Magyartanárok: identitásunk legfőbb őrzői – Petőfi és Madách – a magyar irodalom állócsillagai

A tíz esztendővel ezelőtt alakult Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesületének (KMTKE) vezetősége régóta tervezi, hogy Kárpátalján tartja meg soron következő konferenciáját. Ám a szándékot negatív irányba befolyásoló tényezők – először a pandémia, majd az orosz-ukrán fegyveres konfliktus miatt – erre csak most kerülhetett sor. 

A makkosjánosi Helikon hotelben megrendezett fórumon Riskó Márta, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum magyartanára úgy fogalmazott, hogy gondokkal, problémákkal ugyan tele a padlás, ám mi mégis biztosak vagyunk benne, hogy a mai nap végén lélekben megerősödve, feltöltekezve indulunk majd haza. Király Katalin, a KMTKE kárpátaljai felelőse annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kárpátaljai magyar iskolákban oktató magyartanárok és velük együtt valamennyi pedagógus, valamint könyvtáros és művelődésszervező, ahogy eddig, a továbbiakban is lelkiismeretesen teszi a dolgát annak érdekében, hogy a kárpátaljai fiatalok nemzeti szellemben nevelkedjenek és a helyi magyarság közösségként meg tudjon maradni az idők végezetéig.

A csillagok állása most igazán kedvező: ebben az esztendőben ünnepeljük Petőfi Sándor, valamint Madách Imre születésének 200. évfordulóját, illetve most üljük meg Csokonai Vitéz Mihály 250. születésnapját is, kezdte előadását Takaró Mihály, a KMTKE elnöke, Madách-díjas irodalomtörténész, ismert televíziós személyiség, aki ezúttal Petőfi Sándor szerelméről, szerelmi költészetéről tartott élményszámba menő előadást. Petőfi életét az égiek tragikusan rövidre szabták, ám a költő földi életének 26 és fél éve alatt, a megírt versek szerint, tizenegy nőbe volt szerelmes, akik mindegyikéhez legalább négy-nyolc költeményt is írt. Természetesen helyén kell kezelni a tizedik évét alig betöltő kiskamasz verspróbálkozásait és a későbbi örökbecsű költeményeket. Ám a zsengékből születnek majd olyan örökre szóló alkotások, mint például a Szeptember végén. Jellemző Petőfire: számára az a beteljesedett szerelem, amikor szíve választottját oltár elé viszi és ott megesküszik élete párjával. Éppen ezért ne csodálkozzunk azon, ha lánglelkű költőnk rövidre szabott élete során öt nőnek kérte meg a kezét, és a nősülési szándék komolyságát jelzi, hogy újukra jegygyűrűt is húz. Ám a különböző okokból meghiúsult házasodási szándékok után, amikor végre Szendrey Júliára talál, józan belátással így fogalmaz: „Költői ábránd volt, mit eddig érezém”. 

Van a magyar drámairodalomnak egy olyan kiemelkedő alkotása, amelyet eddig negyven nyelvre fordítottak le, és a világ különböző színházaiban ma is gyakran műsorra tűzik, kezdte előadását Liktor Katalin, a KMTKE ügyvezető titkára, irodalomtörténész. Természetesen a 200 évvel ezelőtt született Madách Imre Ember tragédiája című drámai költeményéről van szó. A mű 1860-as megjelenése óta irodalmárok százai mondtak véleményt a tragédiáról, annak keletkezési körülményeiről. Ám a lényeg mégiscsak az, hogy Madách igazán mély és sokoldalú filozófiai tanulmányainak köszönhetően olyan kiemelkedőt alkotott, amely Az ember tragédiáját a világ legjelentősebb drámai alkotásai közé emeli. Az emberiség nagy dolgai, az élet értelmének keresése, a férfi és a nő viszonya, a szerelem és anyaság, az örök nőiesség és az emberiség sorskérdései mind-mind helyet kapnak ebben a műben, és ma is sok-sok gondolatot ébreszt a tragédia előadásának nézőiben, illetve a mű olvasójában. Ne feledjük, Madách örökbecsű művét az 1848–1849-es magyar szabadságharc leverése után írta, s a vereség rányomja a hangulatát a drámai költeményre. 

Kiegészítőjében Takaró Mihály rámutatott: Ádám szüntelenül a jövőt, annak értelmét kutatja. Számára a legfontosabb kérdés: „megy-é előre majdan fajzatom”, tehát fejlődik-e az idő haladtával az emberiség. Ám a Teremtőtől erre nem kap egyértelmű választ. Emlékezzünk a klasszikus sorokra: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” Ma is csak ennyi a biztatás. A jövőt a XXI. század embere sem tudja, még csak nem is sejti. Gondoljunk csak a mögöttünk hagyott bő egy esztendő fejleményeire! Nekünk sem maradt tehát más hátra, mint küzdeni és bízva bízni. 

A konferencián elhangzott, hogy a magyartanárok sikeres együttműködése és az összehangolt közös munka érdekében nagyon fontos lenne, hogy a Kárpátalján oktató magyartanárok, de nemcsak ők, hanem más pedagógusok is csatlakoznának a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesületéhez. Megtudtuk azt is, hogy a szervezet idei nagytáborát – ahol számos érdekes előadás és sok-sok tartalmas program várja a résztvevőket, Sátorlajaújhelyen a Rákóczi Szövetség báziság tervezi megrendezni július közepén. Aki benyújtotta csatlakozási kérelmét, az jelezze a táborban való részvételi szándékát Király Katalinnál, a KMTKE kárpátaljai felelősénél.