Liszt Ferencre emlékezve

Két történelmi eseményre való emlékezés jogán érezheti úgy, már évek óta, a maroknyi magyar közösség Kijevben, hogy október közepe táján, néhány napra, a főváros hagyományokra érzékenyebb részének figyelme a megszokottnál nagyobb mértékben irányul rá. Az idei évre ez a megállapítás még fokozottabban érvényes, mivel Liszt Ferenc 200 éves jubileumát nemcsak itt, de világszerte méltatták, illetve – nemzetközi Liszt-évről lévén szó – egészen december 31-ig folytatódnak a megemlékezések.

Az 1956-os októberi forradalom is többé-kevésbé kerek évfordulóhoz érkezett, hisz az idén volt ötvenöt éve annak, hogy a budapesti diákság 16 pontban megfogalmazott céljai, ha csak rövid időre is, de kezdtek valóra válni.

Lehet, hogy eme két esemény kijevi hatásai, de különösen ezek párhuzamba állítása, csak az idegenbe szakadt szórványmagyar tudatában válnak társadalomformáló tényezővé, de ez nem csökkenti nemzeti hovatartozásunk folytán érzett büszkeségünk mértékét. Liszt elfogadottsága kézenfekvőnek tűnik, hisz világhírneve, köztudott kijevi kötődése (ha csak közvetett formában is), számos ukrajnai városban való szereplése alkalmassá teszik arra, hogy zenéjével jelen legyen és hatást gyakoroljon a XXI. század ukrán társadalmában is. Az ötvenhatos magyarországi események itteni megítélése nem ilyen egyértelmű, habár a független ukrán állam létrejöttével és a szovjet ideológiai dogmák háttérbe szorulásával ezeknek az eseményeknek a társadalmi elfogadottsága is kezd pozitív irányt venni.

A forradalomra való emlékezés előestéjén, október 22-én, a nagy magyar zeneművész 1847-es kijevi bemutatkozása óta, az akkori felejthetetlen zongorajátékot idézve, először csendültek fel ugyanabban a teremben Liszt magyar rapszódiái. Az ukrán közvélemény úgy tudja, hogy nemcsak Carolyne Sayn-Wittgen¬stein hercegnő megjelenése hozott jelentős változást a világhírű zeneszerző életében, de itt-tartózkodásának körülményei is befolyásolták későbbi zenei munkásságának irányát, amely nemcsak a Woro¬nince-i ciklus darabjaiban nyilvánul meg, de Liszt egyik legismertebb szerzeményére, a 2. Magyar rapszódiára is hatást gyakoroltak.

Vélhetően van alapunk feltételezni a kölcsönhatás meglétét a társadalmak és a nagy egyéniségek között, s ezért nem kizárt ez a lehetőség ötvenhat és Liszt esetében sem. Igaz, ez annak ellenére, hogy időben a világhírű zeneművész ténykedése jóval megelőzte a későbbi forradalmi eseményeket. Nem bizonyított, hogy az ötvenhatos „Csizma-téri diákcsíny” a 2. rapszódiában fellelhető Liszti virtuozitás hatására történt volna, viszont azt sem tartom kizártnak, hogy a Bölcsőtől a sírig – túlvilági magányban született – filozófiáját a nemzeti színű zászló középéből kivágott szovjet mintájú címer előrevetített szimbolikája inspirálta az istenben megtért idős mesternek, mint a létért való küzdelem majdani jelképe. A népszerűsége csúcsán levő zongoravirtuóz európai turnéit kísérő sajtóvisszhang idővel lejárató kritikára váltott, ha a korosodó mester karmesteri tevékenysége került napirendre. Vajon a beavatkozást megtagadó, s ezzel a szovjet inváziónak teret nyitó, de az erkölcsi támogatást különböző formában kinyilvánító nyugati társadalmak viselkedése 1956-ban nem hordoz-e hasonló üzenetet?

2011. október 23-án, Kijevben élő magyarként értelmezve a világban végbemenő történéseket, ezek az összefüggések nyilvánvalónak tűnnek.

Vass Tibor

***

Ünnepségsorozattal méltatták Liszt Ferenc 200. születésnapját a lembergi magyarok, lengyelek, ukránok és mindenki, aki szereti a világhírű zeneszerző muzsikáját. Mint arról Szarvas Gábor, a Lembergi Magyar Kulturális Szövetség elnöke beszámolt, ötnapos nemzetközi zenei fesztivál keretében adóztak a világhírű komponista emlékére és munkássága előtt. A Lembergi Megyei Filharmóniában rendezett ünnepi koncerten olyan neves kárpátaljai származású művészek léptek fel, mint Csuprik Etella, Örmény József, Lába Marianna, Szokolai Balázs Magyarországról, illetve Valerij Skapura, az Urali Állami Konzervatórium rektora.

***

A hmelnickiji zenerajongók is megemlékeztek Liszt Ferenc születésének 200. születésnapjáról. A világ „hírhedett zenésze” 1847-ben vendégeskedett a városban. A hálás utókor emléktáblát helyezett el annak a kastélynak a falán, melyben a komponista megszállt. Az emlékjel felavatását követően a helyi magyar és lengyel kulturális szövetségek, valamint az ukrán zenebarátok megalakították a Liszt Ferenc Társaságot, mely a világhírű komponista emlékének ápolását, a magyar zene népszerűsítését tűzte ki céljául. A szervezet elnökévé Jevhenyija Belovát, Liszt helyi rajongóját választották.

Az ünnepségsorozat a Hmelnickiji Megyei Filharmóniában folytatódott, ahol Szikora Attila, a helyi Szent István Magyar Egyesület elnöke anyanyelvén köszöntötte a résztvevőket, méltatta a nagy zeneszerző munkásságát.