Kovács Vilmos Irodalmi Társaság – Műhelymunka

Mi a próza? Nehéz-e prózát írni? Változtathat-e az alkotási folyamat közben a szerző a megtörtént esemény mozzanatain? A munkafolyamat közben az alkotó előre látja, láthatja-e a történet végét? Ilyen és ehhez hasonlatos kérdések merültek fel a június 7-én megrendezett KVIT-es műhelymunka során. A megbeszélésre Beregszászban, az Európa-Magyar Ház olvasótermében került sor. A műhelymunka három részből állt: elsőként az aktuális témáról esett szó, ezt verselemzés követte.

Az esemény a KVIT-ben, mint szervezetben betöltendő tisztségekről szóló döntéshozatallal zárult.

A beszélgetés témáját az elbeszélés nehézségeivel való szembesülés adta. A kiindulópont Ottlik Géza Iskola a határon c. regényének azonos címet viselő, első tizenhat oldala volt. A regény szereplői közül Both Benedek és Szeredy Dani felnőttként is a tizenévesen kitalált titkos nyelven beszéltek egymás között. Ennek kapcsán merülhet fel bennünk a kérdés a kifejezés nehézségeivel kapcsolatban. Ez a probléma jelen van a mindennapi életben, és találkozunk vele írás (e-mail, hivatalos levél, baráti levél, részvétnyilvánítás, prózaírás) közben is. Utóbbi esetében az elbeszélés lezárását megalkotó folyamat közben válik aktuálissá a szöveget író személy számára.

A témához kapcsolódóan (a valóság, és amit abból közvetíthetünk az olvasó felé a szöveg által) Kertész Dávid úgy vélekedett, hogy a valóságérzékelés emberenként különböző, a feldolgozása azonos. Csordás László nem értett egyet ezzel, hangsúlyozta, hogy például naplóírás esetében, az idő múlása más kontextusba helyezheti az eseményeket, melynek eredményekképpen változhat egyazon személy nézőpontja ugyanarról az eseményről. Véleményének megalapozásául példaként felhozta egyik kritikáját, mely egy adott regényről eltérő megfogalmazásban létezik attól függően, hogy Kárpátalján vagy Magyarországon jelent meg nyomtatásban vagy épp online felületen. Bakos Kiss Károly gondolata összefoglalta a két korábban kifejtett szemléletet: szerinte az emberek által felfogott valóság a szubjektumok közös nevezője.

Az alaptémához visszatérve Marcsák Gergely kiemelte, hogy prózaírás közben nehézséget okozhat, ha a megfelelő szó nem találja meg a helyét.

Shrek Tímea hozzátette, hogy az elbeszélésben nehéz a mozgást átadni. Pák Diána az elbeszélés nehézségeivel kapcsolatban kifejtette, hogy a próza élő világ, amely folyamatosan változik, ezzel szemben a vers kiragadott kép a meglévőből. Ezzel azt indokolta meg, hogy véleménye szerint miért könnyebb verset írni, mint prózát.

Bakos Kiss Károly felvetette, hogy látjuk-e az elbeszélés végét, annak kezdetekor? Ezzel elérkeztünk a lezártság kérdéséhez, amely nyitva maradt a következő alkalomig.
A műhelymunka második részében a jelenlévők Ráti Emese (Nagydobronyi Református Líceum) Még mindig játszom a tűzzel és Árnyék barát c. versét bocolgatták. A fiatal gimnazista kedvezően fogadta a kritikát, és pár mondattal megindokolta, miért szeretne csatlakozni a csoporthoz.

A rendezvény harmadik része a KVIT-ben betöltendő tisztségekről szóló szavazással telt. Kertész Dávid ismertette a feladatkörökhoz kapcsolódó kötelezettségeket. A jelölés szóban történt, a jelölt nyilatkozott arról, hogy megválasztása esetén vállalja-e az adott tisztséget.

A jelenlévők a KVIT tiszteletbeli elnökévé Vári Fábián Lászlót választották. Ezt követően egyöntetű döntés alapján Csordás László kapta az elnöki tisztséget.

Az alelnök és egyben titkár pozíciójára ketten kaptak jelölést: Shrek Tímea és Kovács Eleonóra, végül utóbbi személy kapta ezt a tisztséget. A rendezvények szervezéséért Lőrincz P. Gabriella lesz a felelős. A gazdasági ügyeket a jövőben Shrek Tímea intézi. A külső kommunikációért Kertész Dávid felel, helyettese Marcsák Gergely. Az Ellenőrző Bizottság tagjai: Pák Diána, Gálfi Dezső, Marcsák Gergely.

A résztvevők a műhelymunka végén megegyeztek abban, hogy a következő találkozó június 21-én lesz. A téma továbbra is a narratíva marad, a tisztségek betöltésével járó felelősség gyakorlása ezután következik.