Kulin Ágnes: „Mi itt vagyunk, maradunk, és nem engedjük, hogy az alkotói és teremtői folyamat megszakadjon!”

Kulin Ágnessel, a 33 éve működő Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) elnökével az elmúlt év történéseiről beszélgettünk, arról, hogy a művészek hogyan tudtak alkotni a háború árnyékában, mi történt 2023-ban a szövetség életében, és mit terveznek a 2024-es évben.

– Tavaly 33 évesek lettünk, „krisztusi korba” lépett a RIT. Nehéz volt ez az esztendő is, hiszen folytatódtak a mindannyiunk életét felforgató események, melyek a Társaság működését is befolyásolták. Különbözően hatnak ránk a terhek, amelyeket átélünk a két éve tartó háborús időszak krízishelyzetében. Mindannyiunk vállát és lelkét nehéz súlyok, gondok és érzések terhelik. Ezek a terhek befolyásolják az alkotói kedvet is. Bennem most sok kérdés merül fel munka közben – hogy ennek a képnek most itt van-e a helye vagy az ideje –, és sokszor lebeszélem magam egy-két ötlet megvalósításáról. Szeretnék idén erről leszokni, hogy több alkotói időt szánjak magamnak.

– Az alkotómunkára is hatással vannak a hétköznapok megpróbáltatásai?

– Egyesek aktív időszakukat élik most, hiszen az alkotás öröme egy önterápiás eszköz is, és segíthet a nehézségek feldolgozásában, de nemcsak az alkotó, hanem az alkotásokat átérző befogadó számára is, hiszen a munkák is segíthetnek a feldolgozásban. Mások viszont nem találják a helyüket és azt a kifejezésformát, amelyet ebben az időszakban hitelesnek és helyénvalónak éreznek. Mind a két hozzáállás érthető; együttérzéssel és empátiával követjük az eseményeket.

– A Társaság a hagyományokhoz híven egy gyönyörű évösszegző kiállítással, a Téli tárlattal, díj- és ösztöndíjátadóval zárta a tavalyi esztendőt is.

– Közel egy hónapon át 23 művész több mint 60 alkotásával találkozhatott az érdeklődő a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum kiállítótermeiben. Igyekeztünk tematikus csoportokban bemutatni az elkészült munkákat. A díszteremben leginkább a kárpátaljai festőiskola hagyományait követő tájképek, portrék és csendéletek díszítették a falakat, itt az évszakok változásait láthattuk a művészek munkáin, amelyek egy szép csokrot mutattak be a Kárpátok vászonra kívánkozó témáiból, de itt láthattuk Matl Péter Mihály arkangyal szobrát és id. Hidi Endre női figurákat ábrázoló kerámiaplasztikáit is. A második teremben az absztrakt és nonfiguratív irányzatok képviselőinek a munkáit láthattuk és egy kisplasztikai szobortárlatot. Ebben a teremben több munkával mutatkoztak az év díjazottjai: Hrabár Natália és Román János Pál művészek is. Valamint a tavalyi RIT-ösztöndíjasunk, Ruszin Noémi is szerepelt a kiállításon meghívott vendégként egy munkájával. A harmadik (sarok-) terem tematikusan átlósan felosztható: amíg az egyik oldalon szakrális munkáit mutatta be Dikun György és Réti János, azok mellett Szocska László légies szobrai átvezető plasztikákként szolgáltak az erdő lelke, vagy az erdő és fák színeváltozásait bemutató festmények és grafikák felé. Az utolsó teremben pedig dekoratív festményekkel és illusztratív grafikai, valamint iparművészeti munkákkal találkozhattunk.

– Művészeti szervezetként miben tudtok a tagság segítségére lenni?

– Alkotóművészek munkáját segítő szervezetként annyit tudtunk és tudunk tenni, hogy ebben az időszakban is biztos támogatói hátteret biztosítunk a tagjaink számára, akár művészeszközökkel vagy lélekkönnyítő beszélgetésekkel. Az igények különbözőek, de a RIT a lehetőségeihez mérten igyekszik kimutatni a támogatását tagjai felé, és ezt a feladatot a továbbiakban is folytatjuk. Az alkotómunka nem állt le, ha végigjárunk a termeken, akkor láthatjuk, hogy a közhangulat megmutatkozik több alkotó munkájában is. Gazdag kiállítási anyag gyűlt össze, melyek közül kiemelném a szobrászaink alkotásait, akik igazán kitettek magukért, a megszokotthoz képest több fa, üveg és kerámia kisplasztikát is bemutattunk. Az egyik kedvenc kis­plasztikám a tárlaton ifj. Hidi Endre Család című kompozíciója, amely kedves, bensőséges témát dolgoz fel korongozott vázák formájából kiindulva. Az ujjbegy benyomásával manipulált nedves agyag váza-anyuka és váza-kisded baba nagyon aranyos formát kapott. Ami a fotón nem jelenik meg, az az a plusz, hogy még himbálódzik is a plasztika ringató mozgást imitálva. Zsigó Olivia Nyomás alatt című műve porcelánból és betontéglából szintén erős formai reflexió a jelenlegi szó szerint nyomasztó és feszült helyzetre. Széles skálán mozgó, lépesenként haladva akár ellentétes érzelmi reakciókat kiváltó alkotásokkal találkoztunk a kiállításon.

– Mivel foglalkozott még a Társaság, sikerült plein airen részt venni?

– A termekben is látható alkotótevékenység mellett a 2023-as évben több rendezvény kapcsán is együttműködtünk a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvánnyal a Jankovics Mária Alkotótábor és más művészeti programok szervezésében, amelyek a fiatalabb, iskoláskorú művészlelkeket szólítják meg. Tavaly egy hárspataki (Lipovec) alkotótáboron búcsúztatta az őszt a Társaság, és az ott készült alkotásokból is több munka talált helyet a kiállítási expozícióban. De tagjaink több megrendezett helyi szimpóziumon, alkotótáborban is részt vettek, és néhányan nemzetközi alkotótáborba is eljutottak a 2023-as évben.

– Idén van a Társaság névadója, Révész Imre születésének 165. évfordulója. Ennek kapcsán milyen rendezvényt terveztek?

– Tavaly a névadónkról megjelent kötet, a Dokumentumok Révész Imre festőművész munkásságáról és a Kecskeméti Művésztelep működéséről szóló könyv bemutatóján vehettünk részt Erfán Ferenccel. Minket ért a megtiszteltetés a Sümegi György művészettörténész munkáját dicsérő könyv bemutatására. Bár sok ponton kapcsolódik Révész Imre Kárpátaljához, többek között Boksay Józsefet és Erdélyi Bélát is tanította Budapesten, mégis kevéssé ismert az itthoni köztudatban Révész Imre munkássága. Mivel 2024-ben Révész Imre születésének 165. évfordulóját ünnepeljük, szeretnénk egy kárpátaljai könyvbemutatót is megvalósítani a könyv készítőivel.

– Mit lehet tudni a jövőbeli tervekről?

– Idén egy másik fontos művészeti projekt is megvalósul, amelynek a szervezésében részt vesz a RIT. Az Irka című gyermeklap 30 éves fennállásának kapcsán egy gyermekillusztrátori kiállítás szervezésében veszünk részt, amelyen tagjaink: Jankovics Mária, jómagam, Veres Ágota, Kalitics Erika grafikáinak új szemszögű bemutatásával tervezünk megemlékezni a sokunk gyerekkorát érintő lapról. Ez lesz 2024 első rendezvénye, ahová szintén szeretettel várunk majd minden érdeklődőt.

Fontosak a tervek és a jövőbe tekintés. Mi nem tervezzük a leállást és reménykedünk, reméljük, hogy a művészetkedvelők figyelemmel kísérik munkánkat a közeljövőben is. Remélem, lesznek többen is, akik esetleg számon kérnek majd, hogy mikor tudnak eljönni az illusztrációs Irka-kiállításra vagy a Révész Imréről szóló könyvbemutatóra.

– Hogyan sikerül megteremteni az anyagi hátteret a szerteágazó tevékenységetekhez?

– Azért, hogy most itt állhatunk és megvalósult programjainkról, valamint terveinkről beszélhetünk, sok támogató és partnerszervezetnek tartozunk köszönettel. Elsősorban köszönjük a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak és Potápi Árpád János államtitkár úrnak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek egész éves működésünk támogatását; Magyarország Ungvári Főkonzulátusának és Beregszászi Konzulátusának, valamint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek együttműködésüket és támogatásukat. Köszönjük a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának, hogy segítik rendezvényeink megrendezését. Köszönjük a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal Kulturális Főosztályának az együttműködést. Én pedig megköszönöm a Társaság tagjainak az egész éves közös munkát! Mi itt vagyunk, maradunk, és nem engedjük, hogy az alkotói és teremtői folyamat megszakadjon!