Lépést váltott a Nemzeti Galéria

Megújult térrel és megújult, újrarendezett állandó kiállítással várja a Magyar Nemzeti Galéria a magyar művészet története iránt érdeklődőket. A Jelenkori Gyűjtemény válogatott alkotásai mára klasszikus mesterek, például Barcsay Jenő, Korniss Dezső vagy Kondor Béla művein keresztül vezetnek el a kortárs alkotók legfrissebb munkáiig.

A Lépésváltás kiállítás megnyitóján Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója elmondta, a 200 milliós kormányzati támogatásból, amelyet a Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum kapott, igen jelentős hányadot fordítottak arra, hogy az 1945 utáni magyar művészetet bemutató kiállításnak teret adó harmadik emeletet európai léptékűvé tegyék, illetve, hogy a kiállítást ebben a formában be tudják mutatni.

Petrányi Zsolt művészettörténész, a Galéria Jelenkori Gyűjteményének vezetője, a kiállítás kurátora arról beszélt, a bemutató megtervezésekor elképzelt maga elé egy látogatót, aki valószínűleg nem ugyanaz az ember, akinek a korábbi, 1975-ben (ekkor költözött a Nemzeti Galéria a várba) összeállított gyűjtemény szól.

„Akár magyar, akár külföldi látogatóról van szó, mindenképpen nyitott és érdeklődő, hiszen eljött ide a Magyar Nemzeti Galériába. Ugyanakkor a művészeti oktatás az általános és középiskolában ma talán még hiányosabb, mint az elmúlt években volt. Azt szerettük volna, hogy ez a kiállítás a lehető legtöbbeknek befogadható legyen, ezért az egyes termekben, valamint a fontosabb alkotások mellett is magyarázó feliratokat helyeztünk el” – mondta.

Bár a kiállítás egyes szekciói időbeli sorrendiséget követnek, nagy hangsúlyt fektettek arra is, hogy érzékeltessék, a különböző alkotói felfogások nem váltották, inkább kísérték egymást, gyakran párhuzamosan éltek egymás mellett, ami az 1945 utáni magyar művészet egyik legjellemzőbb sajátossága.

A nyolcvanas években természetesen így éltek egymás mellett a támogatott és tűrt műalkotások, amelyek között a különbség sokszor csak a témaválasztás volt, hiszen a támogatott alkotók munkáin ugyanúgy érezhető a nyugat hatása – magyarázta a kurátor.

„A korszak abszurditását jól példázza a Sztálin szoborra kiírt pályázat munkáiról készült fotósorozat, melyek egyikén Viit Tibor pályamunkája látható, és a vele szemben elhelyezett Ketrec című szobor, ami szintén az ő alkotása” – hívta fel rá a figyelmet Petrányi Zsolt.

Izgalmas elképzelést valósít meg a kiállítás neoavantgárddal foglalkozó szekciója is – ezt a termet Petrányi Zsolt időkapszulához hasonlította, hiszen tudatosan úgy rendezték el a falakon a műtárgyakat, ahogyan azok egykor az Iparterv kiállításain szerepeltek.

A tárlat egyik érdekessége, hogy bár állandó kiállításról van szó, papír alapú alkotások, illetve fotók is helyet kaptak a falakon.

„Erdélyi Miklós munkáit speciális lámpákkal védjük a károsodástól, a különösen érzékeny műtárgyakat pedig fél év múlva az adott alkotó egy másik munkájára cseréljük majd, így meg tudjuk óvni őket a károsodástól vagy elszíneződéstől, mégis hiteles képet tudunk adni a modern magyar művészetről. A kiállítás rendszerváltás utáni része fotóban különösen erősre sikerült” – mondta Petrányi.

Az 1945 utáni magyar művészetet bemutató kiállítás a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében nyitott meg, és ebben a formában két-három évig lesz látogatható a Magyar Nemzeti Galéria C épületének harmadik emeletén. A tervek szerint ekkor a tárlatot újragondolják, hogy az valóban mindig időszerű, friss, a kortárs képzőművészet bemutatása szempontjából hiteles legyen.