Írta: Keresztesi Szilárd | Forrás: Beregi Hírlap | 2012. december 01.
November 16-án a Józsefvárosban lévő Polgárok Házában került sor a Kárpátaljai Írók, Költők, Művészek Magyarországi Alkotó Közössége soros rendezvényére. A szervezők menetközben szembesültek azzal, hogy nem is olyan könnyű összehozni egy ilyen rendezvényt, mivel számos felkért művész, különböző okok miatt, lemondta a szereplést. Nem tudott eljönni sem Katona Tamás, a Kárpátaljai Szövetség, sem Lator László, a KIKMMAK elnöke.
Az est moderátora Lengyel János író-újságíró volt, aki Gortvay Gáborral, a Bercsényi Miklós Alapítvány titkárával együtt szervezte meg az irodalmi rendezvényt.
Első felszólalóként Kutlán András Pismányban élő festőművész, a képzőművészeti részleg vezetője mutatta be a szervezetet és annak munkáját. Kovács Sándor közíró, Kárpátalja-kutató, a KIKMMAK irodalmi részlegének vezetője egy gimnáziumi tanárhoz illő részletességgel beszélt életéről és munkásságáról. A tizenkét kötettel rendelkező szerző idén új területen próbálta ki tehetségét, a legmagyarabb folyóról, a Tiszáról készített ismeretterjesztő dokumentumfilmet.
Őt Szil-Vay Ingrid, Szentendrén élő előadó- és képzőművész követte. Röviden bemutatkozott, majd frissen megjelent Újjászületés című kötetéből olvasott fel néhány verset. Az immár költővé előlépett művésznő ekképpen vall a kötet előszavában: „Verseim a belső dolgokról szólnak. Talán zenész mivoltomból adódik formájuk, dallamuk és ritmusuk; mondanivalójuk pedig abból, amit nőként megélnem adatik. Hálás vagyok mindenért, amim van és sokszorosan hálás azért, amim nincs. Hiszek abban, hogy együttrezeghetünk más lelkekkel, és ily módon adhatunk és kaphatunk. Ezért lépek verseimmel hétszer hét évvel megszületésem után a nyilvánosság elé.” A sokoldalú művésznő műfordítással is foglalkozik. Nagy sikert arattak a XIII–XIV. században élt örmény költő, Nahapet Kucsak művei. Felszólalása végén elénekelt egy moldvai csángó népdalt.
Ezt követően Schober Ottó, a Kárpátaljai Szövetség elnökségi tagja kapott szót. Elmesélte a könyvei megszületésének történetét, és mint szerkesztőbizottsági tag, bemutatta a Kárpátaljai Szövetség negyedéves folyóiratát, a Kárpátaljai Hírmondót. Schober Ottó hosszú éveken keresztül volt a Beregszászi Népszínház igazgatója, ebbéli minőségében vitte színre a József Attila-díjas író, Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya című regényét. A címszerepet akkor Almási Zsuzsanna játszotta el, aki Lengyel János felkérésére elszavalta Czébely Gabriella Otthontalanul című költeményét.
Gortvay Gábor arról beszélt, hogy milyen fontos lenne, ha a Budapesten élő kárpátaljaiak egy valós és tevékenyen működő közösséget alkotnának. Felvetette: a hasonló rendezvényeket havi rendszerességgel kellene megszervezni, mivel a Polgárok Háza vezetősége ígéretet tett arra, hogy továbbra is ingyenesen ad otthont a kárpátaljai programoknak.
A beregszászi Árvay Viktória idén települt át Budapestre, jelenleg egy szabadegyetemen tanul, mellesleg a prózában próbál maradandót alkotni. Eddig a saját blogján kívül néhány magyarországi internetes portálon jelentek meg a művei. Ezúttal egy esszét és egy karcolatot olvasott fel.
Utolsó felszólalóként Lengyel János szavalta el néhány versét, amelyek Kárpátaljával, a kisebbségi léttel és az elvándorlással foglalkoznak.
Az est zárásaként Kovács Sándor felvetésére és Szil-Vay Ingrid vezetésével az egybegyűltek elénekelték Horváth Sándor Mert a Haza… kezdetű versét, ami időközben Kárpátalja magyarságának egyik himnusza lett.
Kisgejőcön ma is találkozni lehet Egry Ferenc emlékével: az iskola, a templomok harangjai és az egykori öntöde nyomai mind az egykori harangöntő mester örökségét és mesterségét őrzik.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház évek óta rendszeresen ad otthont kárpátaljai művészek kiállításainak. Számos ismert és kezdő festőművész is bemutathatta már itt alkotásait az érdeklődő közönségnek. Szeptember 10-én Petrusevics Vivien Nikolett, az Irka gyermeklap illusztrátorának műveiből nyílt kiállítá...
Első alkalommal rendezték meg a helyi hagyományok napját a Szinevéri kistérségben. A szeptember 12-i rendezvénynek egy tanya adott otthont, ahol helyi mesterek, termelők, lakosok és turisták találkoztak.
Most, amikor ilyen nehéz helyzet uralkodik az országban, még fontosabbá válik az itthon maradt gyerekek figyelmét a kultúrára, örökségünk felé fordítani, és a programok talán egy picit hozzásegítik őket a szülőföldön való maradáshoz. Az is fontos, hogy a kulturális programok ne csak a nagyobb telepü...
