Írta: Hegedűs Csilla | Forrás: KISZó | 2022. szeptember 22.
A nevetlenfalui Kurendás Anett idén szerzett diplomát az Ungvári Kulturális és Művészeti Főiskola festészeti szakán. A 19 esztendős ifjú hölgy gyermekkorában cimbalmozni és zongorázni tanult, aztán váltott, elkezdett rajzolni. Iskolán kívül is képezte magát, magántanárokhoz járt, hogy fejlessze rajztudását. Édesanyja mindmáig mindenben támogatja, ő volt az, aki elsőként fedezte fel lányában a művészi hajlamot.
– Homoki Gábor tiszapéterfalvai festőművész vezetett be a festészet varázslatos világába. Igazából akkor döntöttem el, hogy ezen a vonalon szeretnék továbbtanulni. Sok képet festettem az elmúlt években, főleg olyanokat, amelyeket kötelező munkaként kellett elkészíteni a főiskolán. Arra, hogy a munkáimat a nagyközönségnek is megmutassam, édesanyám bátorított, több helyi és külföldi online versenyre is benevezett, és eddig még mindegyiken nyertem, így igen sok oklevelem gyűlt már össze – kezdte beszélgetésünket Anett, akinek példaképe Munkácsy Mihály.
Az ifjú művész elárulta, megrendelésekre is fest. Egyre többen kérik fel egy-egy kép elkészítésére. Emellett nemrégiben őt bízták meg, hogy fessen mesealakokat az új nevetlenfalui római katolikus óvoda szobáinak falaira. Mint mondta, szabadidejében örömmel tesz eleget ezeknek a felkéréseknek.
– Van kedvenc témád?
– Igen, nagyon szeretek csendéleteket festeni, de tájképeket és portrékat is szívesen készítek. Közben Pintér Béla és Csiszér László dalait hallgatom.
– A napokban A művészet átkarol bennünket címmel nyílt önálló kiállításod Nagyszőlősön, a Tóth Márta vezette Révész Imre Galériában. Milyen érzés, hogy akinek tetszenek, meg is vásárolhatják a képeidet?
– Nagyon örültem, és mérhetetlenül nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy az elmúlt másfél, két évben megfestett képeimet kiállították. Összesen 27, többféle stílusban készült alkotásom látható itt. Ami a stílusirányzatot illeti, vannak közöttük absztrakt képek és impresszionizmus jegyeit viselő festmények, valamint egy újfajta technikával is próbálkozom.
Legelső kiállításomra Magyarországon, a Vas megyei Nicken került sor édesanyám szervezésében. Nagyon örültem, hogy ilyen messze földön is megismerhették az alkotásaimat. Három képem azonnal el is kelt, a falunapon pedig az egyik festményem lett a főnyeremény a tombolán.
– Hogyan tovább?
– Most felvételiztem az Ungvári Kulturális és Művészeti Akadémiára, remélem, sikerül. Viszont levelezőn szeretném folytatni a tanulmányaimat, mert Magyarországon, Hatvanban, egy általános iskolában fogok dolgozni pedagógiai asszisztensként, rendezvényszervezőként. Persze nem véglegesen, visszatérek ide. A művészet természetesen továbbra is az életem része lesz, hiszen ebben nőttem fel, így érzem jól magam. Ha pedig kikapcsolódásra vágyom, gitározom, verseket írok és legújabban gyöngyöt fűzök.
Olvasólámpa című rovatunkban legutóbb az épített örökség vidékünkön található kiemelkedő alkotásait mutattuk be a „Kárpátaljai nemzeti identitás-jelek” című kiadvány alapján. A kötet a Kárpátaljai Értéktár sorozatban a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület gondozásában látott napvilágot. Ezút...
Egy könyv köré ülni le beszélgetni ma Ungváron jóval több, mint kulturális program: közösségteremtés, identitásőrzés és lelki kapaszkodó is. Az Ungvári Magyar Olvasóklub egy éve indult útjára egy személyes ötletből, mára pedig befogadó, élő közösséggé vált. A klub alapítójával, Balogh Renátával az i...
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) február 4-én nyitotta meg idei kiállítási évadát Beregszászban. A Na’Conxypan Galéria falain a XV. Hollósy Simon Alkotótáborban született munkákból válogatott tárlat fogadja az érdeklődőket.
Ismerjük a mondást: a szó elszáll, az írás megmarad. Ha valaki könyvet ír, akkor a mondanivalója fontos. Ha papírra veti, akkor fontosabb, mint egy elmondott szó, mint egy beszélgetés. Hatványozottan igaz ez egy püspök esetében, akinek minden szava tekintély, leírt szavai pedig átelmélkedett, áti...
