Ma van a fiatalok világnapja

A fiatalok világnapját az ENSZ közgyűlésének szándéka szerint 1999-től ünnepeljük. Ekkor került igazán előtérbe a szándék, hogy legyen egy nap, amely a fiatalokra fókuszál. Ettől kezdve augusztus 12-én a Fiatalok világnapját ünnepeljük. E napnak célja, hogy felhívja a figyelmet a fiatalok előtt álló feladatokra, nehézségeikre, valamint a lehetőségekre is, amellyel élhetnek.

A fiatalok hatalmas kritikával tekintenek a felnőttekre, köztük a szülőkre is, és akkor is, ha az már nem feltétlenül a kamaszkor lázadásából fakadó, mindent elutasító és mindent megkérdőjelező kritika…. akkor is marad bennük a  kritikus szemléletből jócskán az ifjú évekre.

Nem tekintenek semmit evidenciának maguk körül, tele vannak lelkesedéssel és a változtatás szándékával. Ezzel pedig nincs baj akkor, ha a lelkesedés és lendület abból a szeretetből nyer erőt, amit otthon megkaptak. Mert az jó irányba viszi a lelkesedést. Mert az építésre is képes, nem csak rombolásra.

Tudjuk, hogy talán soha nem voltak a fiatalok ennyire kiszolgáltatva a családtól független hatásoknak. Soha nem volt ennyi inger, ilyen sok csalogató, áltató, ilyen romboló, ennyire erős függést kialakító technikai eszköz és felület, amely torzíthatja a valóságot.

Hatalmas szerepe van a szülőknek abban, hogy mindebből mennyit enged be a család életébe.

Hatalmas a felelősségünk abban, hogy mire a gyerekek fiatalokká válnak, mit mutatunk meg nekik a valódi világból? Láthat-e igazi színeket, a képernyő villódzása helyett napsütést, fákat, tavakat, virágokat, meséket. Van-e erőnk, nekünk szülőknek a monitor bámulása helyett értelmes tevékenységeket felkínálni nekik – nem csak a kicsiknek, de a kamaszoknak és aztán a fiataloknak is. A fiataloknak is, akik minden, bennünk kavargó kritika ellenére igénylik a szülők közelségét és a megélhető, közvetlen kapcsolatot, ha az tele van szép érzésekkel, támogatással, szeretettel.

Ahogy egészen kicsiként egykor, az ifjúkorban lévő gyerekeinknek se adhatunk mást, ez a legfőbb eszközünk: az elfogadó, KIMUTATOTT, minden határt átlépő szeretet.

Nincs más út feléjük, nincs másik oda-vissza működő csatorna, csak az, hogy szeretünk és a lehető legtöbbet vagyunk jelen igaz valónkban mellettük. Hogy elérhetőek maradunk számukra és utánuk is nyúlunk, ha az szükséges.

Óriási csapda az online világ, és fiatalkorba lépett az a generáció, amely már beleszületett ebbe a világba. Most élik kamasz, meg fiatal éveiket azok a gyerekek, akik számára a közösségi platformok már elérhetőek voltak egészen kicsi koruk óta. A platformok, amelyek hamis emberi kapcsolódásokkal kecsegtették őket. Mert tudjuk, lehet akár ezer meg ezer ismerős a közösségi terekben, csak az számít igazán, akikkel a valódi életben is megtörténhet a VALÓS, építő jellegű találkozás, akikre akkor is lehet számítani, amikor baj van. Akik nem tudnak, nem is akarnak egy gombnyomással kilépni az életünkből. Ahol felelősség szövi át a kapcsolatot, meg tisztelet és cselekvő szeretetet. Ahol nagyobb jelentősége van a kedvességnek, meg a baráti érintésnek, mint az elismerésnek meg a rajongásnak. Ahol a kapcsolat élő, egymást segítő és támogató és amely nem rejtőzik a monitorok kék fénye mögé.

Nekünk felnőtteknek ez az egyik legnagyobb kihívás a fiatalok minőségi életkörülményeinek és boldogulásuk segítésében, hogy szeretettel teli, igazi, élő emberi kapcsolatokhoz segítjük őket. Mert akkor visszatalálnak bárhol, bármikor az alapértékekhez.