Megkezdődött a XX. Magyarkanizsai Jazz Fesztivál

Négy az egyben, mint egy kávé. Illőn a környezethez, a magyarkanizsai Művészkávézóhoz, ahol pénteken este, egyféle művészi bevezetőként, a fesztivál grafikai arculatát adó Miroslav Jovančić szabadkai festőművész rajzait és festményeit tekinthették meg egy-egy jó kávé mellett az érdeklődők. A fesztiváli 4 in 1 azonban a kávézó falain kívül is él tovább, hiszen az idei jubiláris rendezvény a zenei alapot adó dzsesszzenére építkezve képzőművészeti, lírai és színházi élményt is nyújt a közönségnek.

- Nehéz volt a szervezés, nehezen állt össze a végleges program, mert az anyagiak hiánya a mi fesztiválunkra is rányomta bélyegét. Többen megkérdezték tőlem a fesztivált megelőző napokban, hogy mi volt a legnehezebb. Csak azt tudtam válaszolni, hogy az a pillanat, amikor pénz híján le kellett mondanunk egy-egy, már szinte biztosnak tűnő fellépést – nyilatkozta Bálint Zoltán fesztiváligazgató. - Különösen nehéz volt ez akkor, amikor épp a leginkább várt, a legkiemelkedőbb zenészekről kellett lemondanunk. Azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy a mi fesztiválunk úgymond a vájt fülűeknek való, olyan dzsesszbarátoknak, akik igazán kedvelik a kortárs dzsesszzenét, hiszen a fellépők szinte kivétel nélkül zeneszerzők és előadóművészek is egyben. Ezért fájó az, ha egy-egy ilyen művész bemutatkozásáról, egy-egy ilyen élményről le kell mondanunk. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a korábbiaknál lényegesen kisebb költségvetéssel is sikerült megőriznünk a magyarkanizsai fesztivál hagyományait és sajátosságait, még úgy is, hogy új művészeti vezetőnk irányításával - immár második éve - némileg maga a program is változott, a minőség azonban maradt. Óriási szerencsénk, hogy ilyenkor van a fesztiválunk, amikor az amerikai nagymenők például éppen európai körúton vannak, így lényegesen olcsóbban szerződhetjük le fellépésüket, mintha az óceán túloldaláról jönnének el, csak a mi kedvünkért Magyarkanizsára. Idén sem tértünk el viszont attól az elképzelésünktől, hogy a zene mellé más tartalmakat, kiállítást vagy színházi bemutatót is bevonjunk a műsorba, esetleg egy kiadvánnyal színesítsük a repertoárt. A mostani jubileumon külön büszkék vagyunk arra, hogy hazai, innen elszármazott, kanizsai gyökerekkel rendelkező művészeket tudtunk egy tető alá hozni, hiszen a szombati színielőadást a darab szerzője, Tolnai Ottó író, rendezője és szereplője, Nagy József koreográfus-rendező és Bicskei István színművész, a magyarkanizsai színjátszás doyenjének neve fémjelezi majd. Ettől úgymond „kanizsaibb” alkotást színpadra vinni már tényleg nehéz lenne.

Minden fesztivál mögött egy év szervezőmunka rejlik, idén azonban annak első kétharmadát a puszta idegeskedés töltötte ki. Egészen addig, míg ki nem derült, mekkora támogatást élvezünk, meddig ér a takarónk, és tulajdonképpen csak ezután kezdtük véglegesíteni a jubiláris rendezvény programját – hallottuk Dejan Vujakovićtól, a fesztivál művészeti vezetőjétől.

- Művészeti szempontból már most meg tudnám mondani három évre előre, hogy kikben gondolkodunk, de sajnos ennyire előre nagy bátorság, vagy inkább merészség lenne lefoglalni a kiszemelt művészeket. A legtöbben így is májusig, júniusig vártak a szerződésre, aki pedig nem tudta kivárni ezt az időpontot, sajnos lemondta az esetleges szereplést. Talán ez az egyik oka annak, hogy a megszokotthoz, vagy egy fesztiválhoz képest kevés koncert lesz a két nap alatt, lényeg azonban, hogy a művészi színvonalat és fesztiválunk legnagyobb sajátosságát, a hagyomány és a kortárs improvizáció művészi összefonódását ennek árán is meg tudtuk őrizni.

Pénteken este a dzsessz és a költészet szimbiózisát élvezhettük a színpadon az amerikai Lewis Jordan szaxofonos és költő előadásában, majd a magyar-szerb Trió Kontraszt lemezbemutató koncertje következett. A fesztivál művészeti vezetője elmondta, hogy a magyarkanizsai volt a várva várt, avantgárd, improvizatív és kontrasztokkal teli zenét felvonultató lemez második, Szerbiában viszont első bemutatója. Az ősbemutatót előző este Budapesten tartotta az együttes, amelynek tagjait a korábbi magyarkanizsai fesztiválokról is jól ismeri a közönség. A két koncert után a fesztiválozók az Art Caféba vonultak, ahol a Jam Session-t, az Örömzenét a magyar Tóth Viktor Tercett szolgáltatta.

A mai program Tolnai Ottó Wilhelm-dalok című előadásával indul este 8-kor a Művészetek Háza nagyszínpadán. A darab szereplői Bicskei István és Nagy József, utóbbi egyben az előadásrendezője is. A Tolnai-darabot néhány évvel ezelőtt a szabadkai Desiré Fesztiválon mutatták be, de Magyarkanizsán még nem láthatta a közönség. Az est másik kiemelkedő eseménye az All Includeed, svéd-norvég ötös fellépése lesz, amelynek soraiban Martin Küchen szaxofonos a legismertebb név a jazz világában. A XX. Magyarkanizsai Jazz Fesztivál a Művészkávézóban a Jam Session-nal zárul, amelyben ismételten a Tóth Viktor Tercett viszi a prímet, de az örömzenélésbe valószínűleg bekapcsolódnak az esti program fellépői és a dzsesszt kedvelő magyarkanizsai közönség is.