Ezzel a címmel nyílt poszterkiállítás a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Törökugrató termében. A Hodinka Antal Intézet által szervezett tárlat célja, hogy a ma Kárpátaljaként ismert régió többnyelvűségét a nyilvános nyelvhasználat felől mutassa be. A posztereken látható képes levelezőlapok, fotók, dokumentumok korszakokra bontva szemléltetik azt, hogy az 1867-től napjainkig terjedő időszakban hogyan jelentek meg a régiónkban használatos nyelvek a szimbolikus térben; mennyire volt látható a vidék hagyományos többnyelvűsége, az épp aktuális államnyelv mellett használhatók voltak-e a kisebbségi nyelvek is a közéletben, a hivatalokban, az ügyintézésben.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóján elsőként Dr. Petteri Laihonen finnországi nyelvész tartott előadást a nyelvi tájkép jelentéséről. Mint elhangzott: a nyelvi tájkép fogalom a legújabb szociolingvisztikai kutatások gyümölcse. Eredetileg a nyelvi tájkép körébe egy adott terület, régió vagy városi agglomeráció hivatalos útjelző táblái, reklámtáblái, utcanevei, helynevei, a kereskedelmi egységek feliratai és a kormányzati épületek hivatalos táblái tartoztak. A kutatók ma már az egész vizuális nyelvhasználatot tanulmányozzák: érdekes lehet például a névjegyek nyelve. A kisebbségek esetében a nyelvi tájkép vizsgálata emeli a lakosság nyelvi tudatosságát és a témával való foglalkozás bátorítja a kisebbségi nyelvek vizuális használatát, ami tovább segítheti az adott nyelv szóbeli használatát is.
A kisebbségek esetében arra is oda kell figyelni, hogy mennyire élnek vizuális nyelvhasználati jogukkal, illetve milyen törekvések vannak a nyelvi tájkép megváltoztatására. Itt nemcsak a helyi politikai vezetőkre vagy vállalkozókra kell gondolni, hanem az egyszerű emberekre is, akik táblát állítanak saját portájukon.
A tárlat történeti távlatban mutatja egy adott régió, Kárpátalja nyelvi tájképét. Azok, akik a különböző korszakokat átélték, tudják, mit jelentett közelről a nyelvi táj.
Brenzovics László történész, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány elnöke előadásában a régió politikai-közigazgatási státusának XX. században bekövetkezett változásait ismertette, részletezve a hatalomváltozások nyelvhasználatra történő hatásait.
Mint mondta, a mostani kiállítás is szemlélteti azt, hogy az uralkodó nemzet igyekszik elnyomni a kisebbséget. Az elnyomásnak a legnagyobb terepe a kisebbségek nyelvének az elnyomása. Ez érinti a feliratokat, utcanévtáblákat, a boltok kirakatait, valamint a közösségi terekben történő nyelvhasználatot. Ugyanakkor a képek szemléltetik azt is, hogy a kisebbség mindig ellenáll. Bármilyen törvényi és történelmi változások is legyenek, a magyar nyelv akkor tud megmaradni Kárpátalján, ha a helyi magyarság igazán akarja azt.
Csernicskó István, a főiskola rektorhelyettese, a Hodinka Antal Intézet vezetője, a kiállítást ismertetve hangsúlyozta: a tárlat anyaga szemlélteti azt, hogy a mi európai régiónkban európai hagyományai vannak annak, hogy a hivatalos dokumentumokban — az iskolai bizonyítványoktól kezdve az utcanévtáblákon át, a reklámfeliratokig — több nyelv is megjelenik. A tárlat anyaga valamennyiünket arra sarkallhat, hogy ha a történelmi távlatban valaki hasonló kiállítást szeretne rendezni, akkor azon minél szélesebb kisebbségi nyelvhasználatot rögzítő dokumentumokat lehessen bemutatni, mert rajtunk is múlik az, hogy lesznek-e két vagy többnyelvű feliratok, megjelenik-e a magyar nyelv a nyilvános térben, vagy csak szűk családi körben marad fenn.
A rektorhelyettes hangsúlyozta: a tárlat azért került éppen most bemutatásra, mert november 13-án ünnepeljük a magyar nyelv napját. Szerte a világon novemberben tartják a magyar tudomány ünnepének rendezvénysorozatait, amelyeknek sorába ez a kiállítás is illeszkedik. Az említettek mellett a tárlatnak aktualitást ad a közelmúltban elfogadott nyelvtörvény is.
A rendezvényt kisebb állófogadás zárta, amelyen Csatáry György történész, főiskolai tanár mondott pohárköszöntőt. Beszédében a témakörhöz kapcsolódó példákat említett a XX. század előtti nyelvpolitika gyakorlatából. Megemlítette egyebek mellett, hogy Mária Terézia korában az úrbérrendezés iratait ruszin nyelven is kiadták.
