Írta: Kovács Elemér | Forrás: Kárpátinfo.net | 2023. február 16.
A farsang időszaka a hagyományos paraszti kultúrákban az év legvidámabb időszaka. Ugyanis a téli hónapok az átlagosnál jóval kevesebb munkát adtak földműves eleinknek, akik nagy bölcsen ekkorra időzítették a lakodalmakat, a disznóvágások jelentős részét, a különböző zenés-táncos mulatságokat. S nem utolsó sorban az alakoskodó közösségi alkalmakat, amelyek nem csupán a télűzésben játszottak jelentős szerepet.
Ezekről a néhány évtizeddel ezelőtt még vidékünkön meglevő szokásokról beszélt a Nagyberegi Tájházban Gál Adél, a Pro Cultura Subcarpathica munkatársa, programfelelős, miközben a Beregszászi 6. Sz. Horváth Anna Gimnázium másodikos és harmadikos tanulóival bejárta a tájház különböző helyiségeit és bemutatta a paraszti elődök legfontosabb használati eszközeit.
Majd az iskolások asztalhoz ültek, hogy a bemutatott minták alapján tanítónőik és a tájház munkatársai segítségével elkészítsék a saját maszkjukat. Amely minél félelmetesebb, annál sikeresebb.
Miközben a maszkok készültek, aközben sok szó esett a mohácsi busójárásról, amely a napokban zajlik, és nem véletlenül vált a világörökség részévé. Emellett hallhattunk arról is, hogy megyénk számos településén egészen a múlt század végéig disznótoros maskarások keresték fel a szóban forgó portát, hogy kifejezzék jókívánságukat a ház népének. A fejüket kendővel, csipketerítővel eltakaró, asszonyruhába öltözött férfiakat ilyenkor illett megkínálni itallal, hurkával, kolbásszal. Az ugocsai falvakban a disznótoros maskarásokat bozsenkásoknak hívták. Nagyberegen pedig korábban az a szokás járta, hogy az alakoskodók arcukat szilvalekvárral kenték be, rá tollpihéket ragasztottak, s ők is női ruhákban indultak a disznótoros házakhoz.
A farsang nem igazi farsangi fánk nélkül. Ezeket ott helyben Olasz Piroska, a tájház szakácsnője készítette el nagy szakértelemmel és odaadással, melyet aztán a fánk mellé felkínált forró teával az iskolások jóízűen elfogyasztották.
Ekkorára érkeztek meg a Kokas Banda zenészei és táncosai. Csakhamar vidám farsangi mulatság közepébe csöppentünk bele mindannyian, ahol a tánclépések tanulása, illetve a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncaival, muzsikájával való ismerkedés mellett a hangsúly a tél kitáncolására helyeződött.
Kecskének, medvének öltözve valamennyire sikerült is elűzni a hideget, mert mire úgy déltájban kiléptünk a tájházból, mindenütt megcsordult az eresz.
A tájház munkatársai megígérték, hogy hasonló vidám alkalmakat a közeljövőben is szerveznek.
Olvasólámpa című rovatunkban legutóbb az épített örökség vidékünkön található kiemelkedő alkotásait mutattuk be a „Kárpátaljai nemzeti identitás-jelek” című kiadvány alapján. A kötet a Kárpátaljai Értéktár sorozatban a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület gondozásában látott napvilágot. Ezút...
Egy könyv köré ülni le beszélgetni ma Ungváron jóval több, mint kulturális program: közösségteremtés, identitásőrzés és lelki kapaszkodó is. Az Ungvári Magyar Olvasóklub egy éve indult útjára egy személyes ötletből, mára pedig befogadó, élő közösséggé vált. A klub alapítójával, Balogh Renátával az i...
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) február 4-én nyitotta meg idei kiállítási évadát Beregszászban. A Na’Conxypan Galéria falain a XV. Hollósy Simon Alkotótáborban született munkákból válogatott tárlat fogadja az érdeklődőket.
Ismerjük a mondást: a szó elszáll, az írás megmarad. Ha valaki könyvet ír, akkor a mondanivalója fontos. Ha papírra veti, akkor fontosabb, mint egy elmondott szó, mint egy beszélgetés. Hatványozottan igaz ez egy püspök esetében, akinek minden szava tekintély, leírt szavai pedig átelmélkedett, áti...
