Márton-nap köré épült a Nagyberegi Tájház legutóbbi programja. A jeles nap szokásait és hagyományos gyakorlatait mutatták be a látogatóknak november 10-én.
Az őszi ünnepkör egyik jeles alkalma a Márton-nap. Szent Márton napjához, november 11-hez számos magyar népszokás fűződik. A jeles nap egyrészt a gazdasági év fontos állomása volt egykor. Ekkor hajtották be a jószágot az istállóba, ekkor számoltak el a pásztorok, s Márton-napkor kérdezte meg a gazda a pásztort, hogy marad-e jövőre is? Az elszámoláskor leadott járandóságot néhol Márton adójaként emlegették.
Ugyanakkor ez az alkalom időjósló nap is a néphagyományban. Azt tartották, hogy ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, és ha borús Márton, borongós tél várható. Márton-napi esőre fagy, szárazság következik – jósolták meg a Márton-napi időből. Egyes vidékeken úgy vélték, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. S mivel ez a nap többnyire ködös, innen ered hát az „Eljött Márton szürke lovon” mondás, ha havazott, „Márton fehér lovon nyargalt.” A karácsonyi időre is következtettek az e napi időből, mert „ha Márton-napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárban jár”.
Márton-napkor libát illik enni, mert „aki ludat nem eszik, egész évben éhezik” – tartja a mondás.
A Nagyberegi Tájház programjai között minden éven helyet kap a Márton-nap. A fenti mondást az idén is megtanulták az iskolások.
A foglalkozásra Beregszászból érkezett iskolás csoport. A második osztályos tanulók érdeklődéssel és élvezettel vetették bele magukat a munkába. A program elején Szent Mártonról hallhattak. Megtudhatták, miért kapcsolódik a Márton-naphoz éppen a liba, vagy hogyan jósolták meg a karácsonyi időt az aznapi időjárásból. Majd következett az alkotás. Az iskolások filcből készíthettek libákat, valamint lámpásokat készítettek üvegdíszítéssel.
A foglalkozás végén egy kevés idő maradt a játékra. Amíg a gyerekek alkottak, a kemencében sütőtök és túróval töltött alma sült. A nem mindennapi finomságot minden gyerek jóízűen fogyasztotta.
A foglalkozás a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében, a Hagyományok Háza Kárpátaljai Kirendeltségének szakmai partnerségével és a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósulhatott meg.
