„Idegosztály, 9-es kórterem, kora tavasz. A szobában négy beteg. Egy súlyos, három „csak” neuraszténiás. Két magyar, egy orosz, egy meg ruszin. (Engedtessék meg nekem most az egyszer, hogy ukrán helyett ruszint mondjak). A Bilkéről származó Moriská egy reggel azt kérdi a baktai orosz nőtől:
– Ta ják észte uszpálé?
Az értetlenül néz az én Mariskámra, zavartan mosolyog és hümmög valamit.
Hogy is értené nagy hirtelenjében, álmosan az ószlávos ízű kárpátontúli dialektust? Ahhoz „bennszülöttnek” kell lenni, hogy nemcsak megértse, de élvezni is tudja a szavak hangzását, ízét, az édes „ponásomu”-t.
* * *
A másik kis jelenet még süldőlány-koromból való.
Nagyanyám már reggel 6 órakor az ágya szélén ül, éppen a cipőjét húzza „felfele”.
Anyám bejön a konyhából és mondja:
– Maga mán feekőtt?
– Fee – válaszol nagyanyám kurtán.
– Egészségire kívánom az iéccakai nyugodalmat! – így anyám kettős hangzóval.
Ez is „ponásomu”. Az édes, a mindnyájunknak kedves felsőtiszai tájnyelv. Amit soha el nem felejtünk, mert otthonról hoztuk, a szülői házból. Mert egyedülálló zamata van.”
Drávai Gizella két rövidke írását Szlucky Ferenc és Mecseki Zsófia, a Logiklub „alapító tagjai” olvasták fel a megyei könyvtár magyar és idegen nyelvű osztályának Könyvtári éjszaka–2 rendezvénysorozata keretében lezajlott Drávai Kör ünnepi összejövetelén, melyen a névadó kiváló pedagógus, beregszászi magyarságmindenes születésének centenáriumát méltatták. A két írást azért idéztem, mert talán minden dicsérő körmondatnál ékesebben tanúskodnak sokunk Gizi nénijének bölcs, ma is példaértékű lokálpatriotizmusáról, értékteremtő és -megőrző tevékenységéről.
Az összejövetelen Szlucky Éva Drávai Gizella életútját vázolta, Kontros Klára bemutatta azt a bibliográfiai kiadványt, melyben az osztály munkatársai a jeles tankönyvíró, publicista életművét gyűjtötték egybe. Marusák Valentina, a Dayka Gábor Középiskola tanulója dalokat adott elő.
Ezúttal is sok gyerek jött el, hogy részt vegyen a Mecseki Zoltán konzul és felesége, Andrea által Ungváron meghonosított Logiklub programjában. A játszóház – mely kéthetente várja a könyvtárban a szellemi vetélkedők, agyserkentő foglalkozások kedvelőit – kínálata ezúttal állatsimogatóval bővült. A sivatagi teknőc, a csincsilla és a palotapincsi hősiesen állta a gyerekek és a felnőttek szeretetrohamait.
Az esti, éjszakai órákban a könyvbarátok pókerasztal mellett múlatták az időt, voltak, akik magyar klasszikus filmeket néztek, többek ekkor tekintették meg Turák Angéla tanítványainak alkotásaiból összeállított kamarakiállítást, válogattak az Ung könyvesbolt kínálatából.
Horváthné Somogyi Ilona osztályvezető, a rendezvény ötletgazdája bevallotta, nem csupán a látogatóknak, hanem a szervezőknek is igazi felüdülést jelentett a szokványostól eltérő könyvtári program.
Megjegyzendő, hogy a klasszikus könyvtári szolgáltatások is egészen éjfélig igénybe vehetők voltak. Igaz az esti betérőket inkább a különlegességek vonzották, azért voltak olyanok is, akik szakirodalmat kerestek. Hiába, vannak akik éjszaka is dolgoznak…