A lengyelországi út során először Krakkóban majd Varsóban mutatták be a Zsigmond Dezső által rendezett, Nagy Zoltán Mihály azonos című könyvéből készült, A Sátán fattya című filmet, melynek a közelmúltban készült el a lengyel fordítása. Az alkotás az 1944. novemberi kárpátaljai történésekkel kezdődik, és a tizenhat esztendős Tóth Eszter sorsán keresztül láttatja a málenkij robot, valamint az azzal járó szovjet megszállás borzalmait. A vetítésen a főszereplők mellett részt vett Tilki Attila magyar országgyűlési képviselő is, aki a lengyelországi filmbemutató ötletgazdája is egyben.
A politikus interjújában elmondta, hogy két helyszínen, Krakkóban és Varsóban mutatták be a filmet, amely a málenkij robot erőszakos eseményeit, történéseit mutatja be Kárpátalján, illetve az egész Bereg vármegyei térségben. Egy kiváló műfordítás is született a könyvről, és akkor jött az ötlet, hogy ezt a lengyel közönséggel is meg kell ismertetni. Ezenkívül a lengyel‒magyar barátság szempontjából is minél több közös kulturális pontot, nevezőt kell keresni – mondta Tilki Attila.
Tarpai Viktória Jászai Mari-díjas színművész, a film főszereplője elmondta, hogy nagy öröm számára a krakkói meghívás, és hogy lengyel nyelvre is lefordították a könyvet, ami díjat is kapott. Mindig örülök, ha megmutathatjuk a mi történelmünknek ezt a részét, és eljuttathatjuk az emberekhez, akik, ha megnézik, akkor kiderülhet számukra sok minden rólunk, kárpátaljaiakról. Viszont több síkon is meg lehet fogalmazni ennek a filmnek az üzenetét. Mást jelent az idősebb korosztálynak, és mást a fiatal mai közegnek – mondta el a kárpátaljai színművésznő.
Ez az első kárpátaljai színészekkel készített film a helyi magyarság legnagyobb tragédiájáról, amely a vidék kifosztásának és a magyar nemzeti kultúra eltörlési kísérletének állít emléket.
Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas, kiváló művész, szereplő a filmmel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Erről nekünk mesélni kell, és ebből a filmből sok minden ismertté válik, illetve több információ is megtudható belőle.” Például az, hogy nem elég, hogy a háború után meghaltak a férfiak, a férjek az ifjak, hanem még utána elvitték őket a málenkij robotra is. Az én férjem nagyapját is úgy elvitték, hogy nem is tudjuk, hogy hol van eltemetve. És szerintem nincs Kárpátalján olyan család, akinek ne lett volna ilyen tragédiája. Emellett az is érdekes, hogy a filmen keresztül nem csak a „mi kárpátaljai” életünkbe lehet betekinteni, hanem egész Magyarország tragédiájába – fogalmazott.
Artur Jach-Chraszcz, a Krakkói Egyetem tanára, író úgy vélekedett, hogy Magyarországnak, Lengyelországnak, Ukrajnának viszonylag hasonló történelmi sorsunk van. A mostani időkben is az orosz agresszió nagyon sokat jelent a nemzetpolitikába és a biztonságpolitikába. Ezért azt gondolom, hogy a mai filmvetítés is sok hasonlóságot bebizonyított a lengyel és magyar történelemben.
A magyarokat hivatalában fogadta, és megáldotta Stanislaw Jan Dziwisz lengyel bíboros, Szent II. János Pál Pápa volt személyi titkára, illetve Agata Szuta, a krakkói II. János Pál Interkulturális Párbeszéd Intézet igazgatónője is.
Az intézetvezető elmondta, hogy a közös együttműködés lehetőségeiről is szó esett a beszélgetések közben, amely kiállításokat, koncerteket, közös kiadványok készítését, illetve a magyar zarándokok lengyelországi látogatásainak lehetőségeit foglalta magába.
De a magyar delegáció ellátogatott az egykori pápa születésének helyére, Wadowicébe is. Majd pedig a chestohowai Jasna Gora Pálos Kolostor házfőnökével, Marian Waligoraval is találkoztak, aki a misén magyarul köszöntötte őket, majd körbevezette őket a termekben, ahol elmesélte a különböző kegyképek történetét
Kiss András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei közgyűlés képviselője, a delegáció egyik tagja ezzel kapcsolatban elmondta, hogy Máriapócson az emberek őrzik a szent pápa emlékét. Ezt hoztuk most el ide, ezt a fajta lelkületet, embertől emberig, lélektől lélekig építjük a lengyel‒magyar barátságot. Emellett nagy megtiszteltetés és nagy lelki megerősítés is volt ez az út – mondta.
Ezt követően a delegáció Varsóba utazott, ahol miután fogadta őket Piotr Babinetz, a Magyar‒Lengyel Baráti Tagozat tagja, parlamenti képviselő, a Magyar‒Lengyel Együttműködési Intézetben is bemutatták a kárpátaljai eseményeket feldolgozó filmet.
A Sátán fattyához hasonló témájú filmek Lengyelországban is készültek az elmúlt években, a kárpátaljaiak és a beregiek tragédiája azonban Varsóban kevésbé ismertek.
Kovács Orsolya Zsuzsanna, Magyarország varsói nagykövete azt mondta el, hogy a Sátán fattya nagyon jól párhuzamba állítható egy szintén kiváló lengyel filmmel, aminek az a címe, hogy az Ártatlanok. Ez 1945 végén játszódik, a szovjet katonák a női apáca rendeket sem kímélték. Nőként különösen azt gondolom, hogy ezekről a témákról mindenképpen beszélnünk kell, egyrészt azért, hogy ne ismétlődhessenek meg a szörnyűségek, másrészt, azért, hogy ezeknek az embereknek az emlékét őrizzük.
A kárpátaljai és anyaországi magyar küldöttség szerint napjainkban az legfontosabb, hogy béke legyen, és az 1944-hez hasonló embertelenségek soha ne ismétlődhessenek meg.
