Megjelent Lengyel János új kötete Jenciklopédia címmel

„Humorban nem ismerek tréfát” – mindenki ismeri Karinthy Frigyes híres mondását. A humor az élet része, fontos része. Humor nélkül sokkal szegényebbek lennénk, és bár a nevetést nem mindig a humor váltja ki az emberekből, de az esetek többségében igen. A humor gyógyír a lélek sebére, segít a nehéz napokon, oldja a feszültséget, szórakoztat, boldogsághormonokat szabadít fel.

A humor ott van mindenben, ott van köröttünk, bennünk, csak fel kell ismernünk. Aki önmagán tud nevetni, képes legyőzni a rossz tulajdonságait is, képes felülemelkedni a kicsinyes emberi jellemzőkön. Gondoljunk csak bele, mennyivel könnyebben túltesszük magunkat a kellemetlen eseményeken, ha a bennük rejlő komikumot felismerve nevetünk egy jót, és elfogadjuk a nyilvánvalót, mint ha hosszú ideig bosszankodunk azon, teljesen feleslegesen! Ahogy az ismert kabaréműsor címe sugallja: „Nevetni kell, ennyi az egész!” Nevetni tudni kell, az embernek meg kell tanulnia nevetni, önfeledten hahotázni, hogy a rossz érzések és a nyomasztó gondolatok ekképp távozhassanak a testéből.

Az ökörködés életfilozófia, re­laxáló csodaszer, szórakozás, kísérlet arra, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan! (Massimiliano Allegri)

A humor segít jobban megismerni önmagunkat, a köröttünk zajló világot. Segít abban, hogy felismerjük a dolgok fonákját, a mélyben rejlő valóságot, az elkendőzött igazságot, felismerjük, hogy a dolgok nem mindig azok, amiknek látszanak. Lengyel János is ezt próbálja elénk tárni sajátos stílusában, amikor kiforgatja az ismert szavakat, más, sokszor az ismerttel szöges ellentétben álló fogalmat alkot, máskor meg – első olvasatra – teljesen értelmezhetetlen jelentéssel ruházza fel őket. Az egyik pillanatban a magyar nyelv hagyományos szabályait követve értelmez összetett szavakat, máskor pedig ezen szabályokat már-már megerőszakolva alkot új fogalmakat, ismert, de össze nem illőnek tetsző szavakból.

A humor, a bohóckodás és a tiszteletlenség is használható arra, hogy eljussunk az igazsághoz. (Nadya Tolokonnikova)

Az életben nagyon fontos a józanság, a racionalitás, de nem lehet egy egész életet az észszerűség merev szabályait követve leélni, szükség van néha egy kis bolondozásra is. Ezzel a megszokott életünk értékét is növeljük.

A humor révén látjuk meg az irracionálist a racionálisban, és a lényegtelent a lényegesnek tetszőben. (Charlie Chaplin)

Ezt teszi Lengyel János is, amikor a racionalitást felrúgva, alapjaiban változtatja meg a szavak jelentését, sokszor csupán a pillanatnyi szeszélynek engedve, egy pillekönnyű poén kedvéért, máskor meg komoly gondolatokat aggat látszatra jelentéktelen szavak testére.

Ez a könyv nem mindig könnyű olvasmány, vannak olyan részek, amelyeket többször el kell olvasni, amire az embernek leesik az a bizonyos tantusz. (Jóna Dávid remek könyve óta a szót nagybetűvel írjuk: Tantusz!) Ez nem feltétlenül rossz vagy hiba, hiszen minden embernek sajátos gondolkodása van, azt pedig egyetlen szerzőtől sem várhatja el az olvasó, hogy mindent megmagyarázzon, úgymond a szájába rágjon, mert akkor a szerző megfosztja őt attól, hogy a saját szemszögéből értelmezze az adott művet.

Minden tréfa egy apró forradalom. (George Orwell)

A humor nem könnyű műfaj, az embereket könnyebb megríkatni, mint megnevettetni. Mindig csodáltam a humoristákat, az úgynevezett stand uposokat, akik egyedül, védtelenül, egy mikrofonnal a kézben kiállnak az ezerfejű cézár elé, és megpróbálják megnevettetni a szörny minden egyes fejét. Óriási kihívás, nehéz munka.

Napjainkban a humor és a humorista sincs könnyű helyzetben. Az egyre agyamentebb dolgokkal előálló, elborult elméjű woke kultúra fokozatosan szorítja korlátok közé a humort. Is. Félő, hogy a végén teljesen elveszti a talajt a lába alól, és megszűnik, azaz megszüntetik, de legalábbis kénytelen illegalitásba vonulni. Ne feledjük, hogy az emberiség történelmében voltak már olyan vészkorszakok, amikor egy-egy vicc elmesélése miatt 25 évre börtönbe zártak embereket, sőt az életükkel fizettek ezért. Csak remélni tudom, hogy ezek a korszakok soha többé nem térnek vissza. Egyébként a humort akkor sem sikerült megölni, illegalitásba vonulva túlélte üldözőit. Gondoljunk csak a ránk maradt Sztálin-, Lenin-, Hitler-, Rákosi-, Kádár-, Nixon-, Mao Ce-tung-viccekre, megkockáztatom, hogy a mai üldözőit is túl fogja élni.

Egyre kevesebb dologgal lehet viccelni. Ez a píszí, ami beütött, a humor halála. Ha cenzúráznom kell előre, hogy ha valamit mondok, akkor azon vajon ki fog megsértődni, megbántódni, megette a fene az egészet. Akkor az fog történni, hogy telefonkönyvből fogok felolvasni neveket, és még talán ezt is elronthatom. (Dombóvári István)