Nyolcvanegy éve, 1943. március 5-én született Veres Péter festőművész, grafikus, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaság alapító tagja.
Veres Péter Csonkapapiban látta meg a napvilágot. Tanárai, Kerekes Éva és Rázsó Pál ösztönzésére felvételizett az Ungvári Iparművészeti Szakiskolába. Itt Petky Sándor és Duncsák Attila voltak mesterei. Ezt követően több munkahelyen is megfordult, és különféle művészeti ágakban próbálta ki magát. Művészetének kibontakozása mégis a festészetben kereshető.
1968-tól folyamatosan állította ki képeit. Több egyesületnek volt tagja, képei pedig Kijevtől Budapesten és Varsón keresztül bejárták a világot. Termékeny művészetéről ugyanakkor számos írás jelent meg.
Veres Péter festészete hosszú érésen, változásokon ment keresztül. Szüntelen keresése, kísérletezése kezdetben a saját helyének a kutatása volt, saját maga megfogalmazása, megformálása.
Veres Péter különös tiszteletet tulajdonított a színeknek. A színélmény meghatározó jellegét hirdette, s ettől színei harsányakká, keveretlenekké váltak. Ritkán törte meg egyik vagy másik szín hatását egy másik szín hozzákeverésével vagy a fehér színtörő hidegségével.
Kitűnő rajzoló volt, könnyű kezű és határozott. Kondor Béla és Vajda Lajos magabiztosságával használta a tust, ceruzát, ecsetet vagy írótollat a papíron. Nem voltak technikai korlátai, szabadon rajzolt, festett.
Megtanult gyorsan festeni különböző technikák (kenés, fröcskölés, elfolyatás, lenyomatok) alkalmazásával.
Veres Péter művészetében a meghatározó élmény az életből merített, megszűrt egyéni hang volt. Olyan, amely csak rá jellemző. Veres Péter számára adott az örökség, a láng, amit tovább kellett vinnie. Valamiféle predesztináció, mely elől nem menekülhet az ember. Elhívás, felszólítás az Istentől, szolgálat, melyben kevés szerepe van a pénznek és az elismerésnek.
A művész 2004. július 26-án hunyt el Beregszászban.
