A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet minden évben feleleveníti a Rákóczi-szabadságharc előzményeit Kárpátalján. Az elmúlt években több száz – egy-egy nagykoncert alkalmával több ezer – fős tömeg csodálhatta a feldíszített lovas szekereket, korhű ruhákba öltözött hagyományőrzők felvonulását, vásári forgatagot, helyi és magyarországi fellépők előadásait.
Idén a PCS a lehetőségekhez mérten igyekezett méltóképpen megemlékezni a magyar történelem e számottevő eseményéről.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet (PCS) csendes koszorúzást szervezett a Rákóczi-szabadságharc kezdetét jelentő zászlóbontás egykori helyszínein, Mezőváriban és Beregszászban május 21-én.
A mezővári református templom falán lévő Rákóczi-emléktáblát a KMKSZ szervezésében koszorúzták meg a szervezet vezetői és tagjai, Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa, a Vári Református Egyházközség, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a PCS képviselői.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa, a Beregszászi Polgármesteri Hivatal, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Pro Cultura Subcarpathica vezetői közösen helyezték el az emlékezés koszorúit Beregszász Rákóczi-terén felállított Esze Tamás szobornál.
Aki elfelejti a múltat, annak gyökerei kiszáradnak és elviszi azokat a szél. A Rákóczi-kor az, amely a leginkább összeköti a Kárpátalján élő soknemzetiségű népeket – nyilatkozta Orosz Ildikó, a PCS elnöke.
Hozzátette, egykor Mezőváriban és Beregszászban a vásári forgatagban bontották ki II. Rákóczi Ferenc zászlóját, ezzel biztosítva azt, hogy mindenkihez eljusson a Rákóczi-szabadságharc híre. A PCS a Beregszászi Városi Tanáccsal együttműködve minden évben ezért vásári forgatag hangulatával idézi fel a zászlóbontás eseményeit, a városi tanács a zászlóbontáshoz köti a városnapokat.
Amíg lehetőség volt rá, nem volt pandémia és háború, ezen a napon vigadalom volt. Azért jöttünk ide ma koszorúzni, mert ezt a napot nem szabad elfelejteni. A háború végeztével, amikor újra béke lesz, egymásnak örülve ismét megünnepelhetjük ezt a fontos eseményt.
