosítja a szólásszabadságot.
Mi, magyar értelmiségiek, ennek a szellemében fogalmaztuk meg aktuális 12 pontunkat.
MIT KÍVÁN A KÁRPÁTALJAI MAGYAR NEMZETRÉSZ?
LEGYEN BÉKE, SZABADSÁG, EGYETÉRTÉS!
1. A múlt században megéltük és túléltük a szovjetizálást, az oroszosítást! Éppen ezért nem akarunk elukránosodni sem! Szűnjön meg az anyanyelvünk és nemzeti kultúránk miatti hátrányos megkülönböztetésünk a politikai és a társadalmi élet valamennyi területén! Követeljük az ukrán parlamenttől, hogy hagyjon fel a nyelvtörvény elfogadásának elodázásával, a hivatalos kisebbségi nyelvhasználatot 10 százalékos jelenlétben állapítsa meg.
2. Ragaszkodjunk ősi szülőföldünkhöz! Széles körű autonómiát kell biztosítani minden kisebbségnek. Legyenek saját önigazgatási szerveink! Üzenjük az ellenzőknek, mi nem veszélyeztetjük Ukrajna területi egységét, nem akarjuk elszakítani Kárpátalját Ukrajnától! Elvárjuk, hogy jogos követeléseinket ne illessék nacionalizmus, a sovinizmus, szeparativizmus vádjával. Mi kárpátaljai magyarok európai jogbiztonságban, békében akarunk élni. Az európai normák figyelembe vételével minden nemzetiség számára fokozatosan építsék ki és biztosítsák a területi és kulturális autonómiát!
3. Nemzetiségi és a törvényes felekezeti jogok érvényesítése nélkül nincs igazi ukrán demokrácia. Állítsák vissza a magyar többségű választókerületet! A magyarlakta területeken továbbra is biztosítsák a teljes körű anyanyelvi iskolarendszert az óvodától az egyetemig, a magyar nyelvhasználat biztosítását a helyi hivatalokban!
4. Kérjük az ukrán hatóságtól, hogy ismerjék el a kettős állampolgárságot! Emlékezzünk, a mostani államfő korábbi választási ígéretei között szerepelt a kettős állampolgárság intézményének elismerése. A kölcsönös bizalom alapján adjanak kettős állampolgárságot a határon túli ukránok ezreinek is.
5. Kárpátalja Ukrajna leginkább elmaradott területe volt és most is az! Az ukrán kormány gondoskodjon arról, hogy a nép szülőföldjén találjon megélhetést s ne keressen idegen földön új hazát! Kérjük egy gazdaságélénkítő program beindítását. Adják vissza a történelmi egyházainknak a tőlük jogtalanul elvett tulajdonukat!
6. A közös történelmünket mindkét fél számára elfogadható, a kölcsönösen hasznos együttműködést és a közös jövőt szem előtt tartó történelemkönyveket kell írni, s azokból oktatni a felnövekvő nemzedékeket. Tisztázzuk végre 1944 előtti történelmünket. Rehabilitálják az 1944 őszén internált magyar és német férfiakat, nőket. Részesüljön megfelelő kárpótlásban minden igazságtalanul elítélt, jogfosztott, meghurcolt és kényszermunkára kötelezett személy! Töröljék az egyenlő emberi és polgári jogoknak ellentmondó, azokat sértő kitételeket az 1944-es munkácsi manifesztumból, amely kollektív bűnösséggel vádolja meg a kárpátaljai magyarokat és a németeket!
7. A nemzetiségi jogok biztosítását gyakorlati kérdésnek kell tekinteni és semmi körülmények között sem szabad belőle politikumot csinálni! Az ukrán alkotmány, törvényhozás, a végrehajtó hatalom és az ukrán nemzeti pártok ismerjék el a ruszinokat!
8. Méltányos nemzetiségi politikára van szükség, megengedhetetlen, hogy az ukrán hatóságok „bárkit is befolyásolni merészkedjenek abban, hogy melyik nemzetiséghez tartozónak vallja magát, hogy befolyásolják a gyermekeket az iskolaválasztásban. A nemzetiségi vidékeken a tisztviselőknek tegyenek nyelvvizsgát!
9. Igazságosabb és demokratikusabb jogállamot akarunk, ne mellőzzék a magyar származású szakembereket a megyei vezetésében, a járási hivatalokban, a rendfenntartó szervekben! Nem akarunk tovább a független Ukrajnában másodosztályú állampolgárokként élni!
10. A magyar kisebbség ügyének megnyugtató rendezése érdekében Ukrajnát és Magyarországot kétoldalú tárgyalásokra szólítjuk fel.
11. A kárpátaljai magyarság a parlamenti és a helyhatósági választásokon ne egymás ellen, hanem vállvetve a magyarság érdekeiért küzdjön. Okuljunk a felvidéki választási eredményekből, ahol az összefogás hiánya miatt több mint százezer magyar szavazat veszett el.
12. A mindenkori magyar kormány ne szelektáljon a kárpátaljai magyar szervezetek között. A helyben maradást és az anyaországi kapcsolattartást elősegítő kormányprogramok esetében, ne osszuk a helyi magyarokat A és B kategóriájú magyarokra. Ne csak a szavak szintjén, de a tettekben is érvényesüljön a minden magyar felelős minden magyarért elv!
Egyenlőség, szabadság, testvériség!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
