A Kárpátaljai Megyei Könyvtár Idegennyelvű Osztályán Kobály József régész tartott történelmi előadást az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karának diákjai és az érdeklődők számára. A nyílt lekció témája Gudbrand Gregersen vasútépítő munkássága volt.
A norvég származású, magyar vonatkozású építész nevéhez számos jelentős alkotás kapcsolódik Európa-szerte. Kevéssé ismert tény, hogy az ő tevékenységének eredménye többek között Ungvár első vasúti hídja, a beregvári Schönborn-kastély és a Máramarossziget—Kőrösmező vasútvonal is.
Gregersen 1824-ben született a dél-norvégiai Amotban, farmer családban. 14 éves volt, amikor édesanyja meghalt. Mostohaanyjával nem ápolt jó kapcsolatot, ezért otthonát hátrahagyva Kristianiába költözött, ahol kitanulta az ácsmeterséget. Ezután, ahogy az minden tapasztalatot szerezni vágyó iparossegéd szokása volt, szakmai körútra indult.
A sors először Dániába vezette őt. Koppenhágában 1843-ban vizsgamunkaként elkészítette a városháza ablakainak egyikét. Ezután Drezda, Lipcse és München következett, ahol építészetet tanult. Onnan Prágába, majd Bécsbe került. Amint azonban megérkezett, kiderült, hogy kirabolták – így tartja a családi legenda, a bőröndjében személyes tárgyai helyett csak köveket talált. Így történt, hogy Gregersen a szerszámai nélkül, annyi öltözékkel, amennyit éppen viselt és kevéske pénzzel a zsebében találta magát egy idegen országban. Amikor meghallotta, hogy a Duna bal partján vasútépítés kezdődött, Pozsonyon keresztül Magyarországra utazott, ahol a vasutat építő olasz vállalkozóhoz szegődött munkásként. Mindez 1847-ben történt.
A következő évben, 1848-ban részt vett a magyar szabadságharcban: önkéntesnek jelentkezett az egyik utászosztagba, mint mérnök. Bravúros katonai és mérnöki teljesítménynek, talán rekordnak is tekintették, hogy Paksnál mindössze 36 óra alatt építtetett fel egy pontonhidat. A forradalom után, üldöztetéstől tartva Olaszországba menekült, de 1850-ben visszatért Magyarországra, és ismét csatlakozott a Pest-Bécs közötti vasúti munkálatokhoz. Ezáltal a Pest-vármegyei Szob állandó lakhelyévé vált. 1852-ben feleségül vette Sümegh Alojziát, akitől 19 gyermeke született – közülük tizenketten érték meg a felnőttkort.
1888-ban bejegyeztette saját cégét a Gregersen G. és Fiai Építő Vállalatot, ami egy 1865 óta működő cégen alapult. Híd- és vasútépítéssel foglalkoztak, Magyarországon számtalan vasútvonal, pályaudvar és vasúti híd megépítése fűződik a nevükhöz, pl. az 1861-ben megnyílt Buda–Nagykanizsa vasútvonal, a budai indóház vagy a nagykanizsai és székesfehérvári pályaudvar fogadócsarnokai, a komáromi Erzsébet híd, a szolnoki vasúti híd és Magyarország leghosszabb vasúti fahídja.
Gregersen emellett ácsmunkákkal is foglalkozott, az 1875-ben elkészült Nemzeti Színház asztalos- és ácsmunkáit is az ő irányításával végezték, akárcsak az Országház és a Szépművészeti Múzeum hasonló munkáit. Az 1879-es szegedi nagy árvíz után cége is részt vett a város újjáépítésében. Az ott végzett munkájáért nemesi címet kapott, valamint a Ferenc József-rend kitüntetettje lett.
Gregersen vállalatának érdeme a közismert beregvári Schönborn-kastély is. A kastély jelenleg a „Kárpáti” szanatóriumnak ad otthont, de egykor a Schönbornok vadászkastélya szerepében ékeskedett a hegyen. A máig fennmaradt fabútorzatot úgyszintén Gregersen vállalatának köszönhetjük.
Kobály József kiemelte a vasútépítő unokáját is, Hugo Gregersen építészt, mivel őt is közvetlen szálak fűzik megyénkhez. Ez a szál nem más, mint Lux Alice. A bustyaházi születésű Lux Alice a neves tanár, Pogány Gyula unokája volt, ő maga pedig szobrászként sokáig tevékenykedett, többek között Ungváron.
Az rendezvény kötetlen beszélgetéssel zárult, amely alatt további értékes történetek és helytörténeti tények hangzottak el. Az előadó történesz megjegyezte: neki ugyan a munkája ez a kutatás, de egy kis kereséssel, kutatással és könyvtárhasználattal mind szert tehetünk ilyenfajta ismeretekre. A nap konklúziója, hogy valamennyiünk legfontosabb feladata: olvasni, olvasni, olvasni!
