Írta: Bíró László | Forrás: karpataljaszeretlek.hu | 2021. október 10.
Kudlotyák Krisztina neve összeforrt a Kárpátaljai KultúrKaraván néven elindított kulturális projekttel. Igazi közösségszervező, a magyar kultúra, a magyar nyelv és irodalom elhivatott ápolója és terjesztője ő, aki nem véletlenül örvend tiszteletnek mind kollégái, mind tágabb környezete körében. Vele beszélgettünk el a minap.
— Elsőként egy rövid bemutatkozást kérnék…
— Magyar nyelv és irodalom szakon végeztem az Ungvári Nemzeti Egyetemen. Szeretem a kihívásokat és felvállalom azokat. Általában meg is találnak ezek...
Számos feladattal álltam szemben mostanáig: voltam már diákszövetségi elnök, projektkoordinátor, dolgoztam már gazdasági szférában, civil szférában, kutatási projektekben, vezettem kulturális szervezetet, voltam hírportál főszerkesztője. A legnagyobb feladatot és elhivatottságot a tanári szakma iránt érzem, azt hiszem ebben tudtam leginkább kiteljesedni, és ennek a gyakorlásánál érzem leginkább azt, hogy megérkeztem…
— 2019-ben indították útjára a Kárpátaljai KultúrKaraván-t, amely mára a minőségi kulturális rendezvények egyfajta névjegyévé vált… Honnan jött ennek az ötlete?
— 2019-ben egy új projekt lépett az életembe, akkor még nem volt neve, nem volt arculata, csak egy fergeteges koncepció. A projekttel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért felelős miniszteri biztosság keresett meg (amelyet dr. Grezsa István vezet — a szerk. megjegyz.). Egyrészt meglepett a megkeresés, másrészt lehetőséget láttam és látok most is benne. Olyan projekt ez, amely képes arra, hogy kulturális értelemben megmozgassa a kárpátaljai embereket, amely által új kulturális ingerek érhetik a közösségünket. A 2019-es év az előkészületekkel telt.
A KultúrKaraván keretében a nemzeti jelentőségű kulturális, művészeti intézményekkel építettünk ki kapcsolatot: a Budapesti Nemzeti Színházzal, a Magyar Állami Operával, a Magyar Állami Népi Együttessel, a Budapesti Operettszínházzal és a Filharmónia Magyarországgal. Helyi partnerként a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház kapcsolódott be a munkába. Az említett intézmények a saját produkciókon kívül más intézmények műsorát is ajánlhatták. Együtt összeállítottuk 2020 közös kulturális évadját: ebben egy nagyon széles kulturális skálát tudtunk felmutatni: operától a bábszínházig, klasszikus zenenépszerűsítő programtól a színházpedagógiai előadásokig.
2019 őszén el is indult a projekt a Budapesti Nemzeti Színház János vitézével. Három helyszínre tudtuk kivinni az előadást: Beregszászra, Péterfalvára és Munkácsra. Az adventi időszakot három helyszínen zártuk a Filharmónia Magyarország ajánlásával érkezett In Mediass Brass és az UniCum Laude együttesek koncertjeivel (Munkács, Badaló), illetve In Mediass Brass Mesék az Aranyhangszerek birodalmából zenenépszerűsítő programmal (Bene, Beregszász).
A sikeres kezdet biztató folytatást mutatott, de sajnos közbeszólt a világjárvány...
— A koronavírus ellenére azért csak sikerült néhány projektet beindítaniuk…
— A 2020. év egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. A betervezett programokat sorra le kellett mondani. Mindenki beszorult a saját kis terébe és a nagy tervek a fiókba kerültek. Látszott, hogy a nagy kulturális projektek megvalósítása lehetetlen küldetés. Emiatt át kellett szervezni a koncepciónkat és olyan lehetőségekre koncentrálni, amelyek a korlátozások első enyhítésekor megvalósíthatók. Így indult el a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházzal a Köszi, köszi c. kabaré előadás megvalósítása. 2020 végén helyi képzőművészek bevonásával kiállítást kezdtünk tervezni, illetve egy különleges a bor imázsára építő eseményen kezdtünk el gondolkodni a Kárpátaljai Magyar Borászok Egyesületével.
— Milyen tervekkel, meglepetésekkel készülnek a jövőre nézve?
— Szeretnénk a Covid előtti lendülettel folytatni munkánkat. Reméljük, hogy a körülmények majd segítenek minket a tervek megvalósításban. Jelen pillanatban számos új rendezvényen gondolkodunk.
Partnerségi felkérést kaptunk a Kárpátalja Magyar Zsidó Napok szervezőitől, nyáron és ősszel Kárpátalja több településére igyekszünk eljuttatni majd Szücs Nelli új darabját, amely a Kárpátaljai Népfőiskola Egyesület jóvoltából valósult meg, szeptemberre pedig a Magyar Állami Népi Együttessel tervezünk egy nagy programot.
— Nagy szerepet vállaltak a Munkácsy Mihály Magyar Házat illetően is…
— A Munkácsy Mihály Magyar Ház, véleményem szerint, nagyon nagy lehetőség a munkácsi és Munkács környéki közösség életében. KultúrKaravánosként az a megtiszteltetés ért, hogy a Ház nyitása előtti életét szervezhettem. Egy új tér mindig új kihívás is egyben. Nyitásváró programként képkiállításokat, színházi előadásokat, bortálatot valósíthattunk meg a Ház impozáns falai között. Szemtanúi voltunk annak, hogy miként lehet egy új közösségi teret élővé, érdekessé, különlegessé, igényessé tenni.
A nyitó programokat is a KultúrKaraván keretében valósítottuk meg. Nagyon felemelő érzés volt, amikor a Házat a Gyereknap keretében a kicsik zsivajával, örömével, mosolyával töltöttük meg, illetve az is, amikor a nyitóprogram keretében az udvaron a Sodró együttes, a Kárpátalja Néptáncegyüttes és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója után közösen énekeltük el a Himnuszt…
Reméljük, hogy a KultúrKaraván még gyakran lesz vendég a Munkácsy Mihály Magyar Házban.
— A Magyar Házat méltán tartják európai nívójú projektnek mind az anyaországban, mind a kárpátaljai magyarok körében, de a többségi nemzet képviselői is így nyilatkoztak erről: Európa — Ukrajnában… Ön szerint a hasonló projektek hozzájárulhatnak-e ahhoz, Ukrajnában valóban úgy érezzék, hogy Magyarország baráti ország, s Kárpátalján, Budapesten át Európába visz az út?
— A Ház egy álomprojekt. Egy régi világ újjászületése. Modern reneszánsz.
A nyitásváró és nyitóprogramok megvalósításánál számos pozitív élmény ért. Egyrészt a kárpátaljai magyar közösség részéről. A nyitásváró programoknál kicsit féltem, hogy nehéz lesz az új helyszínre szoktatni az embereket, de nem volt olyan programunk, amelynek közönségszervezése erőfeszítést igényelt volna. A ház nemcsak a munkácsiakat vonzotta, érkeztek ide Kárpátalja különböző településeiről és csodálatos visszajelzéseket kaptunk.
Másrészt nagyon pozitív volt az ukrán közösség hozzáállása, minden rendezvényre regisztráltak, jöttek, jól érezték magukat. Általánosan elégedettek voltak.
Lehet, hogy ez már közhely, de a kultúra, a közös élmény — híd ember és ember között. Az ilyen projektekben a szépséget kell keresni és az együttműködés lehetőségeit. A kultúra minden embert egyformán részesít a katarzis élményében, függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszél, vagy milyen színben, szimbólumokban látja a világot.
— Végül két utolsó kérdés kicsit más témában… Az idén az Ön tanítványa, Tóth Bianka, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának diákja a második helyet szerezte meg az Eötvös József Kárpát-medencei középiskolai szónokversenyen. Hogyan értékeli ezt az eredményt, illetve mi a véleménye a mai fiatalok beszédkultúrájáról?
— Minden diákomra nagyon büszke vagyok, amikor azt látom, hogy feszegetik a határaikat, ki tudnak lépni a saját komfortzónájukból, szembe mernek menni a félelmeikkel. Tóth Biankában mindvégig láttam azt a pluszt, amivel kiemelkedhet. Három éve dolgozunk együtt. Kicsi lépésekben. Most érett be a munkánk gyümölcse, az éven sikert sikerre halmoztunk, és emiatt nagyon-nagyon az öröm és az elégedettség bennem.
Ami a fiatalok beszédkultúráját illeti, nagyon gyakran hallok ostorozó, negatív véleményeket a mai fiatalok mentalitásáról, beszédkultúrájáról stb. Egyrészt, idegesítenek ezek az általánosítások, hiszen nem minden fiatal egyforma. Másrészt, ha belegondolunk, ezek a fiatalok a mi generációnk tükörképei, mi neveltük őket, mi tanítottuk őket beszélni. Ha kritizálunk, akkor igazából önmagunkat kell először szemügyre venni.
Összességében azt hiszem, hogy a kortárs pedagógus számára a legnagyobb kihívás a tehetség felfedezése és gondozása. Hiszek abban, hogy mindenki tehetséges valamiben… Ha valaki a kommunikációban jó, akkor azt kell fejleszteni, ha valaki művészi önkifejezésben, akkor abba az irányba kell terelni, ha valaki az egzakt tudományokban emelkedik ki, akkor azon az úton kell segíteni.
Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 14 év alatt több mint 60 miniszobor kész...
A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...
Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...
Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...
